Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - FIGYELŐ - Hogy a közönségből valóban közösség legyen (A budapesti Szent Imre plébánia munkaközössége)
Plébániánkon, figyelembe véve a nagyvárosi igényeket és lehetőségeket, már évek óta vasárnap, a délelőtti két „missa principális" közötti időben van a rendes keresztelés, hogy a hívek minél nagyobb létszámban vegyenek részt a közösségi ünnepségen. A Püspöki Kartól megkívánt előkészítést részben a keresztség bejelentésekor, részben a szertartás alkalmává'! végezzük el. Megkíséreljük meghatározni, hogy melyik „lelkipásztori kategóriákba" sorolhatók a keresztelendő szülei, azaz Mt 4,15—20 szavai szerint: mi lett bennük a sorsa az isteni magnak, Isten Igéjének. Ennek megfelelően alakítjuk a keresztelési homiiliát. Természetesen, mivel több gyermeket keresztelünk egyszerre, figyelembe kell vennünk a különböző igényeket is, ami nem könnyű feladat. Akármelyik lelkipásztori kategóriába is sorolhatók a keresztelendő szülei, a homilia alkalmával a nekik szükséges kérdéseket taglaljuk az alábbi három gondolatkörben: bűn nélküli élet, kegyelmi élet, egyházon belüli élet. A lelkipásztor felkeresheti az újszülöttet otthonában is, amikor keresztszülei is ott vannak és így családi körben beszéli meg a gyermek keresztény nevelésének kérdéseit. Nálunk a kereszteltek nagy létszáma miatt erre alig van lehetőség. így a fenti módot választottuk. Megemlítjük még, hogy a kellő ünnepélyesség és közösség részvételének biztosítása érdekében, idén húsvét vasárnaptól a vasárnapi de. 10 órái szentmise keretében végezzük a közös kereszteléseket, — havonta egyszeri Felnőtt ifjúság katekézisén Ebben az életkorban (15—25 életév) különösen érzékenyen reagálnak fiatal híveink a közösségi élet problémáira, ezért nagyon alkalmas ez az időszak, hogy az egyházközség élő, tevékeny tagjává váljanak. A tanmenet tematikáján kívül tehát nagyjelentőségű, hogy számukra közösen megoldható feladatokat adjunk, amennyiben igénylik, vagy alkalmasak rá. Elsősorban a templomi istentiszteletben való aktív közreműködés kínál erre jó lehetőséget: olvasmányok, hívek könyörgése, asszisztálás, keresztségi emléklapok, vagy tárgyak készítése, templomtakarítás, díszítés, körmenetek alkalmával rendezői szerep .közreműködés a misztériumjátékokon, elsőáldo- zási ünnepélyen, énekkarban. A közösen megoldott feladatok előkészítenek a hétköznapi keresztény életre is. így átélik, hogy kereszténnyé-formálásukban milyen nagy szerepe volt az Egyház közösségének. Közösen megoldható feladat bőven kínálkozik számukra. Ilyenkor beszéljék meg közösen a keresztény élet, a jellemalakítás, a házastárs-választás problémáit. Föltétlenül szükséges tehát, hogy mi, lelki- pásztorok kidolgozott tematikát tudjunk nekik ajánlani a Szentírásból, ha ezt kérnék tőlünk. A fiatalok lendülete és szervező- készsége sokszor azt is lehetővé teszi, hogy otthon, a családi körben újra bevezethetik a közös családi imát. Sokat segíthetnek az egyházközségi karitász munkában — önkéntes jelentkezés alapján: idős, tehetetlen híveink szolgálatában. Lelkileg hasznos feladat a templomi faliújság-készítés egy-eg> aktuális témával kapcsolatban: szeretet, éhező emberiség, béke. Mi kiírunk egy szentírási idézetet, vagy egy-egy zsinati gondolatot és ahhoz a vállalkozók keresnek illusztrációt, irodalmi példát, párhuzamos helyeket a Szentírásból és elkészítik: ők maguk írják, rajzolják, vagy ragasztják fel az egész táblát. Liturgia Az Istentiszteleti Kongregáció 1969. május 15-én kiadott, közösségi szentmisékről szóló instrukciója ezt írja: „A kis közösségek életerős virágzása onnan származik, hogy a közösen tanulmányozott keresztény igazság, a közös lelki szándék életformánkat a közösséghez igazítja, az úgynevezett irnaközösségekben összekötve a tagokat. .. Különösen az Isten igéjének olvasása és át- elmélkedése, ugyancsak az eukarisztia gyakori ünneplése teszi teljessé és koronázza meg a különböző emberi csoportosulásokat." (Bevezető, 6. bek.) A legjobb keresztény közösséget alakító tényező az aktív részvétel a szentmisén, ez már önmagában is képes lenne az egyház- községet közösséggé formálni (vö. 1Kor 10,17). Nem hanyagolható el tehát mindaz a szempont, ami a mai szentmise-látogató közönséget ott a szentmisén Krisztus titokzatos Testévé „konszekrálja”. A szentmisékről kiadott Instrukció (1969. május 15.) ajánlja, hogy tartsunk a hívek különböző „részközösségei” számára alkalmi szentmiséket is: az utazóknak, lakóhelyüktől távol dolgozóknak; lelki módon ünnepeljük az anyák-napját, a nagy családokat, az öregeket és számos más jelentős emberi eseményt. Nagy lehetőséget ad a szentmise közösségformáló hatásának kiemelésére a Liturgia Verbi, az ige-liturgia. Nemcsak olyan értelemben, hogy ajánlatos szinte minden szentbeszédben a közösségre utalni, és több106
