Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Schmatovich János: A gyermek Jézus szent Lukács evangéliumában
a gyermek Jézusról, mint amit a köztudatban meglehetősen elterjedt szemlélet a „kisded Jézuskáról” tart. Az irodalmi műlaj kérdése A formatörténeti vizsgálat kimutatta, hogy Lukács számára a hagyományban rendelkezésre álló források között szerepelt a gyermekségtörténet is. Hogy a Lukács könyvében fellelhető gyermekségtörténet eredeti formájában nem Lukácstól, ill. a 3. evangélium végső szerkesztőjétől származik, ezt a mai exegézis a következő érvekkel támasztja alá: 1. A statisztikai adatok szerint Lk 1—2-ben Lk 62 kedvelt kifejezéséből 16 egyáltalán nem fordul elő és a fenn- maradottak ritkábban, mint a többi fejezetben. 2. Lk 1—2 teljesen zsidókeresztény szerzőre vall, aki jártas a templomi szokásokban és Palesztina földrajzában. Ezzel szemben Lk 3—24 fejezetei pogánykeresztény szerzőre utalnak, olyasvalakire, aki előtt a palesztinai viszonyok már kevésbé ismeretesek. 3. A görög szövegnek héberre, ill. arámra való visszafordításánál olyan verskompozíciók tűnnek elő, amelyek csak a sémita nyelv köntösében érzékelhetők. 4. S végül a legnyomósabb érv: a Lukács-féle gyermekségtörténet teljesen más irodalmi műfajt képvisel, mint Lukács evangéliumának többi fejezete. Ismeretes, hogy vannak a Szentírásban különböző irodalmi műfajok, pl. elbeszélések, példabeszédek, himnuszok, stb. Ami esetleg vita tárgyát alkothatja, az a genus historicum, a bibliai történetírás műfaja. Ez lehet: vagy szigorúan történeti, vagy részben történeti, elsődlegesen oktatói, vagy történetileg fiktív, kizárólag tanítói jellegű. A két gyermekségevangélium — irodalmi különállóságuk ellenére — egyaránt vallja, hogy Jézus szűzen fogantatott, Betlehemben született és később szüleivel együtt Názáretben tartózkodott. Egyáltalán nincs okunk arra, hogy ezeket a tényeket kétségbévonjuk, mégha a szűzi fogantatás — és bizonyára a betlehemi születés és a Názáretbe való visszatérés kérdése is — még pontosabb vizsgálatot követelne, arra vonatkozóan, hogy mit is akartak ezzel elsődlegesen és voltaképpen kifejezni. Kétségtelen, hogy a két gyermekségelbeszélés bizonyos fokig történelmet akart nyújtani. A kérdés azonban az, hogy ez a történetiségre irányuló szándék milyen messze terjed? Milyen pontig lehet, ill. kell Lukács gyermekségbeszámolóját történeti tudósításként értékelnünk? Már korábban sem volt ismeretlen, hogy az újszövetségi szerzők irodalmilag égésién tudatosan utánozták az Ószövetséget. Feltűnő, hogy ez az imitativ törekvés Lukácsnál, egy pogány származású szerzőnél is megvan. Evangéliumának első két fejezetében annyira függ az Ószövetségtől, hogy ez minden egyéb vonatkozást fokozottabban felülmúl. Vannak ugyanis az Ószövetségnek egészen meghatározott részei, amelyekkel rokon Lukács gyermekségelbeszélése. Gondolunk itt elsősorban azokra a szemelvényekre, amelyekben az Ószövetség jelentős férfiaknak meddő szülőktől vagy anyáktól való, isten által eszközölt születését mondja el. Számításba jönnek még azok a szövegek is, amelyekben egy jelentős küldetésnek Isten vagy angyala által történő közléséről esik szó. Ami az Isten által eszközölt születéseket illeti, a Teremtés könyve 17 és 18 például arról tudósít, hogy az idős Sára megszüli Izsákot; Tér 25 szerint Rebbeka eleinte meddő, majd később Jákobnak és Ézsaunak ad életet; Tér 29 és 30 szerint Rácbei szintén meddő, majd megszüli Józsefet. Megfigyelhetjük: az összes ősanyák ideiglenesen vagy egészen meddők és a tőlük született ősatyák, — legalábbis a nép számára jelentősebbek — Isten segítségével lépnek az életbe. Mindenesetre így ábrázolja az írás és ezzel akarja kifejezésre juttatni: ezek a férfiak Isten ajándékai o nép számára, Isten-emberek. Meddő továbbá az Istennek szentelt férfiak szülőanyja is, miként Sámson névszerint nem említett anyja (Bir 13) és Anna, Sámuel anyja (1 Sám 1. és 2.). Sámson és Sámuel is úgyszólván Istentől születtek, ők is Istenemberek. A evangéliumi leírásból kitűnik, hogy a meddő Erzsébet — hasonlóan az ószövetségi anyákhoz — mindenekelőtt Isten csodás közreműködése és nem tisztán természet- szerű házassági kapcsolat révén fogant (Lk 1,7). Mária anyasága szintúgy rendkívüli, sőt még csodaszerűbb, mivel kizárólag Isten erejéből lesz édesanya (Lk 1,35). Mindenekelőtt ISám 1—2. fejezetei azok, amelyek a Lukács szerinti gyermekségelbeszélés számára tartalmilag és nyelvileg mintát jelenthettek. 1 Sám V—2. és Lk 1—2. néhány részletének egymás mellé helyezése megerősítheti állításunkat. ISám 1—2. Sámuel születését beszéli el az addig meddő anyjától, Annától, Elkaná feleségétől. Vessük össze Lukács gyermekségtörténetének kezdő verseit (1,5—7) ISám 1,1 versével: Lk 1,5—7: TSám H,1: — És élt egy Elkana nevű férfiú . . . — és volt két felesége, — az egyik neve Anna volt... — és Annának nem volt gyermeke. Élt. . . egy Zakariás nevű pap . .. és volt egy felesége ... és az ő neve Erzsébet volt... és nem volt gyermekük. 84
