Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)

1973 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Bűnbánati óra dramatizált elemekkel

BŰNBÁNATI ÓRA DRAMATIZÁLT ELEMEKKEL A böjtre és a bűnbánattartósra vonatkozó zsinat utáni előírások új pasztorációs lehetősé­geket kínálnak fel a keresztény bűnbánat elmélyítésére, ilyen lehetőség a bűnbánati óra. Erre mutatunk az alábbiakban modellt, mely a bevett, liturgikus formákon kívül profán (szép- irodalmi) és dramatizált elemeket is tartalmaz. Bűnbánati óra modell Mottó: Az Or szól hozzánk apostola szavával (1Jn 1,9): Valljuk meg bűneinket, akkor Ö hűséges és igazságos lesz, megbocsátja bűneinket és megtisztít minden gonoszságtól. Az óra lefolyása: 1. Bevezető szakasz: orgona-praeludium, kezdő ének üdvözlés, bevezető szavak (állunk, majd ülünk) 2. Információs szakasz: valamilyen profán szöveg előadása (pl. Dosztojevszkij-idézet) (I) (ülünk) csönd evangéliumi részlet (pl. Lk 15,11—24, dramatizálva) (II) kérőének igehirdetés (mottó és olvasmányok alapján) 3. Bűnbánati szakasz: bűnbevalló jelenet (III) (térdelünk) közös gyónási ima feloldozó formula útmutatás a bánat-munkához hálaének 4. Lezáró szakasz: elbocsátó szavak (áldás) (állunk) záró orgonajáték Alábbiakban a három dramatizált elemet mutatjuk be (I—III). (I) ?. előadó: Hallgassuk meg a modern em­ber hangját Dosztojevszkij Karamazov test­vérek c. könyvének (5. fejezete) gondolatai nyomán. — Meggyőződésem, hogy a világ végén valami oly szörnyűséges hatalom fog­ja kinyilvánítani erejét, mely kiterjed minden szívre, hogy lecsillapítsa bosszúvágyát, hogy büntessen minden vétket, melyet ember vala­ha elkövetett s hogy kizárja, nemcsak hogy minden bocsánat lehetőségét, hanem a jó­vátétel lehetőségét is. 2. előadó: De akkor mit szólsz a minden­napok ismeretlen mártírjaihoz? — Hadd mondjak egy példát. Egy kislányt nagyon gyűlölik a szülei. A kicsit minden alap nél­kül verik, ütlegelik. Ezek az úgynevezett „tisztességes emberek”. Érted ezt? El tudod képzelni, hogy ekkora erkölcstelenségre szükség van a teremtésben? És nemcsak ennek az egyetlen gyermeknek a könnyeiről van szó. Kell lennie büntetésnek, különben nincs harmónia. De kell lennie a világban valakinek, aki meg tud bocsátani. Csak iehet-e ehhez joga valakinek? (II) A tékozló fiú (Lk 15,11—24), dramatizál­va (A négy szereplő az oltár előtt sorakozik fel) Krónikás: Egy embernek két fia volt. A fiata­labbik atyjához fordult: Fiú: Apám, add ki az örökségből, ami ne­kem jár. Krónikás: Erre az apa elosztotta fiai között az örökséget. A fiatalabbik fiú összeszedte mindenét, elhagyta a házat és messzi vidék­re utazott. Ott kicsapongó életet élt, úgy­hogy eltékozolta minden vagyonát. Miután mindenét elpazarolta, szűkölködni kezdett, éhínségben élt. Beszegődött annak a vidék­nek egyik polgárához és mint kondás, dol­gozott. Még a sertések eledelével is szívesen megtöltötte volna gyomrát, de senkisem adott neki belőle. (A „fiú” ezalatt eltávozik az oltártól, lemegy) Kommentátor: Jézus világosan megmondja nekünk az evangéliumban: aki nem marad mellette, hanem hátat fordít neki, embersé­gében is lesüllyed. Az annyira óhajtott füg­getlenség a lehető legmélyebb lealacsonyo­259

Next

/
Oldalképek
Tartalom