Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Hajnal György - Hajnal Róbert - Pauka László - Vigh Szabolcs: Misekatekézisek gyermekek részére
1. Egy-egy mise tanítását és imádságait mindig egyetlen előre kiválasztott gondolat köré építjük fel: Figyelj Isten üzenetére; — Kövesd és utánozd Jézust, legjobb Barátodat; — Aki meghal, szemtől-szembe találkozik Jézussal, és hasonlók. A központi gondolathoz azután megfelelő szentírási részeket keresünk: Jézus tanít és gyógyít; Mt 4,23—25, 5,1—2, szent Pál Timó- teust a föloivasásra és tanításra figyelmezteti; Tim 4,8—16; — Jézus juhai követik Mesterüket: Jn 10,22—29, szent Péter arra figyelmeztet, hogy Krisztus nyomdokaiba lépjünk: 1 Pét 2,21—25; — Aki Jézus tanítását megtartja, halált nem lát soha: Jn 8,48— 54, szent Pál vágyik az örök találkozásra: 2Kor 5,1—10. A Püspöki Karok engedélyezhetik, hogy ezeken a miséken két olvasmányt, vagy csak magát az evangéliumot olvassák (Dir. 42.). Ezek a szentírási részek választhatók jóváhagyott lectionariumokból, vagy magából a Bibliából. Használható a kateketikus célból kimondottan gyermekek részére jóváhagyott fordítás is (Dir. 45). 2. Az igeliturgia tematikus egységét a miséző közvetlen szavai biztosítják, amelyekkel az egyes részeket (bevezetés, bűnbánat, énekek, imádságok) összeköti. Ezekben a rövid mondatokban a kiválasztott alapgondolatot helyezi előtérbe, mindig más-más szempontból (Dir. 23). Élményszerűvé teheti a tanítást, ha kötetlenebb, beszélgető módot alkalmaz, kérdéseket intéz a gyermekekhez és ők válaszolhatnak (Dir. 48). A gyermekek párbeszédben, vagy dramatizálton megjeleníthetnek egy- egy, az életből vagy a Bibliából vett képet (vö. Dir. 47). Nagyon fontos, hogy tevékeny részvételével minél több gyermeket aktívan kapcsoljunk be a szentmise egyes cselekményeibe (Dir. 22). A tanítást képekkel, sőt a gyermekek által előre elkészített rajzokkal lehet szemléletessé tenni (Dir. 36). A témát a mise elején mindig jelezzük és a bevezető éneket erre alkalmazzuk. A bűnbánat felindítását néhány konkrét kérdéssel bekapcsoljuk a témához. Az énekek, az énekelve-imádkozás szándéka is konkréten a témára vonatkozzék. így érzelmileg is elmélyíthető a tanítás. A Gloria, Credo, Sanctus, Agnus Dei énekeit helyettesíthetik ugyanazt a gondolatot kifejező népénekek (Dir. 31). Lehetőséget ad a Direktórium olyan könyörgések szerkesztésére is. amelyekben a gyermekek számára érthetőbbé válik a saját életük eseményei és vallási élményeik közötti kapcsolat (Dir. 51). 3. Legfontosabb feladatunk, hogy az isteni üzenet közlésének módja folyamatosan lekösse a résztvevők figyelmét. Lehet eszközünk az induktív módszer alkalmazása. A gyermek életének eseményéből indulunk ki, hogy a természetfeletti isteni tanítást élmény- szerűen tudjuk hozzákapcsolni a gyermekek mindennapi életének valóságához. A felépítése tehát a következőképpen történik: Egy konkrét eseményt hatásosan elmondunk, hogy ezzel felkeltsük az érdeklődést: iskolaév elején a tanulás érdekességének bemutatása; — két jóbarát kapcsolatának megragadó érzékeltetése; — egy utcai baleset drámai elmondása stb. Az eseményt természetes síkon úgy elemezzük, hogy elősegítse a természetfölötti üzenet felfogását: a tanulásból a tudás fontosságára mutatunk rá; — a barátságnál arra, hogy jó barátok szívesen utánozzák egymást és tanulnak egymástól; — a balesetnél az élet és halál letagadhatatlan tányéré. Itt érkezik lélektanilag döntő szakaszához az igehirdetés: Az ismertetett élethelyzettel, problémával kapcsolatban feltesszük a kérdést: Mit üzen nekünk Isten? isten üzenetét a Szentírás tartalmazza. A választ tehát a szentírási szöveg és a hozzáfűzött magyarázat és alkalmazás adja meg. Ekkor megfelelően kifejtjük a kiválasztott alapgondolatot: sok mindent tanultál szüléidtől, még többet az iskolában; én most az Istentől kapott tudásról beszélek nektek; — Ezt tapasztaltad a barátságról, ezt láttad másoknál; Jézus azt üzeni, hogy Ő a te legjobb Barátod; — Az élet és halál kérdéséről egyesek így vélekednek, mások úgy. Jézus azonban azt üzeni erről, hogy Vele örökké élni fogsz. A szentírási olvasmányokat szervesen építjük bele a beszédbe és a kifejtés által megkívánt helyen az előadás közben olvassuk fel (vö. Dir. 47). — A feltett kérdés egyik részére a leckéből, a másikra az evangéliumból vett résszel feleltünk. Az olvasmányok közötti ének vagy rövid csend a gyermekek lankadó, vagy elkalandozó figyelmét felfrissíti. A szünet-jellegű megállás pedig elősegíti az elmélyülést és rávezeti a gyermekeket az elmélkedésre (Dir 46). 4. Az a tapasztalatunk, hogy különösen elmélyítő hatása van az olyan egyetemes könyörgéseknek, «melyekben összefoglaljuk és alkalmazzuk az elhangzott tanítást. A hatást csak növeli, ha ezt a résztvevők képviselői: lányok és fiúk olvassák (Dir. 22). 5. Az igeliturgiában kialakított benyomásokot azzal a néhány, szívhez szóló személyes szóval tartjuk fenn, amelyet a pap a felajánlási ének, a Miatyánk elmondása, a békeköszöntés, valamint az áldoztatás előtt mond (Dir. 23). Az alapgondolat ismételt megemlítésével érhetjük el azt, hogy az igeliturgiában kifejtett isteni üzenet az eukarisztikus V28
