Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)

1974 / 2. szám - FIGYELŐ - Hogy a közönségből valóban közösség legyen (A budapesti Szent Imre plébánia munkaközössége)

szőr is főtémája legyen a szentbeszédnek az egyházi közösség és annak élete. Jól kiaknázandó lehetőség, hogy az ige­liturgiába a miséző pap mellett lehetőleg minél többen kapcsolódjanak be: felolva­sók, zsoltárénekilő gyermekek. A szentbe­szédeknél lehet kis életképet, dramatizált je­lenetet beiktatni, ami nemcsak rendkívülisé­gével hat, hanem mint közösen létrehozha­tó „szereplés", feltétlenül mélyíti az egymás iránt érzett érdeklődést. Templomunkban eredményesen alkalmazzuk a diákmisék kö­tetlen ünneplését. Eszerint például mindjárt az oratio után kezdődik a szentbeszéd, köz­beiktatva a szentlecke és evangélium olva­sása, zsoltárénekiléssel. A diákmisék azt célozzák, hogy a részt­vevő gyermekek és fiatalok átéljék a ke­resztény közösség, összetartozás örömét. En­nek elsődleges létrehozója maga Jézus. A szülők és hitoktatók feladata, hogy a most is élő Jézus eljövetelét tudatosítsák a jelen­lévőkben. Az Ö kedvéért kell, hogy jöjje­nek, hogy jól érezzék magukat, magukénak érezzék azt, amit tesznek: lelkiismeretvizs- gálat, hálaadás gondolatai, szentlecke, kö­zös könyörgések. Csellekmények: kenyér és bor oltárhoz-vitele, perselyezés, békejobb- nyújtás: testvériség. A nagyobb lányok fel­adata, hogy egészen kis gyermekekre fel­ügyeljenek külön teremben, míg a többiek szüleikkel a diákmisén vesznek részt. Gya­kori a beat-mise. Nagyobb ünnepeken kó­rus-előadás jelleggel, de rendszeresen min­den második vasárnap — SZVU énekekkel váltogatva -— népi beat: az egész templom énekli, a zenekar és az előénekesek is a gyermekek mellett állnak, vagy ülnek. Külön­féle népek liturgikus dallamai, vagy hazai beat-stílusú vallásos dallamok kerülnek sor­ra. — Egyszerűek és megfelelnek a gyerme­kek mai zenei reflexeinek, tetszésének. A legújabb római rendelkezések lehetővé teszik, hogy az ifjúsági miséknek saját peri- kópái legyenek. Az igehirdetés közvetlenebb: mivel a gyermekekhez kérdéseket intézhe­tünk, — és válaszolnak is. A gyermekek éle­téből, kérdéseiből kiindulva vetjük fel a té­mát, az emberi válasz azonban sohasem elég, ezért a végső szót mindig Istentől vár­juk: a Szentlecke, az Evangélium beépül az igehirdetés menetébe. — Az Ige boldog befogadásával! erősödött hittel imádkozunk: Hiszek egy Istenben. Ugyancsak segíti a szentmise közös ünnep­lését, — ha nem vonja el a hívek figyelmét, — a gyóntatás. Bár még nem egészen való­sítható meg, hogy a szentmisék idején nem gyóntatunk, de sokat jelent, hogy templo­munkban minden pap gyóntatószékén ki van függesztve az időpontok jegyzéke, hogy ki mikor gyóntat szentmisén vagy azon kívül. A szentmisén kívüli liturgikus cselekvések közösségformáló hatását is tekintetbe kell vennünk. Templomunkban évek óta szokás első pénteken bűnbánati liturgiát végezni, amely magában foglalja a szentgyónás kö­zösen végezhető elemeit: a lelkiismeret vizs­gálatot, bánat-indítást és a figyelmeztetés, az intés általános részeit. A gyermekek szá­mára külön is szoktunk bűnbánati liturgiát tartani az előírt „közös áldozások" alkalmá­val (Esztergomi Zsin. hat. 123. §). Jó lelki­pásztori eredménnyel alkalmazható a dra­matizált keresztút, a szentírásolvasással egy­bekötött rózsafűzér-ájtatosság, egyes máju­si ájtatosságok ige-liturgiajöllegű átalakítá­sa. A hittanításnál jól bevált a Szentírás olva­sása (Máté, ApCsel) és házi feladatkénti alkalmazása. Mindenki kezében ott a Biblia, ez a legjobb hittankönyv. — A tanulságo­kat füzetbe jegyezzük, képek beragasztásá­val élénkítjük a szöveget. Az egymáshoz tartozást, a barátságot hangsúlyozza a gyakorlat: ajándék a közös­ségnek, akár egy dallam a hangszeren, alkalmi eseménybeszámoló életükből, ami mindnyájukat gazdagítja. Jegyesoktatásban hangsúlyozzuk és tuda­tosítjuk: az Egyházon belül vannak. A ke­gyelmi élet magátólértetődő feltétele a há­zasság sikerének és a boldogságnak. Keresz­tény sorsuk: Istentől kapott ajándékokkal teljes kegyelmi közösség. — Szeretnénk, ha az új házasok képzettségük, szakmájuk sze­rint lennének hasznára az egyházi közösség­nek, a templomnak, a szegényeknek, a rá­szorulóknak és saját családjuknak is. — Gyónási előkészületnél tudatosítjuk, hogy Istennek és az egész emberi közösségnek is gyónunk, hiszen bűnünkkel kárt okoztunk nekik. A pap Istentől kapott hatalmával az isten-emberi közösség képviselője. Felhívjuk figyelmüket az egyházközségi képviselőtestü­letre, az egyházi önkéntes anyagi hozzájá­rulásra, ami felélős kötelességük — nem a papoknak —, hanem a közösségnek adják. A tapasztalat szerint, ha több jegyespár kerül össze, alkalmasabb szempont hitbeli állapotukat venni alapul a tanításnál, mint az inteiligencia-szintet. A Hívek Tanácsa Mi jellemezze Isten népének helyi közös­ségét? — vethetjük fel a további kérdést a Hittani Rendelkezés az Egyházról szóló zsi­nati dokumentum szellemében. A válasz meghatározó jellegű: „Ez a közösség méltó legyen arra a névre, amely az Isten egy és egész népét tünteti ki, tudniillik az Isten Egy­háza nevére." (3. fej. 28,) Ezen óhaj meg­107

Next

/
Oldalképek
Tartalom