Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Congar, Yves: Az egyház mint az üdvösség szentsége
nak, zsarnokoskodnak o népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. Közietek azonban ne így legyen, hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok.., Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul adja életét sokakért" (Mt 20,25—28). Az egyház tagjainak magatartásán, a mi magatartásunkon kell, hogy felismerjék az emberek, hogy meglássa a világ: az Isten országa valóban az életet, az el nem múló életet, az élet teljességét jelenti. Az élet — bármennyire munkás és termékeny is — nem csak a hatvan-nyolcvan esztendő, hanem ennél mérhetetlenül több. A földi élet érték a keresztény ember szemében, de nem végső érték. Fe! lehet áldozni, oda lehet ajándékozni másokért, mások számára. Az egyház tagjaiban kell, hogy igazolja: az emberélet sorsa jövőt biztosító. Ilyen, mert hittel valljuk Krisztussal: „Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal el, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz" (Jn 12,24). — Ha az egyház tagjai — egyre nagyobb számmal — ezt hiszik, ezt vallják meg életükkel, ha — a pápától a püspökön át a hívekig — szolgálni és nem uralkodni akarnak, akkor az emberek sokkal könnyebben fogják hivő meggyőződésből kimondani: hiszem az örök életet, hiszek Isten országának elérke- zésében. Van-e holnapja, jövője az egyháznak? — Igen, mert szükség van rá. Talán soha nem voit nagyobb szükség arra az egyházra, melyben a szeretet nem csak szólam, hanem valóban alkotó és embereket összetartó erő, mely éltető-erjesztő kovászként van jelen az emberiség életében. Arra az egyházra, mely a kötelesség végzéséről, a szabadságról, az odaadásról és áldozatról, az emberi méltóságról nem csupán szól, minderre nem csak buzdít, hanem példát is ad. Arra az egyházra, mely fegyverek és atomerő, komputerek és egyéb modern technikai eszközök híjával van ugyan, de a szeretetnek „csodatevő” hatalmával rendelkezik. Ezt az egyházat, az ilyen egyházat nem csak megbecsülik majd, de szeretni is fogják, nyitott kapuin szívesen belépnek, létét és erejét szükségesnek fogják tartani. Az ilyen egyházra vonatkoztatjuk mi Jézus fogyatkozhatatlanságot ígérő szavait: ,,. . . a pokol kapui nem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18). Yves Congcsr AZ EGYHÁZ, Mi NT AZ ÜDVÖSSÉG SZENTSÉGE Yves Congar, a párizsi dominikánus teológián az ekkléziológia professzora. Olvasóinkat üdvözlő levele kíséretében a TEOLÓGIA számára megküldte készülő művének egyik alapvető és egységes részletét. Congar atya rendi és teológiai hivatását már kezdetben az „egyház konkrét szolgálata" jelszavában foglalta össze és mint a zsinat egyik jelentős szellemi előkészítője, az egész biblikus és liturgikus megújulást az „egyházba, mint az üdvösségünk általános szentségébe" helyezte el. Teológiájából vették át az egyház mai kifejezéseit: Isten népe, Krisztus teste, Jei a világban, Szentlélek temploma. Igen élesen látja a Szentlélek szerepét a zsinaton, a jelen helyzet nehézségeiben és ezért megerősít abban a reményben, hogy a Lélek a jövőt is biztosítja egyháza számára. — Itt közölt írásában — mint más munkájában is — alkalmazza azt a „műfajt", hogy a zsinat szövegei nyomán haladva, feltárja az egyház jelen helyzetét és bevilágít jövőjébe. A zsinati tanitás fényében Az egyháznak mint „az üdvösség szentsége" tanításának elmélyítése, rendkívül jelentős szempontja a zsinat utáni gondolkodásnak, mert nem csak egy résztanítás, hanem átjár és magában foglal minden fontos kérdést.1 A szentség fogalmát az egyházra olyan értelemben alkalmazták, hogy kifejezzék vele az egyház helyes beilleszkedését és küldetését a mai világba. „Minden jó, amit Isten népe földi vándorlása idején az emberi családnak nyújthat, abból ered, hogy az egyház az üdvösség egyetemes szentsége, amely jelzi és egyben meg is valósítja Isten emberszeretetének misztériumát”. (Gaudium et spes 45.) Az egyház titkának ez a megközelítési módja különbözik a mai szokásos „szentség”-szó141
