Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Schmatovich János: A gyermek Jézus szent Lukács evangéliumában
őbenne valami, amit egyesek a legélesebben elutasítanak, sőt — mágiának tartanak, — másokban pedig az isteni hatalommal való találkozás mély benyomását kelti: hogy az Isten országa nemcsak megbocsátást és megtérést, hanem a test megváltását és a világ átalakulását és tökéletesedését is jelenti. Jegyzetek: 1. A problémához v. ö. M. Seckler: Plädoyer für Ehrlichkeit im Umgang mit Wundern (ThQ 151 1971, 337—345), Ez a cikk tárgyalja a csoda kérdésével kapcsolatos legújabb publikációkat, nevezetesen: R. Swinburne: The Concept of Miracle. London 1970. és R. Pesch: Jesu ureigene Taten? Ein Beitrag zur Wunderfrage. Freiburg—Basel—Wien 1970. (Lit.) Az újszövetségi kommentátorok és lexikon-cikkek mellett — A. Vögtle, in LThK X, 1255—1261; és E. Käsemann, in RGG VI, 1835—1837 — főleg a Jézusról szóló könyvek fontosak. Ki kell emelnünk a következőket: R. Bultmann (1926), M. Dibelius (1939, 1960), G. Bornkamm (1956), F. Schweizer (1968), K. Niederwimmer (1968), H. Braun (1969), E. Fuchs (1971), C. H. Dodd (1971). Fontos még: J. Jeremias: Neutestamentliche Theologie, 1. kötet, Gütersloh 1971. — 2. Vö. pl. Mk 8,12; Lk 11,29 s köv. — 3. Mk 6,5 a; a 6,5 b toldás — akárcsak a Mt 13,58-ban található átírás tompítja a botránkoztató elemet. — 4. Mk 1,26 — 5. Vö. a következő anyaggal: R. Bultmann: Die Geschichte der synoptischen Tradition. Göttingen 1921, 5 1961; M. Dibelius: Formgeschichte des Evangeliums. Tübingen 1919, 3. Aufl. hrsg. von G. Bornkamm Tübingen 1959; J. Jeremias: Neutestamentliche Theologie, I. Die Verkündigung Jesu. Gütersloh 1971. — 6. Tacitus, História 4,81; Suetonius: Vespasianus 7. — 7. Lukianos: Philopseudes 11. — 8. Philostratos: Vita Apollonii 4,45. — 9. Lk 7,11—17. — 10. Mk 9,2—9; Mt 17,1—13; Lk 9,28—36. — 11. Mk 6,45—52 szerint. — 12. Mk 6,34—44; 8,1—9; Mt 14.13—21; 15,32—39; Lk 9,10—17; Jn 6,1—15. — 13. Mk 5,21—43. — 14. Lk 7,11—17. — 15. Jn 11,1—44. — 16. Mk 1,35 s köv.; 1,44. — 17. Mk 1,30; Mt 8,14 s köv.; Lk 4,38 s köv. — 18. Hasonlítsuk össze a Mk 10,46-ban olvasható vak meggyógyítását a Mk 8,22—26-ban található stilizálttal. — 19. Mk 3,20—35; Mt 12,22—32; 46—50; Lk 11,15—23; 8,19—21. — 20. Mk 2,1—12. — 21. Mt 11,5. — 22. Vö. Mt 12,28. — 23. Lk 17,21. — 24. Mk 8,11 s köv. — 25. Vö. Jn 2,23—25; 4,48; 20,29. — 26. Mt 11,5. — 27. Mt 11,6. — 28. Mk 1,22. — 29. Mk 1,27. Schmatovich János A GYERMEK JÉZUS SZENT LUKÁCS EVANGÉLIUMÁBAN Már az őskeresztények is megfogalmazták az azóta is „izgató” kérdést: „Kicsoda Jézus Krisztus?" A Palesztina: tanítványok Jézust még pünkösd ünnepe után is elsősorban „Isten emberének” (Apcsel 2,22; 17,31), „Prófétának" (Lk 24,19; Mk 6,16) tekintették, aki — mint az Izrael múltjában élő többi vezető férfiú — az Isten-Leikének hordozója volt, A zsidók azonban őt is megölték, ahogy azt az előtte működő prófétákkal is tették (vö. Lk 13,13; Mt 5,12). Csak a feltámadás eseményének tudatosítása nyomán értették meg, hogy ez a földi Jézus minősítetten több: ő a „Messiás-Krisztus”, az „Úr”, az „üdvözítő”, az „Isten Fia” (Apcsel 2,36; Róm 1,3). Jézus kilétének kérdése ráirányította az ősegyház érdeklődését életének kezdeti szakaszára is. Már szent Pál leveleiben (54—58) is találkozhatunk a Messiás földi életbe való belépéséről rövid, hitvallásszerű megfogalmazásokkal: Isten elküldte Fiát, aki asszonytól (Gál 4,4) és Dávid nemzetségéből (Róm 1,3) született és hozzánk hasonló emberré lett (Fii 2,7). Jézus fogantatásáról, születéséről és gyermekkoráról szóló részletesebb elbeszélést csak Máté és Lukács evangéliumának 1—2. fejezeteiben találunk. Vannak ugyan apokrif gyermekségevangéliumok, de ezek később keletkeztek. Mint mérvadónak (kanonikusnak), az egyház csak Máté és Lukács 70—80 körül történt leírását fogadta el; ezekben ismerte fel a hitét. A Jézus születéséről és gyermekkoráról szóló két legősibb híradás irodalmilag egymástól teljesen független. Mivel Máté Lukácstól merőben eltérő műfajban és részben más teológiai célzattal is írt, ezért művének tárgyalásába nem bocsátkozunk bele. Lukács gyermekségevangéliumával kapcsolatban is csupán néhány lényeges sajátosságra szeretnénk rámutatni. Bármennyire is kritikusan, a mai szakirodalom eredményeit figyelembevéve* igyekszünk a gyermekségtörténetet vizsgálni, mindenképp arra az eredményre jutunk, hogy az ősegyház — a húsvéti beteljesülés fényében — sokkal többet fejezett ki ezekben az elbeszélésekben 83
