Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)

1973 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Belon Gellért: Felix culpa

juk értelmezni a most használatos „megengedni és eltűrni" formulákat, hogy ebből sem szentségéhez, irgalmához és szeretetéhez nem tapadhat semmi kétség, sem nem lehet ezeknek olyan passzív értelmet tulajdonítani, mintha Istent váratlanul érné a bűn jelentkezése és terjedése, — akkor sejthetünk rá arra a titokra, „amely századok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most kinyilatkoztat szentjeinek” (Kol 1,26). Csakis ekkor tárul fel előttünk az a káprázatos látvány, melyre Jézus is „fölújjongott a Szentlélekben” (Lk 10,21), és amelyről már Izajás próféta is ilyen értelemben írt: „Királyok fogják be majd szájukat miatta, mert olyant látnak, amiről nem is beszéltek nekik, és olyat szemlélnek, amiről nem is hallottak. Ki hitte volna azt, amit hallottunk, s az Úr karja (ereje) ki előtt nyilvánul meg?" (Iz 52,15—53,1). A messiási idők egyik legizgatóbb jelensége: „Ellenségeid közepett országolj2” (Zsolt 109)

A bűn: Isten hatalmának tündöklése

Szent Pál egyik meglepő kijelentése, hogy „Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit (bűnösöket), hogy... kinyilvánítsa hatalmát" (Rám 9,23). Azért engedi a lázadásokat, hogy azok legyőzésében mutatkozzék meg a titokzatos erő, — ez az Isten logikája. De persze megint nem úgy elképzelve, ahogy nagy íróink is „emberszabásúan" leírják, mintha egy óriás fitogtatná erejét egy kis törpén, hanem úgy, hogy engedi kifutni minden erejét és minden tervét a másként gondolkodó szellemnek.

„Elhagytam akkor szíve makacsságán,

Engedtem, járjon önnön okosságán." (Zsolt 80)

A Római levélben sokszor szerepel, hogy Isten „szívük hajlamára” „kiszolgáltatta őket szenvedélyeiknek” és Isten is „eszükre hagyta őket” (Rám 1,24, 26, 29). Sőt, nemcsak ráhagyta, hanem minden előnyt megadott nekik. Jézus a bűnnel (sátánnal) való küzdelmét úgy fogja fél, hogy a bűn „erős fegyveres,” aki „bízik fegyverzetében” (Lk 11,22). Hiszen bízhat is, mert mindent megkapott a világon, hogy mint a harc kezdeményezője, mindent először a maga céljaira használjon fel. Ilyen értelemben nevezi Jézus is a sátánt „a világ fejedelmének" (Jn 12,32), aki joggal mondhatja Jézusnak a kísértés alkalmával: „Minden hatalmat és dicsőséget... én kaptam meg és annak adom, akinek akarom" (Lk 4,6). És ilyen értelemben mondhatta Jézus: „A világ fiai a maguk nemében okosabbak a világosság fiainál” (Lk 16,8).

Érdemes végig gondolnunk ezeket az előnyöket, elsőbbségeket, amiket Isten a bűnnek (sátánnak) adott.

a) A Biblia tanítása szerint minden Isten teremtménye: az anyag, az élet, az emberi világ, és benne minden törekvés és olkotás. Ezek mind segítői a szellem kibontakozásának. Ezekhez előnyt a sátán kapott, úgy hogy szent János megállapíthatja: „Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége” (1Jn 2,16). A világ felfedezése, anyagi és szellemi erőinek lefoglalása alapjában véve isteni mű, adva van a teremtéssel. De mindenütt lehet tapasztalni, hogy az Isten fiai valahogy ezekről lemaradnak. A bűn kapta a kezdeményezést a világ javai (szemek kívánsága), a nemiség (test kívánsága) és a történelem irányítása vagy másként a hatalom gyakorlása (élet kevélysége) területén azzal a felszólítással: mutasd meg, mit tudsz saját elképzelésed, saját felfogásod szerint csinálni.

b) Ugyancsak előnyt kapott mindezek hiánya tekintetében is: az éhség, az elnyomatás, a betegség, a testi-lelki szenvedések és a halál fölött is. A zsidókhoz írt levél szerint „aki a halálon uralkodik .... az ördög” és az emberiség azokból áll, „akik a halál félelméből egész életükön át rabszolga sorban sínylődnek" (Zsid 2,15).

c) Még arra is felhatalmazást kapott, hogy „a világosság angyalának” köntösébe öltözzék (2Kor 11,13). Az igazság és jóság látszata báránybőr a farkason (Mt 7,15). De nemcsak a látszatos igazság és jóság lesz a bűn fegyvere, hanem a megkezdett, de tovább nem fejlesztett igazság és jóság; akikben „van buzgőság Istenért, de hiányzik a helyes megértés” (Róm 10,2). A bűn befolyásoltjai „az önkényes vallásgyakorlatokkcfl, az alázatoskodással és önsanyargatással a bölcsesség látszatát keltik, de nincs semmi értékük, csak a testi kielégítésre szolgálnak” (Kol 2,23). Sőt Jézus intőn figyelmeztet: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket” (Mt 7,22).

205