Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homilia-vázlatok újév napjára, vízkeresztre és az év 2-7. vasárnapjára
EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA Újév (Szám 6,22-27; Gál 4,4-7; Lk 2,16-21) Isteni tervszerűség Ma a gazdasági és közösségi élet egész területén megtaláljuk a tervezést, össze kell hangolni az igényeket, követelményeket és lehetőségeket. Megfelelő célokat csak így lehet elérni. A kinyilatkoztatás arról beszél, hogy Istennek is megvannak a tervei. Ez a világ és benne az ember határozott cél felé menetel, és nem az a sorsa, hogy vak erők játékszere legyen. A világban levő kegyelmi tervszerűséget ilyen kijelentések jelzik: A Megváltó az idők teljességében jött el, illetve eljövetele jelentette a teljességet. Az Atya azért teremtette a világot, hogy Krisztusban megkapja értelmét és céljának megvalósítóját. Benne minden kegyelem itt van, amely szükséges a bűnök bocsánatához, az emberek erkölcsi életéhez, a feltámadáshoz és az anyagvilág megdicsőüléséhez. A világ végső állapota az lesz, hogy az Atya Krisztus fősége alatt összefoglal mindent a mennyben és a földön (Ef 1,10). A végső kifejlet tehát biztosítva van. Egyetemes uralma nyilvánvaló lesz, mert az ellenséges erők is meghódolnak előtte. Dicsősége az lesz, hogy az üdvözöltek önkéntes hódolattal ismerik el maguk fölött uralmát. Az örök terv ott van az egyéni üdvösségben is. Az Ef 1,4—5-ben az apostol ezt írja: Az Atya Krisztusban kiválasztott minket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk. Szeretetből eleve arra rendelt, hogy Krisztus által gyermekei legyünk és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amely- lyel felkarolt bennünket. Krisztus maga is úgy beszél az ítéletről, hogy az üdvözöltek „a világ kezdetétől nekik készített országot veszik birtokukba". Isten tehát nem találomra rendezte el az emberiség sorsát. Az üdvösség útján határozott közbelépései vannak: „Akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra. így lesz ő elsőszülött a sok testvér közül. Akiket előre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette" . . . (Rám 8,29). Az apostol az Egyház egyetemességét is az örök tervből vezeti le: Isten azt akarta, hogy a pogányok társörökösök legyenek országában azokkal, akik az ószövetségi kinyilatkoztatást hordozták. Ez Krisztus megjelenéséig elrejtett titok volt (Ef 3,6). A nyilatkozatok azt mutatják, hogy Isten abszolút fölénnyel és nyugalommal vezeti a világot. Azért mert szabadságot adni az embernek, sőt azért engedte meg a „gonoszság titkának" a működését is (2Tessz 2,7), mert tudta, hogy számítását senki nem húzhatja keresztül. Krisztus kiengesztelte a bűnt és olyan túláradó kegyelmet szerzett, hogy a kétkedő és idegenkedő embert is az Atya felé fordíthatja. Arra is biztosítékunk van, hogy „senki sem ragadhat ki az ő szereteté- ből" (Róm 8,35). Mi az évek változásaiban még átéljük saját gyarlóságunkat, bizonytalanságunkat, a lefelé húzó erőket, a kívülről jövő kísértéseket, de ezek között is biztos a reményünk, mert Isten akarata fogja át a világot. Vízkereszt (Iz 60,1-6; Ef 2,3a. 5—6; Mt 2,1-12) A kegyelmi rend ingyenessége Az evangéliumokban nincs még egy esemény, ahol a szerző a kegyelmi beavatkozást annyira igyekezett volna érzékeltetni, mint a napkeleti bölcsek látogatásának leírásában. Érezzük, hogy Izajás jövendölésé; nek megvalósulását látja benne: Kelj föl, Jeruzsálem, mert elérkezett világosságod, az Ür dicsősége ragyog fölötted. Nemzetek jönnek világosságodhoz és királyok a ragyogásodhoz . . . Amikor evangéliuma keletkezett, a pogányok már beléptek az Egyházba, és átélték annak örömét, hogy Isten országában ők is társörökösei lettek az ígéreteknek. Látták, hogy az ő meghívásuk éppen olyan ingyenes adomány, mint Abrahámé és utódaié. A napkeleti bölcsek történetében az apostoli igehirdetés azt a szeretetet akarta érzékeltetni, amellyel Isten az embert a lelki homályból és tapogatózásból átvezeti a hit 231
