Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TÁVLATOK - Hitünk alapigazságai
kizmusokban való részletesebb kifejtés mel lett felmerült az igény, hogy kiemeljék a hit főigazságait. A 18. század eleje óta ott találjuk a könyvekben a hat főigazságot (Egy Isten van. — Az Istenben három személy van: Atya, Fiú, Szentlélek. — A Fiú-Isten emberré lett, és minket halálával megváltott. — Isten igazságos bíró, aki megjutalmazza a jókat, és megbünteti a gonoszokat. — Az ember lelke halhatatlan. — Isten kegyelme az üdvösségre szükséges.) Jungmann külön fejezetet szentel kateche- tikájában a „törzskatekizmus" (Stammkatechismus) kérdésének. „Ehhez tartozik a tudás, illetve helyesebben a meggyőződés Isten nagyságáról és abszolút uralmáról, aki a túlvilági életre irányít minket. Azután tudás Krisztusról, aki Isten és ember, és a mi Megváltónk, aki előttünk járta az utat a mennybe, majd tudás az Egyházról, amelyik Krisztus megbízásából tanít, és vezet minket”. Ismerni kell a szentségeket, a szentmise alapfogalmait, és a rajta való részvétel módját, a legfontosabb imákat. Az isteni törvényeket a szeretet parancsából kiindulva kell kifejteni (Katechetik, 112—113). A részletekről való vitához csak egy gondolatot adunk. A tekintélytiszteletre alapozott nevelés korában magától értetődőnek látszott az a kiindulás, hogy Istenről mint feltétlen Úrról beszéljünk. Vonzó-e a mai fiatal előtt ez az istenkép? Nem a szerető Atyáról kell-e elsősorban szólnunk? 5. Ez a megjegyzés is indokolja, hogy miért kell újra felvetni a kérdést: Hogyan fogalmazzuk meg hitünk alapigazságait? A közelmúltban erre több kísérlet történt. a) 1967-ben a Nem-keresztények Titkársága a „Bennünk élő remény” címen füzetet adott ki, amely „egyszerű, hűséges és tárgyilagos” tájékoztatást akar nyújtani a keresztény életről. Mivel nem-keresztényeknek szánta, az egyetemes emberi tapasztalat nyelvén szól a kereszténységről, mint történeti tényről, amelyből új életszemlélet és új életmód következik. Anyagát rövid pontokba foglalva nyújtja, találó és a modern ember gondolkodásának megfelelő fogalmazásban, jó alap a további munkához. (Gyarló fordításban megjelent a Vigilia 1967. évfolyamában.) h) K. Rahner „A keresztény hit rövid megfogalmazása” címen cikket közölt a Concilium 1967. évi márciusi számában. Ezt ma fontos és sürgős feladatnak látja, hogy érthetővé váljék a keresztény üzenet. A mai gondolatvilághoz kell alkalmazkodnia, nem tételezhet fel meglévő istenfogalmat, s hangsúlyoznia kell Krisztus történeti valóságát. Fláromoldalas fogalmazási „kísérlete" (maga nevezi így) abból indul ki, hogy Isten a lét titka (misztériuma), közel van hozzánk, óv, szeret minket, megbocsát nekünk. Életét közli, ez a kegyelem. Abszolút módon és történeti formában köztünk van Jézus Krisztusban. Az Egyház szent és hatásos jel számunkra, életünk pedig örök a halál ellenére is. c) F. Vari Ilon a párizsi Études 1967 októberi számában foglalta össze „A katolikus hit lényegét”. Gondolatgazdagságát az tudja igazában megragadni, aki komoly bölcseleti tudással rendelkezik. (Ezen bizonyos fokig segített Nyíri T. átdolgozása a Vigilia 1969. januári számában.) d) A hit évének befejezésekor, 1968. jún. 30-án VI. Pál pápa elmondta „Isten népének hitvallását”. A niceai Credot véve alapul, elsősorban napjaink vitatott kérdéseit fogalmazta meg részletesebben. A mindezeket ismertető Herder—Korrespondenz szám (1969. jan.) megállapítja: egyikről sem lehet elmondani, hogy teljesen kielégítené a mai igényeket. Ezen nem is lehet csodálkozni, a régebbi összefoglalások hosszú fejlődés útján, többszörös próbálkozással jöttek létre. Ma azután számolni kell a legkülönbözőbb kultúrákkal, hogy az Egyház szava valóban eredményesen szólhasson „minden néphez". Ezért javasolja a fogalmazás „pluralitását". (Ezt a pluralitást hangoztatja K. Rahner egy 1970. elején megjelent cikkében — Kurzformeln des Glaubens —, és nagyon tömör és egyéni nyelven három fogalmazást is javasol: egy teológiait, egy szociológiait és egy „futurológiáit”. Ezek a szövegek azonban csak a teológiai gondolkodás számára nyújtanak anyagot, a ka- techézis gyakorlatának nem.) e) A Concilium 1970. évi januári számában négy tanulmány is foglalkozik a hitvallás kérdésével. A bevezető írás („Nyugtalanság a hitvallás körül”) rámutat a hitvallás elfogadásának előfeltételeire. Egy mai fogalmazás nem tételezheti fel, hogy Isten léte, a kinyilatkoztatás ténye magától értetődő igazságok. Meg kell mutatni, hogy a keresztény hit felszabadít, és bővebb életre vezet. Emlékezetünkbe idézi azután a Zsinat állásfoglalását a hitigazságok hierarchiájáról (Ezt már bevezetésként idéztük az ökumenikus Határozatból). 6. Gyakorlati lépésnek tekinthetjük azt a 47
