Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Böjt 1-5. vasárnapja, Húsvét, húsvéti idő 2-3. vasárnapja
es érezteti, hogy örök javainak részesei let tünk. Húsvét 3. vas. (ApCsel 3,13—15; 17—19. 1 Jn 2,1—5; Lk 24,35—48) A kiengesztelődés szolgálata A zsinat óta a teológiában és az igehirdetésben gyakori a jelszó, hogy az egyháznak ki kell tárulnia a világ felé, együtt kell munkálkodnia az emberek földi boldogulásán is. A tevékeny szeretet valóban hitelt szerez az Isten országa számára, sőt az áldozatos munka magának a szeretetnek is az ismertető jele. De a keresztény vallás elsekélyesítése volna, ha megfeledkeznénk arról, hogy Krisztus elsősorban az embernek az Istenhez való viszonyát rendezte. Azt akarta, hogy az Isten szeretete legyen az embertársi szeretet mozgatója és az örök élet reménye adjon erőt minden földi áldozathoz. Az apostolok valóban úgy látták feladatukat, hogy „Jézus Krisztus nevében bűnbánatot és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek”. Ez a vállalkozás ma is kötelező, időszerű és hatékony. Kötelező azért, mert parancsot kaptunk attól, akié minden hatalom az égben és a földön, hogy hirdessük az Isten országát, amelyben elsősorban az Atya irgalma nyilatkozik meg. De kötelező azért is, mert „nincs más név az ég alatt, amelyben üdvözölnünk kellene", csak Jézus neve (ApCsel 4,12). Időszerű annyiban, hogy a bűntudat nagyon elhalványult az emberekben. Legföljebb a külső jogrend számít, az Isten előtti felelősség pedig kezd úgy szerepelni, mint maradiság, mint emberhez nem illő kötöttség, maga a bűn pedig mint lélektani gátlás, amelytől meg kell szabadulni. Viszont a tapasztalat igazolja, hogy a lelkiismeret szavát hosszú időn át nem lehet tudatlanra venni. Nagy jótéteménynek kell tartanunk, hogy a múlt terheit lerakhatjuk és lélekben megújulva nézhetünk további feladataink elé. A bűnbocsánat hirdetése egyben hatékony is. Ha a mindenható Isten meghirdette irgalmasságát, biztos, hogy kap rá választ az emberektől. Olyan választ, amelyért érdemes volt Krisztusnak az áldozatot vállalni. A mi feladatunk az, hogy „Krisztus nevében” hirdessük a bűnbocsánatot. Vagyis olyan módon, amely tükrözi az Atya szentségét, jóságát, közvetlenségét, s amely rámutat arra, hogy az ember ennél az Atyánál hazatalál, még ha tékozló fiú volt is. Gál Ferenc Vidámság Istenért öltözködjél tehát vidámságba, amely mindig tetszik Istennek, s amelyet ő kedvezően fogad: leld benne gyönyörűségedet. Minden vidám ember jót cselekszik, jót gondol, és megveti a szomorúságot. A szomorú ember mindig rosszat tesz. Először is rosszat cselekszik, mert meg- szomorítja a Szentlelket, akit akkor kap az ember, ha vidám; aztán pedig, miután megszomoritja a Szentleiket, bűnt követ el, mert nem kéri Istent, és nem vallja be neki bűnét. A szomorú ember imájának soha sincs akkora ereje, hogy felszálljon Isten oltárához. Miért nem száll fel — kérdem én — a szomorú ember imája az oltárhoz? Azért nem — mondja ő — mert szomorúság uralkodik szívében. A szomorúság elvegyül imájába és nem engedi, hogy az tisztán szálljon fel Isten oltárához. Ha összekeverik a bort az ecettel, nem lesz többé ugyanolyan élvezetes: ugyanígy a Szentlélekhez kevert szomorúság nem képes ugyanolyan imára. Tisztítsd meg tehát magadat ettől a rossz szomorúságtól, és Istennek fogsz élni. Azok is Istennek élnek majd, akik messze űzik azt maguktól, és egyedül az örömbe öltözködnek. (Her más, Pastor praec. X. 3.) * Azért, mivel a világ erői is annak megvalósításán fáradoznak, amit keresztény hitük belső elkötelezettségből kíván meg tőlünk, hitünk még nem lesz fölöslegessé. Ellenkezőleg!... épp ezáltal támaszt egyre nagyobb követelményeket. Egyszerűen azért, mert feltárja előttünk az egyetemes és korlátot nem ismerő szeretet végső alapját, azt, mely az ellenség szeretetének is alapja s mely legnagyobb diadalmát épp a kiengesztelődő, megbocsátó szeretet győzelmében, Krisztusban érte el. Heinrich Fries 33