Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - FÓRUM - Mohay Erzsébet: Hozzászólás a "Nők az egyházban - hazánkban" című íráshoz (Teológia, 1972. 3. sz.)
ha elkeseredünk a még meglévő hibákon. Nem hiszem, hogy általában „kiskorúaknak" tartanának bennünket, mert akkor miért állnának szóba velünk, sokszor még Főpásztoraink is? És ez csak egy momentum mindabból, ami bizonyítja: többnyire igenis megbecsülnek minket lelkipásztoraink és hálásan fogadják segítségünket, sőt gyakran számítanak is ránk. önvizsgálat: 1. nagyon sok esetben éppen túlzott önérzetességünk az oka a másik fél elzárkózásának. 2. hiányoljuk ugyan, hogy „felsőfokú hittudományt” nem tanulhatunk, az önképzést azonban elhanyagoljuk. A teológiában jártas munkatársat természetes, hogy mindenütt szívesebben fogadják, de ez a jártasság saját munkával is elsajátítható. A kellő segítséget ehhez — ha a megfelelő helyen keressük — megkapjuk. Másodsorban: a felelősségteljes szeretet nem állhat meg a hibák vizsgálatánál, hanem rámutat arra, amit pozitív irányban tenni lehet és tenni kell I Ez hiányolható leginkább a cikkben. A TEOLÓGIA ugyanezen számának bevezetőjéből Szennay professzor úr szavait szeretném idézni: „A fölösleges vádaskodás, vagy éppen rezignáció helyett kötelességünk rámutatni, hogy kezünkben van saját jövőnk irányításának kulcsa". Továbbá: hogy „új, korszerűbb utakat kell keresnünk”. Dolgoznunk kell — esetleg előzetes megbeszélés után, hogy mit tudunk segíteni, és ha már majd tetteink tanúskodnak rólunk, és arról, hogy szolgálni jöttünk, miként Krisztus és nem uralkodni, akkor majd — reméljük —, a legkonzervatívabb lelkipásztor sem fogja becsukni ajtaját előttünk. örömmel fogadnánk — ha akár a TEOLÓ- GIÁ-ban, akár személyes találkozás formájában —, alkalmunk nyílna egy olyan termékeny dialógusra, amely összehangolná és segítené munkánkat. Mohay Erzsébet Aranyszájú Szent János a házasság céljáról: „A házasság a gyermeknemzésre rendeltetett, és méginkább arra, hogy a természet tüzét mérsékelje. Erről tesz tanúságot Szent Pál, amikor azt mondja: „A paráznaság veszélye miatt legyen minden férfinak felesége" (1 Kor 7,2), s nem a gyermeknemzés miatt. És ismét a továbbiakban azt parancsolja, hogy újra jöjjenek össze, nem azért, hogy sok gyermek szülei lehessenek, hanem miért? „Hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket” — mondja. És a továbbiakban sem azt mondja: „ha gyermeket óhajtanak", hanem „ha nem tudnak önmegtartózkodóan élni, kössenek házasságot”. Hiszen kezdettől fogva, amint már mondtam, kettős célja volt a házasságnak: de miután az egész föld és tenger és az egész földkerekség tele lett emberrel, csak ez az egy cél maradt: a gonoszság és érzékiség megszüntetése”. (A szűzi állapotról 19.) „Amelyik házasságban nincsen barátság és szeretet, hanem csak félelem és kényszer, mi értéke van még az olyan házasságnak?" (A szűzi állapotról 56.) * Mivel ... testünk legkevésbé sincs vasból, és ellenálló ereje nem vetekszik a kő keménységével, hanem ellenkezőleg nagyon is törékenyek és minden testi gyengeségre hajlók vagyunk, szeretettel és kímélettel kérlek, kedvesem, hogy tartózkodjál a túlzott és lehetetlen szigorúságtól, melyre, úgy látszik, hajlamos vagy, és ésszerű áldozatot iparkodjál bemutatni az Úrnak. (Assziszi sz. Klára leveléből, amelyet Csehországi Boldog Ágnesnek, anyai ágon III. Béla királyunk unokájának, Árpád- házi szent Erzsébet unokahugának irt.) 36
