Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám
c c-o ,,Miközben Jézus az igét hirdette, egy bénát hoztak oda ... Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: ‘Fiam, bocsánatot nyernek bűneid.' Néhány ott ülő írástudó erre azt gondolta magában: 'Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik! Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?' Jézus .. . átlátta gondolataikat és így szólt hozzájuk: 'Mit tűnődtök ezen? Mi könnyebb, ha azt mondom a bénának: bocsánatot nyernek bűneid? — vagy, ha azt: kelj föl, fogd az ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.' Ezzel a bénához fordult: 'Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!' Az fölkelt, gyorsan fogta az ágyát és mindnyájuk szemetáttára kiment" (Mk 2,3—12). „Jézus ... elment egy farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Élt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástrom edényben illatos olajat hozott, sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát, és hajával megtörölte,.. A farizeus azt gondolta magában: 'Ha próféta volna, bizonyosan tudná, ki és miféle ez, aki őt érinti: hiszen ez egy bűnös asszony!' Jézus akkor hozzá fordult: 'Simon, valami mondanivalóm van . .. Két adósa volt egy hitelezőnek, az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt jobban szeretni?' Ügy gondolom, az, akinek többet engedett el, — felelte Simon. 'Helyesen ítéltél,’ — aztán az asszonyra mulatva így szólt...' Bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett" (Lk 7,36—47). „Jézus apostolaihoz lépett és így szólt hozzájuk: '... Amint engem küldött az Atya, úgy küldetek én is titeket.' E szavak után rájuk lehelt és Így folytatta: 'Vegyétek a Szentleiket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyert, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad" (In 20,21—23). Három evangéliumi szakasz, — mindhárom Jézus bűnbocsátó jóságáról és hatalmáról ad hirt. Úgy véljük, amikor jelen számunkat útjára bocsátjuk, bevezetőnkben nem mondhatunk- tehetünk többet, jelentősebbet, mint hogy az evangéliumi szövegekből néhány szakaszt kiragadva rámutatunk Jézus bűnbocsátó hatalmára, bűnöktől megváltó jóságára. Ha az olvasó az elkövetkező lapokon néhány „elméletibb" fejtegetésre is talál, s ha ezeket esetleg túlságosan elvontnak vélné, — kérjük, forgasson vissza ezekhez az evangéliumi szövegekhez. Gondoljon rá, hogy bármiként is szólunk-írunk a teológia nyelvén a bűnről és bűnbánatról, hivő szemmel nem tekinthetünk rá másként, mint Jézus bűnöket megbocsátó, megváltást hozó életével összefüggésben. Az a Jézus, aki magára vette bűneinket, hogy megmentsen minket, nyilvános működését ezekkel a szavakkal kezdte: „Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség jóhirében!" (Mk 1,15), és: „Tartsatok bűnbánatot!" (Mt 4,17). „Bárcsak hallgatnátok az ö szavára, amint a Szentlélek mondja: meg ne keményítsétek sziveteket... Vigyázzatok, testvérek, hogy egyiktekben se legyen hitetlenségre hajló gonosz szív, s el ne szakadjon az élő Istentől, hanem lelkesítsétek egymást minden nap, amíg ez a 'ma' tart, hogy meg ne keményítsen a bűn csalárdsága. Hiszen Krisztusnak lettünk sorstársai, de csak úgy, ha a kezdettől táplált szilárd bizalmunkban mindvégig állhatatosan kitartunk. Azt mondjuk ugyanis: 'Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: meg ne keményitsétek sziveteket’..." (Zsid 3,7—15). *14 Teológia Kxí
