Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - FIGYELŐ - Kovács László: "A gyermek játszani akar..."
JEGYZETEK: 1. St. Andreae: Kirchliche Busspraxis und psychoanalitische Methode. Diakonia 1973/6. — 2. G. Biemer: Kirche und Sexualität, Diakonia 1973/5. — 3. St. Andreae: i. m. — 4. Humanae vitae 29. p. — 5. Péteri Pál: A Humanae vitae és a vele kapcsolatos problémák c. előadásából átvéve (kézirat). — 6. Új Ember 1972. ápr. 23. sz.-ban közöltek alapján. — 7. Bagi István—Diós István: Erkölcsteológia VII. Mértéktartás erénye 87—91. vö. Előd István: Egyháztan 89—90. — 8. G. Biemer: i. m. — 9. G. Biemer: i. m. Vigh Szabolcs ,A GYERMEK JÁTSZANI AKAR .. — A játék szerepe a lelkipásztorkodásban — Egy ünnepi találkozáskor az egyik püspök atya tréfásan így üdvözölt: „Cirkusz is lesz?" — Egy plébános egyszer így szólt rám: „Itt nem csinálsz a templomból színházat!11 — Majd egy paptestvér megjegyezte: „A szórakoztató ipar nem kereszténység!" — A kisgyermek azonban így hízelgett: „Úgy szeretek ide hittanra járni". Majd egy 80 év körüli öreg néni fogott el egy templomi „produkció" után: „A jó Isten áldja meg. A mennyországban éreztem magam”. Szembenálló kijelentések ezek. Hogyan oldja meg az utat kereső pap ezek hatására a benne összecsapó ellentéteket? Vajon jó a játék vagy rossz? Be kell-e vinni a hittanra, vagy ki kell tiltani a templomból? Az életben ezt látja: A XX. századi ismeretterjesztés eszköze a játék: Ki mit tud? Vetélkedők. A tanulásban az utóbbi húsz évben döntő szerepet kapott a játék. E nevelésben külön tudományágként emlegetik a ludotikát, a játékpedagógiát.1 Makarenko egy játékakadémia felállítását sürgette2. A gyógypedagógiában mintegy negyven éve alkalmazzák a játékterápiát. A szociológusok úgy vélik, hogy XXI. század a „szabadidő társadalma" lesz, és így a „játék százada"3. Egyszóval korjelenség és korprobléma a játék. Az ember és az Egyház múltját és jelenét is megkérdezi a pap. A múltban ezeket találja: Jézus Sirák fia mondja: „Menj haza jó korán, ott vigadj és játsszál és tedd, amiben kedved telik" (32,15). Platon: „Isten természettől! fogva megérdemel minden boldog komolyságot. Az embert arra alkotta, hogy Isten játékszere legyen és ez a legjobb benne. így tehát engedelmeskedjék ennek a szózatnak és élje életét a legszebb játékokat játszva, éppen fordítva, mint most!”'5 Arisztotelész: „A vidám játék szükséges az élethez". A vidám bohóc és a merev faszent között az „eutrapelós”, a kiegyensúlyozott középút embere az eszménye5. Aquinói szent Tamás: „A mindig komoly ember tehát nem igazán erényes, mert teljesen megveti a játékot"6. Szent Ágoston: „Az igazi bölcsnek néha-néha hanyagul lazítania kell szellemének feszült figyelmén"7. Alexandriai szent Kelemen: „így játssza gáncstalanul szerepét az élet színjátékában a bölcs — Isten bízta rá ezt a szerepet — mert tudja, mit kell tennie és mit kell elviselnie"3. Nazianzi szent Gergely:,,A fölséges Logos — játszik. Tarka-barka képekkel ékesíti tetszése szerint minden módon a kozmoszt"9. Szalézi szent Ferenc: „A .szomorú szent’ bizony szomorú szent”10. A jelen szava: A harmincas évek végén találunk egy kísérletet, a kultúra játékelemének meghatározására. J. Huizinga: Homo iudens című művében a homo sapiens, — és a homo faber mellé oda állítja a „játszó embert” és a kultúra gyökerét a játékban látja. Romano Guardini. A liturgia szelleme című művében tanít meg minket újra, hogy a liturgia „isteni játék" és kezdetben a játék és tánc szent volt. A negyvenes évek végén Hugo Rahner: A játszó ember című nagy tanulmányában hívja fel a figyelmet a játék teológiájának kidolgozására. Őmaga eljut a „játszó Isten”, a „játszó ember” és a „játszó Egyház" szimboliku- son-túli fogalmához. — Sürgetően szükséges, tehát, hogy a pap a játék keresztény szemléletét is megtalálja és gyakorlatában alkalmazza. J. A játék teológiája A játék szerepét mindenki másként látja. A biológus biológiai és fiziológiai funkciót, a pszichológus és esztéta érzelmi és képzeleti tevékenységet lát benne és azt többé- kevésbé a „művészettel” azonosítja. A marxista szociológus a játékot történetileg kialakult társadalmi jelenségnek fogja fel, amelynek természettörténeti alapja a munka. A teológus pedig hallgat, pedig a cél-ok 117
