Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - FÓRUM - Mohay Erzsébet: Hozzászólás a "Nők az egyházban - hazánkban" című íráshoz (Teológia, 1972. 3. sz.)
Hogy milyen nőt vár az egyház, a pap munkatársul, erre feleljen Teilhard de Chardin nemes nyelvezetével. Ezt írja egy lélekben gazdag, nála sokkal idősebb nőnek: „Annyi mindent köszönhetek önnek szívem és szellemem számára ... ön mindig bölcs, biztos és szerető szívű, ó, ha csak ilyen nők léteznének, mint ön, aki szárnyakat ad az egyetlen Dallam felé való hallgatózáshoz ..(Levél Léon- tine Zantahoz). Teilhard, a pap és a tudós szemszögéből őszintén megfogalmazta az örök Nőit. (Rezek Román: örök Női Teilhard de Chardin-nél kéziratát vettük segítségül.) „Ezen a világon semmi nagy dolog nem született Nő nélkül, — még a Megtestesülés sem". Isten népe és az egyház szolgálatában a „nemek kölcsönös vonzása megszűnik, de együttműködésük — a férfi és a nő sajátossága szerint — összpontosulva halad a Magasba ..." „Itt minden Istenért és Krisztusért van és Jézus szeretete közel hozza az egyháziak lelkét, hogy a magasabbrendű szeretet megszülessék, hogy szolgálatukat lelkivé tegye maga körül és hatáskörük átmérőjében a világot". Elszakadni a világtól és mégis a világban lenni, ez a kegyelmi élet állandó dialektikáját, .misztikái realizmusát’ kívánja". A Nő itt sajátos szerepében válik teljessé, természetadta gyöngéd érzékenységét mindig „titokzatosan és elfátyolozottan" hordozza, ezért közelében a harag elcsitul, az indulat, a mogorvaság felenged. Isteni adományai miatt, a Nő sohasem lehet sértett vagy sértődé- keny, hanem mindig készen áll, hogy önzetlen segítségével könnyítse a lelkipásztor életét és ezzel segítse a legteljesebb szolgálatra, amire Krisztus küldi: „Evezz a mélyre!” A német lelkészsegítőnők, egyházközségi védőnők nagyszerű szerepétől egészen a lépcsőmosásig, a Nő mindig „intelligens” marad, azaz közvetlen, benső belátással megérti, hogyan lehet anya az Anyaszentegyházban, miként lehet szűziesen tiszta és napi teendőiben a fészkét őrző asszony. Mert csak a Nő képes mindezt egyszerre és szublimálton hordozni. Teilhardnál az egyetemes Nőiség a kozmikus világ egyesítő és rendező energiája, amely lassú fejlődéssel jutott el az emberi, végül istenanyai teljességre. ,,A Női Princípium bűvölő, anyai, tisztító, egyre inkább kiáradó, miliőt teremtő tökéletessége egy személyes létezőben, Szűz Máriában vált teljessé, aki a Kozmosz drága Gyöngye, az igazi Ősanya." Az örök Nőiség ott áll az Ég és Föld között, szeretetében feszülő energiák rendezik az atomokat, szervezik a sejteket, Ő a jövőt egyesítő erő . .. Ott van az Ég és a Föld érintkezésében a megtestesülő Krisztussal, kinek születése és teljessége Máriában érlelődött: „Én vagyok az egyház, Jézus arája, — Szűz Mária vagyok én, minden ember anyja . . . Szépségem lelkivé alakító sugarában lassan minden elhalványul, csak az örök Női marad meg: A totális Krisztus egyesítő szépségében". Ha tehát egy nő elkötelezi magát a továbbélő Krisztus szolgálatára, egyetlen mintaképe Szűz Mária, akit saját személyében is állandóan sugároznia kell környezetére, mert „Nekünk Szűz Mária az Egyetemes Női, benne a Tisztaság annak az egyetlen és határtalan Lényegnek a szeretete, amely belülről jár át minden dolgot...” a mindennapi élet rejtett szolgálatát is, — és így lesz végtelen boldogság forrása. — Qui potest capere, capiat! Szt HOZZÁSZÓLÁS A „NŐK AZ EGYHÁZBAN - HAZÁNKBAN” C. ÍRÁSHOZ (TEOLÓGIA, 1972. 3. SZ.) Fokozott örömmel vettem kezembe a TEOLÓGIA utolsó számát, amikor a tartalomjegyzékben felfedeztem a fentemlített cikket. Idézem a cikk írójának szavait: „a híveknek pedig feladatuk, hogy a felmerülő kérdésekkel szembenézve, tárgyilagosan, felelősségteljes szeretettel véleményt nyilvánítsanak, egyházunk emberi arcát tökéletesítve". Ilyen mélyen átgondolt bevezető után — úgy érzem — másként kellett volna folytatódnia a cikknek. Valóban felelősségteljes szeretettel. Ez kettőt jelentett volna : Elsősorban azt, hogy a felmerülő sajnálatos negatív jelenségekből nem lett volna szabad általánosítani. Döpfner bíboros szavaival élve: Egymást el kell olykor viselnünk, önmagunk közösségi életében sok mindent „ki kell még hordanunk”. Mi nők — akik próbálunk segíteni lelkipásztorainknak — sok nehézséget könnyebben el tudnánk viselni, ha több megértés lenne bennünk és ha önvizsgálatot tartanánk. Megértés : hiszen senki sem rosszindulatból viselkedik ridegen, hanem talán mert hosszú évek során erre nevelték rá, vagy talán mert ilyen az alaptermészete. Úton vagyunk, ezért nem szabad türelmetleneknek lennünk. Állandó javulás van ezen a téren is, és jobb, ha az eredményeknek örülünk, mint35
