Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Cselényi István Gábor: Férfi és nő
TANULMÁNYOK Cselényi István Gábor FÉRFI ÉS NŐ Feleségemre nézek. Más, mint én, mégis egy velem. Második énem, mégis az, aki én nem vagyok. Becézem, mintha kislányom volna. Gyöngédségre, bátorításra vár. Én meg gondjaimat viszem elé. Megnyugtat, lelkesít. Két világ, mégis egy lét vagyunk. Ha szól, szavával én is felelek. Gondolatom belőle is fakad. Kisfiúnk is egységünk élő tükre. Mikor most egymásra tekintünk, elszakad szemünk a láthatótól, a körülhatárolhatótól. Időtlen, testetlen ez a pillanat. Részesedés az egyetlenből. Férfi és nő különbsége és egysége így jelenik meg előttem mint élmény, mint tapasztalat. Életem egyik alkotóeleme ez. A soron következő gondolatokban nem teszek mást, mint hogy ennek az élménynek szálait bontom szét, immár az általános síkján. Azt szeretném keresni, hogyan mutatkozik ez a különbség és egység fenomenológiailag (mint jelenség), hogyan kap új színt a kinyilatkoztatás fényében, és (ontológiailag) a lét milyen mélységeiben gyökerezik. A férfi és a nő mint „jelenség" Férfi és nő különbözősége, egymás felé fordulása, egymáshoz rendelődése az emberi létnek talán legszínesebb, legizgalmasabb, árnyalatokban leggazdagabb vonása. Fellobbanó és örök szerelem, hűség és hűtlenség, szenvedély és átszelle- miesülés, gyönyör és kín, aggódás és féltékenység, gyöngédség és gyűlölet, fel- emelkedés és elembertelenedés, erény és bűn, béke és harc forrása a történelmen véges-végig. Költészet és művészet ihletője, hajtóereje az emberiség továbbnöve- kedésének. összetett, sokrétű valóság. Mindenekelőtt a biológia szemével kell megvizsgálnunk a nő és a férfi sokszínű viszonyát. Különbségük talán így a legszembeötlőbb. Az emberi szervezet általános, „közös” szerkezeti elemein túl a nemi sajátságok alapvető élettani különbségek kiváltói és hordozói. A szexualitás, a nemiség, amelynek gyökerei visszanyúlnak az ember-előtti korba, az egyik legerősebb ösztönkor. Nem mondhatjuk, hogy az embernél kimerülne a fajfenntartás szolgálatában. Az élet szinte minden mozzanatára kisugárzik. A gyermekből a serdülőkor éveiben fiatal férfit és nőt formál, megszabja a felnőtt ember számos vonását, sokban hozzájárul boldogságához is, elkíséri a „változás évein” át az öregkor fázisáig. A két nem szexualitása részben ellentétes, részben kiegészíti egymást. A szembeállítás nem feltétlen érvényű. Vannak különleges esetek, amikor átfedések, kettősségek jelentkeznek (kétneműség, a nemi élet zavarai). De a népesség nagy átlagában világos haiá:vonal húzódik a nemek között. (1). A férfi már fiziológiai felépítettségében is általában erősebb, ha viszont nem is olyan kitartó, mint a nő. Ám a férfi nem él át olyan átalakulást, mint amilyet az asszony az élet új hajtásának hordozásában, világrahozatalában. A nő biológiai alkata az anyaság felé mutat. Ugyanilyen szembetűnő a két nem egymáshoz rendeltsége, egymást kölcsönösen kiegészítő szerepe, mely nemcsak a nemi életben jut érvényre, hanem szinte minden területen. A statisztikai mutatók a férfiak és nők közel egyenlő arányáról tanúskodnak. Ez a kiegyenlítődés a házas létforma természetes alapját adná, ha hányadosát nem rontanák le a háborúk. 70
