Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vigh Szabolcs: Születésszabályozás az egyházi tanítás fejlődésében
Az ószövetségi törvény elítél számos szexuális eltévelyedést, és felsorol több olyan, a nemiséggel kapcsolatos jelenséget, amely rituális tisztátalanságot von maga után, ezek között azonban nem szerepel egyetlen születésszabályozó cselekedet sem (18). Ennek a negatív megállapításnak az ad nagyobb jelentőséget, hogy a fogság utáni időben az ószövetségi nép már többféle születésszabályozó eljárást (coitus interruptus, szivacs, gyapjú és lenből készült tamponok, gyökerekből főzött, időszakosan sterilizáló italok) ismert és használt. A Talmudból az is kiderül, hogy ezek alkalmazását nem egyformán bírálták el, de számos esetben (szülés miatt veszélybe kerülő anya, még szoptató anya, súlyosan beteg, fogságban vagy rabszolgaságban sínylődő asszony számára) megengedhetőnek, sőt szükségesnek tartották (19). Az újszövetségi iratokban még jobban kidomborodik a házastársakat összekapcsoló szeretet nagy jelentősége. A házastársi szeretet és szerelem fontos szerepéről Szent Pál ír az efezusi levélben (5,25—33). A Tér. 2,24-et idézve arról beszél, hogy az ,,egy testté válás" Krisztus és az egyház kapcsolatához hasonlítható. Ezzel válaszol az olyan gnosztikus hatásra kialakult túlzásokra, amelyek megvetették a testet és testi örömöket (20). A gnosztikusok prokreációellenes nézeteivel szemben viszont azt hangoztatja, hogy az asszony hivatásához tartozik a gyermekszülés (1 Tim. 2,15). Korintusi híveinek írt válaszlevelében felhívja a figyelmet a házasélet fontosságára, amiről csak közös megegyezéssel mondhatnak le, s akkor is csak egy időre (1 Kor. 7,3-5). A pogány világ eltévelyedéseivel szemben pedig figyelmezteti híveit: „Mindegyiktek szentül éljen feleségével, s ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Tessz 4,4). A pogány világ ui. az asszonyban gyakran csak élvezeti tárgyat látott. Ezzel szemben rámutat arra, hogy a testi kapcsolat az egész embert érinti, meg kell azt nemesíteni. Ezért nem helyeselhető, hogyha a házastársak kapcsolata nem mélyebb egy heté- rával folytatott viszonynál (21). Az Űjszövetségben is találunk számos olyan bűnkatalógust, amely felsorol szexuális bűnöket, de egyikben sem szerepel a fogamzásgátlás elítélése (22). Ez a hallgatás ismét azért jelentős, mert mind Pál, mind az akkor élő keresztények minden bizonnyal ismerték a görög-római társadalomban elterjedt és alkalmazott fogamzásgátló eljárásokat. Ezekről már Arisztotelész is írt, de a korabeli orvostudomány neves képviselői (Soranos, Dioscorides) szabatosan megkülönböztették az ilyen hatású eszközöket, kémiai szereket és italokat egymástól. Alkalmazásukat pedig az abortus helyett javasolták (23). A Szentírás tanítása szerint tehát mind a házastársi szerelem és egyesülés, mind oz utódnemzés értékes és fontos alkotóelemei a házasságnak. Nem állítja azt, hogy csak a nemző szándék teszi erkölcsössé a házastársi aktust. Olyan utalást sem találunk, hogy minden aktusnak külön-külön a nemzésre kellene irányulnia. Sőt a testi kapcsolatot értékeli a prokreatív feladat említése nélkül is. Hallunk a megtartóztatás és önfegyelem szükségességéről, de arról nem, hogy a minél több gyermek elfogadása volna helyes, illetőleg, hogy széles körben alkalmazni kellene a teljes megtartóztatást. A Biblia szemlélete előtérbe állítja a házasság egészét. Mellőzi a biológiai folyamatok erkölcsi minősítését. A lényeget a házasság alapértékeinek (szeretet-unió, utódnemzés, kölcsönös megbecsülés) biztosításában illetőleg veszélyeztetésében látja. A szerzők a születésszabályozást és az ilyen cselekedeteket nem tartották olyan rossz dolognak, hogy ezek elkerülésére olvasóik figyelmének felhívását mindenképpen szükségesnek tartották volna. Kifejezetten a születésszabályozásra vonatkozó kinyilatkoztatott tanítás tehát nem található a Szentírásban. Második kérdésünk az, hogy a születésszabályozásra vonatkozó egyházi tanítás hogyan alakult a történelem folyamán? Arlesi Szt. Caesarius galliai püspök pl. már a 6. században figyelmeztette azokat a 2—3 gyermekes asszonyokat, akik anyagi helyzetük veszélyeztetése miatt abortust vagy időszakos sterilitást előidéző „mérgező ördögi italokat" ittak, hogy ehelyett kölcsönös megegyezésen alapuló megtartóztatásban éljenek (24). De elítélte azokat az „ördögi és szentségtörő” praktikákat is, melyek segítségével a 90
