Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homilia-vázlatok újév napjára, vízkeresztre és az év 2-7. vasárnapjára
gélium hoz. A szegényeknek ígéri az Isten országát, a gazdagokot figyelmezteti, hogy ha szívtelenek maradnak, odaát nem várhatnak irgalmat, mert már itt elvették jutol- mukat. Az éhezőknek bőséget ígér, de ugyanakkor a jóllakottaknak kilátásba helyezi az éhség kínját. Az evangélium tehát nem elégszik meg azzal, hogy a szenvedőt türelemre inti, hanem rámutat arra, hogy a szociális igazságtalanság Isten előtt is bűn, amiért büntetés jár. A sírás és nevetés ellentéte ugyanezt fejezi ki. Krisztus az ítéletről mondott beszédében is azokat fenyegette kárhozattal, akik részvétlenül nézik embertársaik szenvedését. Az üldözötteknek adott vigasztalásban felismerjük az apostoli kor végének hangulatát. A keresztényeket mind a zsidó, mind a hagyományos pogány vallás kirekesztette, és a hatalom birtokosai is ellenük fordultak. Ilyen körülmények között a hit tanúságtétel volt Krisztus mellett, azért lehetett a boldog remény forrása. A tudatos keresztény életben mindig benne van a szembefordulás az ösztönös vágyakkal és a kényelemmel. Krisztus igazi újdonsága tehát az volt, hogy az embert döntés elé állította. Ha önzőén magának él, mindent elveszít, de ha az örök élet reményében kitárul mások felé a szeretetben, mindent megnyer. Az év 7. vasárnapja (1Sám 26,2-7—9.12- 13.22-23; 1Kor 15,44-49; Lk 6,27-38). Követelmény és képesség A teljes megbocsátással és az ellenség szeretetével Jézus olyan követelményt támasztott, amilyenre addig semmiféle vallás és erkölcstan nem mert vállalkozni. Komolyan nem is gondolt rá, mert az ösztön szava a megtorlás. Továbbá túlvilági hit nélkül nem is volt mivel megalapozni az irgalmas lelkületet. Jézus csak azokban ismeri el az istengyermeki lelkületet, akik a jóságot, a türelmet, a megértést és az irgalmasságot feltétel nélkül gyakorolják, tehát azokkal szemben is, akik rosszat akarnak vagy visz- szaélnek a szeretettel. Példának először az Atyát hozza fel, aki éppen hosszú türelmével akar mindenkit bűnbánatra vezetni. Azután saját magát állítja elénk példának, hiszen mindenben úgy viselkedik, ahogy tanításában hangoztatta. Még felfeszítőiért is könyörög. Ha tanítását és viselkedését nem a hit szemével nézzük, akkor nem látunk benne egyebet „Isten balgaságánál". Hogy mi benne a bölcsesség, azt csak akkor vesszük észre, ha magunk is átéljük, hogy a megbocsátás lehet felemelő dolog, vagy ha azt látjuk, hogy a szeretet ilyen megnyilatkozása az ellenség magába- szállásának is kiindulása lehet. A szeretet gyakorlásához azonban erő kell. Az erőforrást a szentleckében találjuk: ahogy magunkon hordoztuk a földi ember képét, úgy a mennyei ember képét is magunkon hordozzuk majd. Az apostol elsősorban arra gondol, hogy az első embertől a halandó testet örökültük, de Krisztustól a mennyei embernek a képét kapjuk meg a feltámadásban. A megváltás azonban nem azt jelenti, hogy az életben saját erőnkre vagyunk hagyatva és erőfeszítéseink jutalmául majd magunkra öltjük a megdicsőült Krisztus képét. A kegyelem, a megigazulás már itt a feltámadt Krisztus testének tagjává tesz, és rejtett módon az ő képe tükröződik bennünk. Az apostol azért használja azt a kifejezést, hogy a keresztségben Krisztust öltjük magunkra. Ez a beöltözés valóságos, azért a hitben át kell élni és a belőle fakadó erőket fel kell használni. Amikor tehát Jézus olyan erkölcsi követelményt tárt elénk, ami meghaladja természetes erőnket, nem követelt túl sokat. Ő a hivő embert kötelezi arra, hogy kövesse viselkedését. A hívőknek pedig ilyen ígéreteket tett: maradjatok bennem, a szeretetemben, akkor én is bennetek maradok és ez lesz a biztosítéka annak, hogy sok gyümölcsöt teremtek (Jn 15,1—10). A lehetőség tehát bennünk van, de csak akkor lesz belőle valóság, ha kitartóan gyakoroljuk. Gál Ferenc A kölcsönös szeretetben egyesült családok számára nagyon egyszerű és tiszta öröm napja a karácsony... Ez az örömünk annál mélyebb lesz, minél bizonyosabban érezzük, hogy valóságos családot alkotunk embertársainkkal, és ez a szeretet annak a szeretetnek lesz a kisugárzása, amellyel Isten szerette a világot: Fián, Gyermekén keresztül, aki ezen a napon megszületett számunkra. örömünk tisztasága és mások szenvedése nem áll ellentétben. Egy test vagyunk és általunk máris erősebb gyökereket ereszt az emberiségben a karácsony öröme. R. Voillaume 235
