Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Az ima nem klinikai monológ - 14-18 éves diákok gondolatai
hát nem egyszerű életrekeltésről beszélnek. A sírba tett test megváltozott, és Jézus nem ugyanúgy tért vissza megszokott világunkba — átalakulás történt. Erre Szent Pál hoz találó hasonlatot: magot vetnek és szárba szökken a búza (1 Kor 15,37) —, ugyanez zajlott le Krisztus tetemének újraszületése- kor is. A tanulságok A fiatalok válaszai hűen tükrözik a ma széles körben elterjedt „feltámadás-magyarázatokat" és a feltámadás-hit problematikáját azoknál, akik nem ismerkedhettek meg a keresztény tanításokkal. Kérdéseikre kielégítő tájékoztatást, vagy legalábbis hitelt érdemlő eligazítást várnak, ez számunkra belső szükséglet, amit lehetőségeinkhez mérten (hitoktatás, prédikációk, sajtó stb.) tudományos felkészültséggel, színvonalasan ki kellene elégíteni. A feltámadás magyarázata és az evangéliumi elbeszélések elemzése kizárja, hogy a negyvennapos jelenéseket a jeleket követelő hit képzelet-szülte alkotásainak tekintsük. Az apostolok inkább meglepett és félénk tanúi egy „Christophaniá"-nak, amely megzavarja őket. Meg kell mondanunk az érdeklődő fiataloknak, hogy valószínűleg sohasem fogjuk megtudni ezeknek a jelenéseknek pontos és kétségbevonhatatlan természetét, mert bár nem a közönséges látható események rendjében helyezkednek el, mégis igazi tapasztalatok, amelyek tanúskodnak a föltámadott Krisztus titokzatos valóságáról. Az apostolok fölismerik ugyan a keresztre feszített Názáretit, de elsősorban hittel szegődnek a föltámadott Úrhoz. Itt látszik meg leginkább a teljes különbség a földi életét újrakezdő Jézus (ha lett volna ilyen) és a föltámadott Krisztus, a „halottak elsőszülöttje" között, aki legyőzte az enyészetet. Éppen ezért a jelenések, bár megalapozzák az apostolok hitét, nem demonstratív bizonyítékok, a hitre, — a hinni akarásra apellálnak, nem pedig kizárólagos tapasztalati megállapításokra. Az üres sírra vonatkozó megjegyzésekkel kapcsolatban az eddigieknél jobban fel kellene hívni a fiatalok figyelmét arra, hogy az üres sír hagyománya — bármilyen viták is folynak történeti értékről — nem ugyanolyan teológiai jelentőségű, mint a jelenéseké. Az üres sír csupán negatív jele a föltámadásnak, egész hordereje csak a jelenések világánál tűnik ki. Igaz ugyan, hogy az üres sír gondolata megengedi a föltámadásba vetett hitünk fogható kifejezését, de megvan az a veszélye, hogy túlságosan képzeleti módon állítjuk magunk elé, mint egy holttest visszatérését az életbe, ahogyan ez Lázár esetében történt. A feltámadott Krisztus sokkal több, mint az újra élő Jézus: a meg- dicsőült Úr, lelki és testi dimenzióinak teljes birtokában, aki parancsol a húsnak és a vérnek, szabadon rendelkezik önmagával. Ezenfelül érdemes azt a gondolatot is hangsúlyoznunk, hogy eleve mindent lerombol, aki azt kívánja, hogy társa előre kimutassa iránta érzett szeretetét. Aki elvárja, hogy számára Jézus feltámadását először egzakt módon bebizonyítsák (mert akkor majd hisz a feltámadásban), ugyanezt a tragikus hibát követi el. Mivel a feltámadt Krisztus is személyes valóság, méghozzá a szó kizárólagos értelmében, őt is csak akkor lehet megismerni, ha a megismerőben megvan a készség arra, hogy megnyíljék a feltámadás üzenete előtt, és ennek tudatában vállalja azt a kockázatot, hogy életét ez az üzenet határozza meg. Ősi szavunk van a nyíltság, a készség és a kockázat együttesének kifejezésére: a hit. Jézus feltámadása megismerésének és elfogadásának valójában mindig a hitben kell megtörténnie. Amit itt feltámadás-élményünk személyes szerkezetéről és eredetéről mondhatunk, az alapvetően az első tanúk tapasztalatára is áll. ők is mindenekelőtt hittek .. . Hittek abban, aki „életét adta váltságul sokakért". Nem véletlenül írja Szent Pál a korintusiaknak figyel meztetőleg: „Ha pedig Krisztus nem támadt volna fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek” (1 Kor 15,14). Hegyi Béla AZ IMA NEM KLINIKAI MONOLÓG (240, 14—18 éves fiatal az imáról) I. Ami a kérdéseket megelőzte Milyen gondolkodás magyarázza meg az ima légkörét abban az életkorban, amikor az én tudatosul és megnyílik a világ befogadására? Milyen ennek a gondolkodásnak a ritmusa, nyelve, milyen mozdulatok fejezik ki? Mikor van összhangban a tartalom és a forma? Amikor ma föltesszük a kérdést, gondol40
