Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Szempontok az ateizmus megértéséhez
ház teológiája megváltásunk isteni jellegét. Istenhitünk fogalmi kibontakozásának nagy állomása 325-ben a Niceai hitvallás lett: „A Fiú az Atyától született... igaz Isten az igaz Istentől . . . született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű (homo- usion)”. Nem betű vita ez, ahogy sokan felületesen emlegetik, hanem egy szóban a kereszténység lényege: a Megváltónk Isten. Ekkor indult útjára az a teológiai nyelvezet, amely már nem a tapasztalásba és az élménybe, hanem a filozófia kategóriáiba ereszti gyökereit. Új, bizonyos szempontból teljesebb, de egyben sok veszélyt rejtő út tárul itt fel. Eunomius, a szélsőséges ariánus hátrahagyott egy gyötrő kérdést: „Hogyan ismerjük meg az ismeretlen és megközelíthetetlen Istent, aki »egyedül halhatatlan, akit senki sem látott« és nem is láthat" (1 Tim 6,16), és aki egyben megtestesült Megváltónk? Ezzel szembeállította a gnózist, — a mélyebb, átélő ismeretet — az agnózissal, a megismerhetetlenséggel. Szétválasztotta az isíentan transzcendenciáját transzparenciájától, és vagylagosra állította ismeretünk útját. Eunomius korai nominalista volt, akinél a név megértése már a valóság ismeretét is jelentette. A nagy egyházatyák inkább óvják a híveket a túlzó okoskodástól, mintsem hogy megnyugtató választ adnának. Inkább a bibliai Felfoghatatlant állítják szemük elé, mert félnek, hogy a megtestesült Krisztusban csak az embert látják. A nagy értelmi hasadás már jól mutatkozik a kételkedőknél: agnosztikusok legyünk vagy szekularizált Istent hirdessünk? A középkor istenkeresésére a kolostori élet misztikus átélése volt jellemző. Csúcspontja mégis Aquinói szent Tamás lett, aki módszeresen foglalja össze az istentant a „fides querens intellectum” útján az ok'ság metafizikája, reális ismeretelmélete és a létanalógia segítségével. Elsőként teszi fel a teolóqiában az egzisztenciális kérdést: Megismerhető-e az Isten önmagában és a mi számunkra? Van-e Isten? (Summa Theologiae I. 2.) Amikor léte megismerésére igent mond, Damascenust idézi: „Minden ismeret Isten létezését természetszerűleg foglalja magában” (uo.). Ez az a mag egyébként, amelyből Rahner mai istenközelítésében kiindul. Az Angyali Doktor Summája az átfogó értelem ragyogó műve. A misztikusan átélő teológust meghatja Isten szentsége, akinek lényege felfoghatatlan. Létét azonban a metafizika törvényeivel világosan akaria bizonyítani, ezért a bibliai teofániával szemben a tapasztalás földi okainak útján jár. Amíg a szentatyák a hitet a Szentírás segítségével, Szent Tamás az értelem világosságával akaria erősíteni. Tamás létanalógiája megmutatja az összefüggést Isten megismerése és titka között, ezzel egyszersmind válaszol az eunomiusi kételyre: Hogyan ismerhetjük meg az Istent? (qu. 12.) Hit és tudás szakadékát akarja áthidalni azzal a korát megelőző meglátással, hogy ha az értelem semmit nem mondhatna ki, akkor a vallás nem lenne értelmes álláspont életünkben. Innen már csak egy lépés a nemhlvő konklúziója: az értelmes ember ateista. Szent Tamás megerősítette az értelmi megismerés módjait, de éppen racionalizmusa tárta ki az utat az észérvek későbbi jogos kritikájára és kételyére. A szenttamási gondolkodás a világ helyét is meghatározta. A világ alapvetően különbözik az Istentől, működésében öntörvényű. A bibliai gondolkodás egyistenhitével mitosz- talanította a világot, száműzte belőle a kis isteneket, a démonokat és démiurgoszokat. Szent Tamás ezt a szemléletet továbbfejlesztette: A világ tapasztalati rendje feltárja Istent számunkra (öt ut. S. Th. qu. 2. a. 3.), de nem tartalmazza. A világ rendje profán, tehát titkait kutatni nem szentségtörés, hanem nagyszerű feladat. Az ember — mint Isten képmása — értelmével hatalmat kapott a világ felett. Szent Tamás így indította útjára a tudományt, amely módszerében „ateista", azaz kutatásában nem az Istent veszi kiindulásul, hanem a tapasztalatot. Később azután megfeledkeznek a tudomány forrásáról és arról is, hogy nem ez adja az egyetlen kérdezési lehetőséget a létre és bizonyítási rendszere sem kizárólagos. A mai ember már szembeállította a hitet és a tudományt és az utóbbit tette a megismerés alapjává. Ezzel úgy tűnik, mintha semmi módja sem lenne a transzcendentális valóság megközelítésére, - majd merész lépéssel kijelenti, hogy nincs is tapasztalatontúli valóság, nincs Isten. A laikus gondolkodástól a mai ateizmusig A hit és tudomány fenn jelzett elidegenedése fokozatos, széttartó fejlődés eredménye. A 15. században Nicolaus Cusanus még küzd a két nézőpont összehangolásáért. Ragaszkodik hitéhez és ugyanakkor előítélet nélkül fogadja a nyelvi, materna^ tikai és asztronómiai kutatások eredményeit. Szerinte a fogalmi gondolkodás nem ad 3
