Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Hogyan tanítható az eredeti bűn?
kai magyarázatainak átvételéből ered (vő2-). Baumann belső gyötrődései, következetlen ekk- lekticizmusa komoly tanulságul szolgál: a kutatók számára ki kell dolgozni a helyes módszert és kritikát, hogy a hittanítás a folytonosságot az ellentétek szerves egységében is jól feltárhassák.31» Egy jól érthető elgondolás Az eddig ismertetett pozitív elemeket összefoglalva így is gondolkodhatunk (3a.—308. sk): Feltételezzük, hogy Isten a teremtett anyagot mind tökéletesebb szervezet kibontakozására irányítja. így az ember is különböző ágakon alacsonyabb szervezetekből emelkedett ki, hasonlóan, amint a gyermek felnőtté válik. Egy idő múlva eljutott az emberiség a jó és a rossz szabad választásának képességére. Isten már kezdettől úgy teremtette világunkat, hogy ne csak „értelmes állatokat”, hanem kegyelemben élő embereket hozzon létre. Az Istennek ez a „többiletajándéka” megkívánja az ember szabad elfogadását, mivel léte ezen fokára csak a szellemiséget megillető szabad döntéssel léphetett. Az első egyed, aki ilyen lelki érettségre eljutott, — őt nevezzük Adómnak, — elkövette az első bűnt, amikor visszautasította Isten meghívását a természetfeletti életre. Mint az emberiségnek, vagy legalább a számára hozzáférhető közösségnek a feje, felelősségének a tudatában volt és így nemcsak a maga, hanem az egész emberiség számára visszautasította a hívást, utódaival pedig elterjedt a bűn a földön. Az első egyed, Adóm olyan „korporativ személyiségnek” fogható fel, akivel a Bibliában sokszor találkozunk, ha a közösségnek valami sajátos hivatása, együttes célja van, ezért róluk nevezik el a népet is: Amon-amoniták, Izrael-izraeliták és főleg Ábrahám, aki „atyánk lett a hitben" (Gál 3,7). Az egész emberiségnek sajátos és közös hivatása van: együttesen alkotja „Isten népét". Ezért az első egyed, ha nem is volt a közösség minden tagjának fizikai atyja.de a közösség sorsának felelős szerzője lett. A „végzetes döntés”, az emberi rossz nem hiúsította meg Isten eredeti tervét, hogy részesedjünk Isten szentháromsági életében. A további fejlődés a húsvéti misztérium jegyében történt: minden ember meghivatott arra, hogy részesedjék a feltámadt Krisztus dicsőségében, de csak úgy, ha résztvesz kínjaival és szenvedésével a keresztrefeszített üdvözítő halálában. Az üdvösség ezen új rendjében is eljutunk a teljes szentségre, de csak az eljövendő világ eszkatologikus rendjében. Minden ember olyan állapotban születik c földié, amely eltér az Isten eredeti akaratától. Ha el is nyeri a kegyelmet a keresztségben, megmarad természetének önkényessége, aminek nem ura teljesen, a vágya könnyen a bűnbe viszi. De ez a rossz is jóra forduil. Isten képessé tesz minket arra, hogy felhasználjuk jelen hajlandóságunkat és úgy érhessük él a természetfeletti életünket, mint küzdelmes harc méltó győzelmét. Ebben az örömben énekelheti csak az Egyház: Ó boldog vétek, amely ilyen hatalmas és fölséges Megváltót érdemelt! A mai tanítás szempontjai 1. Az eredeti bűnt eddig tehát etiologiávai és levezető szkémában magyaráztuk, mintha az ádámi bűn súlyával Krisztus megváltói értéke lemérhető lenne. Helyezzük inkább központba megváltásunk ingyenességét, kegyelmi jellegét: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy!” (Iz 43,1). A krisztusi megváltás fényében visszavetítve lesz világossá, hogy Isten a Teremtőnk és Atyánk az idők kezdetétől: „Ha világosságban élünk, akkor közösségben vagyunk egymással és Fiának, Jézus Krisztusnak vére megtisztít minden bűntől” (1Jn 1,7). így próbáljuk magunkban is egységbehozni a bűnt üdvösségünk egészével. — 2. Állíthatjuk, hogy az emberiség helyzete az eredeti bűnben megváltozott. Nem szükséges azonban ehhez egy bűn előtti állapotot elképzelni, sem a végső idők teljességét a történelem kezdetére helyeznünk. A „földi paradicsom" helyett, az istengyermeki kegyelmi kapcsolatunk lehetőségének a reális elvesztésével jól magyarázhatjuk mai nyomorúságunkat. — 3. Vita tárgya még, hogy megtartsuk-e az ágostoni ,.eredeti bűn" kifejezést. Mivel ezer évig a dogmatikai fejlődés egyik bázisa volt, egyszerű dltávolítása sokakban a keresztény üzenet megcsonkításának benyomását keltené. Más oldalról a régies kifejezése az idők során rátapadt másodlagos elemek miatt visszahúzó erejű, viszont éppen ezzel jól érzékelteti az isteni igazság történeti megfogalmazásának esetlegességeit. — 4. Az áteredő bűn tehát Istennel való barátságunk, párbeszédünk megszakítása, szeretetének mindenekfeletti és gyötrő hiánya. Következményeként egoisztikus becsukódásunk miatt az élet minden területén elveszítjük az igazi szeretetkapcsolatot és hajlamossá leszünk a személyes bűnre. A személyes döntés értelmében el kell kötelezni magunkat olyan isteni értékre, amely értelmet ad egész életünknek. Bensőleg, — ontikus dimenziónkban, — átéreztetjük a Szentháromság 224
