Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Belon Gellért: Felix culpa
A bűn: Isten terveinek végrehajtója Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket — idézi szent Pál Jób könyvéből (1Kor 3,20). Az a csodálatos ügyessége az Istennek, hogy a bűn ilázadásaival saját dicsőségét valósítja meg és a llázadókat céljainak szolgáivá teszi, hogy erőfeszítéseikkel Isten szándékait munkálják. Amit a bűn lerombolni akar, azt építi; amit semmivé akar tenni, azt örökre megszilárdítja. Istennek — ha szabad így mondani — ez a taktikája különben végigvonul a kinyilatkoztatáson. Gedeon emberei csak fújják a kürtöt és tartják a fáklyát: az ellenség egymást öldösi saját kardjával (Bir 7), Dávid Góliátot, Góliát kardjával vágja le (1 Kir 17). A Zsol- táros imái: „A verem, melyet ástanak, A háló, melyet titkon kivetettek Megfogta lábukat. — Isméretes az Úr, ki ítéletet tartott: önkeze művén a bűnös fennakadt. (Zsdlt 9) Elrejtett tőre fogja meg magát S önnön vermébe rohanjon bele. (Zsolt 34) A szent Keresztről szóló perfáció pregnánsan így fogalmaz: Isten úgy akarta, „hogy ahonnan a halál származott, onnan támadjon az élet; és a bűn fáján győztes sátánt a kereszt fáján győzze le Urunk Jézus Krisztus." Élettel és élőkkel építeni és fejleszteni az életet nehéz feladat, de az élet hiányaival (szenvedés) és a ha Iá I lall építeni az életet — ez az isteni mű! Jézus esetében ez történelmileg is kimutatható. Hiszen keresztre szögezték lábát, hogy senkihez el ne mehessen; kezét, hogy senkihez hozzá ne nyúlhasson. De éppen ezáltal jutott el mindenkihez, és éppen odaszegzett keze ér el minden beteg lélekhez. Jézus ezt így foglalta szóba Nikodémusnak: a keresztre kell „föimagasztalni az emberfiát, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,15). De nemcsak Jézus életében valósul ez meg, a lelkek történetében is megtalálható, Egyikmásik példabeszédében utal erre. A reménytelenül eladósodott ember azért fogja „jobban szeretni" nagylelkű hitelezőjét, mert neki „többet engedtek el" (Lk 7,42). Ki meri mondani, hogy „jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akiknek nincs szükségük megtérésre" (Lk 15,7). A vámosnak egy lelke mélyéről felszálló sóhaja nagyobb értékű, mint a farizeus böjtölése és áldozata (Lk 18,14). A bűn felhajtó erővé tud lenni, és Isten üdvözítő terveit szolgálhatja. Az őskeresztény hithirdetés nem riadt vissza e gondolatnak éles fogalmazásától sem. Jézus kereszthalálára utalva Péter első prédikációjában már így szól: „Az Isten ily módon vitte végbe azt, amit az összes próféták által már meghirdetett." (ApCsel 3,18). A hívek imáiban a 2. zsoltárra utalva mondják: „Valóban fölkeltek szent szolgád ellen . . . hogy végrehajtsák, aminek megtörténtét hathatós akaratod elhatározta" (ApCsel 4,27). Sőt, még aktívabb részt adva Istennek a kereszthalálban, Péter így beszél; „Ezt a férfit (ti. Jézust) Isten elhatározott rendelése és előretudása kiszolgáltatta nektek, s ti . . . keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok" (uo. 2,23). Ehhez az ősegyházi hithirdetéshez kapcsolódik szent Pál egészen szokatlan kitételeinek sorozata. „De mit szóljunk hozzá, hogy gonoszságukból lesz nyilvánvalóvá Isten igazsága?... Hazugságom révén Isten igazsága csak nőttön nő . . (Rám 5—7). Azután később, a zsidók hitetlenségére utalva így szól: „Vétkükből üdvösség fakadt a pogányoknak . . . Vétkük gazdagítja a világot... Elvetésük megbékélése a világnak...” (Róm 11,11. 15). Bűnből üdvösség, lelki halálból örök élet, az Isten elleni lázadásból Isten szolgálata, istengyilkosságból az Isten irgalma! Micsoda fordulatok! Micsoda lélegzetelállító szembefordulások! A félreértések pergőtüzében Persze, ez az Isten szemével valló nézése a bűnnek, mely nemcsak a bűn utálatosságát elemzi folyton, hanem az isteni végzéstől kiszabott szolgálatára is utal, könnyen félreérthe- tővé válik. Pál néhányat elősorol. „Miért ne tennék rosszat, hogy jó származzék belőle?" (Róm 3,8). „Megmaradjunk a bűnben, hogy túláradjon a kegyelem? ... Vétkezzünk tehát, mert... a kegyelemben élünk?" (Róm 6,1. 15). De Jézus is vállalta a félreértés veszedelmével együtt a tékozló fiú bátyjának megvetését (Lk 15,29), a derék munkát végző dolgozók 207
