Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vigh Szabolcs: Születésszabályozás az egyházi tanítás fejlődésében

ezeK nem rendelkeznek a tévedhetetlenség biztosítékával. Igaz ugyan, hogy ezek nemegyszer egyoldalúak, korrekcióra szorulnak, és számos átmeneti jellegű megállapítás is elképzelhető bennük. Az egyéni magatartás mégsem függetlenítheti magát teljesen annak a közösségnek meggyőződésétől, amelyben él (6). Az viszont elképzelhető, hogy valaki egyéni és alapos teológiai kutatás révén előbb eljut oda, ahová az egyház csak később ér el önkorrekciója folytán (7). Az egyháznak a tanítás módosításában óvatosnak kell lennie, hogy a revízió közben a hit lényegének megőrzése ne szenvedjen kárt (8).

Az Istenre visszavezetett változatlan természettörvényről a mai teológia álláspontja az, hogy ennek a törvénynek általános erkölcsi szempontjai változatlanok, de alkalmazásuk nem történik egyformán. Hivatkoznak Szent Tamásra is, aki szintén vallotta, hogy „az ember természete változó" (II—II. 57. 2. ad. 1.). Rámutatnak arra, hogy az általános elvek alkalmazása függ a változó kor- és társadalmi viszonyok konkrét adottságaitól. A más-más korban és más-más viszonyok között élő embereket éppen ezért más-más konkrét formában kötelezi a természettörvény (9). „Ezért az embernek minden történelmi eseményt úgy kell megvizsgálnia, hogy abból meghallja Isten hozzá szóló szavát. A történelemre hallgatni azt jelenti, hogy Istenre hallgatunk” - állapítja meg Hőring (10),

Az egyház elsősorban a profán szaktudományokból meríti a természetes erkölcsre vonatkozó útmutatásaihoz szükséges ismereteket, azért az útmutatás csak a korabeli ismeretek színvonalán mozoghat. Következésképpen nyitott marad, fejlődhet és módosulhat újabb felfedezések és ismeretek hatása alatt (11). De az ilyen egyházi megnyilatkozások revízióra szorulhatnak azért is, mert olyan fogalmakkal dolgoznak, amelyek idővel túlhaladottá válnak. így az a tanítás, amely régi fogalmakkal dolgozik, később más értelmet kaphat. Ezért kötelessége az egyháznak, hogy az új antropológiai fogalmak és ismeretek birtokában felülvizsgálja az ember természetére visszavezethető erkölcsi normák tartalmi és gyakorlati jelentését, és ennek megfelelően módosítsa tanítását is (12).

Ezeket az általános szempontokat alkalmazhatjuk a születésszabályozás problematikájára is. Először azt kérdezzük, hogy van-e szó erről magában a Bibliában?

A válaszadásnál szem előtt kell tartanunk, hogy a születésszabályozás erkölcsi- sége szorosan összefügg a házasság fő céljáról vallott felfogással, s ezzel együtt a házastársi szerelem és nemi élet erkölcsi értékelésével.

Már az ószövetségi könyvekből kiderül, hogy a házasság célja nemcsak az utódnemzés, hanem erkölcsi értéke van a házastársak közötti személyes szerelemnek is. A házasság céljáról a Tér. 2, fejezetében található ősibb megfogalmazás a prokreatív feladatról nem beszél: „nem jó, hogy az ember egyedül van, alkossunk hozzá illő segítőt is ..., ez okból hagyja el az ember atyját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, s lesznek ketten egy testté” (24). Arról, hogy szaporodjanak és sokasodjanak, csak a fogság után rögzített 1,27-28-ban van szó. Ismételten beszél az Ószövetség arról, hogy az utódok bőséges száma Isten áldása. Ekkor a szerzők üdvtörténeti szempontból említik az áldást, vagyis nem elvileg szögezik le, hogy a népes család eleve és mindig Isten áldása, hanem arra mutatnak rá, hogy az Istenben bízó választott nép fenn fog maradni, s minden újszülöttben Isten ígéretének teljesedését láthatja, azaz tapasztalhatja áldását (13). Az Énekek éneke kifejezetten a házastársi szerelmet magasztaló könyv anélkül, hogy írna termékenységről és utódokról.

Csupán egyetlen bibliai helyből, a Tér. 38-ban leírt Onan-esetből lehetne azt kiolvasni, hogy a fogamzásgátló cselekedet „in se”, eleve rossz. Azonban a biblikusok többféle módon magyarázzák ezt a részt: Többek szerint Onant azért érte büntetésképpen a halál, mert kivonta magát a legfontosabb ószövetségi feladat, a választott nép fennmaradásának biztosítása alól (14). Mások arra is rámutatnak, hogy a Vulgata-fordítás oly módon módosította az eredeti szöveg jelentését, hogy ebből sokkal inkább Onan egyetlen tettének helytelensége olvasható ki, míg az ősi szövegből egy egész magatartás, ismétlődő cselekmények elítélése domborodott ki (15). A legújabb bibliai lexikon szerint pedig itt a személyes cselekedet leírásán túlmenően egy durva népies elbeszélés keretében arról van szó, hogy Juda törzsének bűnhődnie kellett azért, amiért összeházasodott a kánaáni pogányokkal (16). Elgondolkoztató tény az is, hogy erre a szentírási helyre az atyák és a teológusok legnagyobb része a múltban akkor sem hivatkozott, amikor elítélte a fogamzásgátlást. A moralisták nem innen állapították meg a fogamzásgátlás helytelen mivoltát, hanem már meglévő álláspontjukat a 19. sz. óta alátámasztották ezzel a szentírási érvvel is (17).

89