Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)

1973 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Schmatovich János: A gyermek Jézus szent Lukács evangéliumában

Észrevehetjük a csaknem szószerinti megegyezést. Hasonló a helyzet a Lukács-féle gyermekségtörténet befejező versénél:

Lk 2,52:

És Jézus növekedett bölcseségben és korban és kedvességben Istennél és embereknél.

iSám 2,26:

És a gyermek Sámuel növekedett és nagyobb lett és kedveskedett mind az Úrnál, mind az embereknél.

Még számos hasonló helyet hozhatnánk, így például:

Lk 1,23—24:

És ... ő visszatért házába ... s Erzsébet, az ő felesége méhében fogant.

1Sám 1,19:

És' ők visszatértek és házukba mentek . .. és Anna méhében fogant.

Lk 2,39 (Jézusnak a templomi bemutatása után): Ők visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.

iSám 2,20 (a templomban való látogatás után): És ők elmentek (vissza) az ő lakhelyükre.

Megemlítjük még, hogy a Magnifikát (1,46—55) számára is Anna hálaéneke (2,1—10) nyújthatta a párhuzamot és a mintát. A héber költészetnek a Magnifikátban fellelhető formájából merész dolog lenne Mária költői tehetségére vagy a Szentírásban való rendkívüli jártasságára következtetni. A Magnifikát szépsége és értéke nem csökken, ha ez esetleg nem Máriától, hanem egy jámbor és Szentlélektől megvilágosított őskeresztény szerzőtől származik. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség bizonyára abból a meggyőződésből kiindulva ad ilyen hálaéneket áldott édesanyák ajkára, hogy gyermekeik az ég ajándékai.

Bírák könyvének 6. és 13. fejezeteiben is vannak részletek, melyek szószerinti megfelelőjét megtaláljuk Lukács szövegében is. Csupán egy példát említünk a 6. fejezetéből, ahol Gedeon megbízatásáról esik szó, akinek meg kelj szabadítania népét a madianitáktól.

Lk 1,28—30:

És mondotta az angyal (Máriánck): üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled ...

Ne félj, Mária!

Bir 6,12—23 (áttételesen!):

És mondotta az Úr angyala (Gedeonnak): üdvözlégy... te erős férfiú, az Úr legyen veled . . . Ne félj!

A példából azt is láthatjuk, miért beszél az angyal Máriához a hírüladásnál éppen így és nem másképp. Azért, mivel egyrészt a gyermekségtörténet. írója ezt a kifejezést ebben a formában találta meg az ószövetségi mintában, másrészt pedig ez volt az izraeliták köszön- tési módja. —Lk 1,19-ben az égi hírnök be is mutatkozik: „Én Gábriel vagyok, ki az Isten színe előtt állok, és azért küldettem, hogy szóljak veled és neked az örömhírt meghozzam". Mivel az egész Bibliában Gábriel csak Dániel 7—10 látomásaiban fordul elő, ahol szintén trónálló, , azenetvivő, és értelmező angyalként mutatkozik be, magától értetődően lehet a Dánielre való hivatkozás. , ,

Ha fennáll valahol az utánzó tendencia a gyermekségtörténetben, akkor az ószövetségi szövegek utánzásában és átvételében az elsőbbség, az „angyali üdvözlet" híradását illeti meg. Mindenütt a Bibliában, ahol egy jövendő Istenember születésének hírüladásáról, vagy éppenséggel egy jelentős misszió, vagy megbizatás bejelentéséről esik szó, ennek előadása állandóan egy meghatározott irodalmi séma szerint történik:

1. Megjelent az Úr angyala, ill. maga Jáhve. Mindkét kifejezés gyakran váltja egymást, mivel az Ószövetség szívesen szerepeltet angyalt ott, ahol meg van győződve, hogy maga az Isten akar valami jelentősei mondani vagy tenni.

2. A jelenés félelmet, zavart vagy félő tiszteletet vált ki a kinyilatkoztatást átvevő személyben.

3. Az angyal, ill. maga Jáhve hírüladja a jelentős üzenetet vagy a fontos megbízatást.

4. A kinyilatkoztatásban részesülő személy ellenvetést emel az üzenettel szemben, utal a hírüladott dolog nehézségére, vagy a küldetés teljesítésének képtelenségére.

5. Az angyal, ill. Jáhve igazolja és megerősíti az üzenetet. Legtöbbször egy többé-kevésbé csodálatos jelt ad, amely az üzenet lehetséges voltát és helyességét hitelesíti. Olykor csak szavakban történik az igazolás: Én (Jáhve) veled leszek; Istennél semmi sem lehetetlen.

85