Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TÁVLATOK - Hitünk alapigazságai
Krisztus országáról is beszél, ezt tekinthetjük az Egyházról szóló hitvallás magjának.) d) Hogy a hitvallás kezdettől fogva szei- ves része a keresztség liturgiájának, arra világosan utal az etióp udvarnok megtérésének történetébe illesztett ősi betoldás (Csel 8,37). A Timóteushoz intézett első levél egy szövegrésze (6,12-16) azt fejezi ki, hogy hitvallásunk eszkatológikus tett, életünk célja az isteni élet közössége, s ebben hűségesen ki kell tartanunk nehézségek között is. (Vö.: „Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt”, Mt 10,32.) Az üldözések, a téves tanítások terjedése is szükségessé tették a hitvallás megfogalmazását. Az ősi szövegek továbbfejlesztését tapasztaljuk éppen akkor, amikor szembenéznek a téves tanításokkal — Szent János 1. levele rövid mondatától (4,2) kezdve az antimodernista esküig. e) Isten mindenhatóságának, Krisztus megváltó tettének megvallása megmutatja, hogy bűnvallomásunk őszinte hitből fakad, s így bocsánatot nyerünk is. Ezt a szemléletet érzékelteti Szent Pál, amikor Krisztus bűneinkért való kereszthalálának és föltámadásának hirdetése után beszél bűnös életéről (1 Kor 15,3-10). Egészen személyes hangot üt meg a galatákhoz írt levélben is, ahol megvallja: „Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, és önmaqát adta értem” (2,20). Liturgikus bűnvallomásunk („Confiteor”) Isten mindenhatóságának megvallásával kezdődik, de mai szövegében nem utal kifejezetten a krisztusi megváltásra. összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az apostoli időkben négyes szerepe volt a hit alapigazságai megváltásának: (1) Jele volt az egyházi közösséghez való tartozásnak; (2) kifejezte a krisztusi ítéletig való állhatatos kitartás szándékát; (3) szervesen hozzátartozott a szentségek liturgiájához; (4> határozott állásfoglalás volt az üldözésekben, a téves tanításokkal szemben. 3. A kereszténység első két századában kialakul az apostoli hitvallás, amely a hitújoncok számára összefoglalta a legfontosabb igazságokat. Ez lesz azután egészen napjainkig a gyermekek hitoktatásának is a vezérfonala (12 részre, ágazatra osztva). Legújabban sokféle másirányú törekvéssel találkozunk (I. a következőkben), azért hasznos tudatosítanunk Ratzinger kiváló műve (Einführung in das Christentum) alapján ennek az „apostoli hitvallásnak” értékeit. Ratzinger tétele: Ez a hitvallás pontos tükre az ősegyház hitének, amely az újszövetség tanításának lényegét tárja elénk. Legősibb formájában a keresztségkor mondott hitvallás volt, feleletként a keresztelendőhöz intézett kérdésekre. Kifejezésre juttatta az Istenhez való teljes megtérést, hiszen nem valaminek hiszek, hanem Istenben, Istennek hiszek. Elmondása ismertetőjele volt az Egyházhoz tartozásnak (ez a görög „szünbolon” szó első jelentése). Mindez jól mutatja a hit lényeges tulajdonságait: Isten kezdeményezésére, de egy emberi közösségen belül kialakult magatartás, amelynek alapja a megtérés Istenhez, és a reá való teljes hagyatkozás. Feleletet ad az embert legmélyebben érdeklő - tehát egzisztenciális — kérdésekre. Elsősorban megalapozza a helyes isten-fogalmat. Kicsoda Isten? Nem a görög-római mitológia fátuma, kegyetlen sorsa, hanem „mindenható Atya”. Hangsúlyozza Krisztus istenségét és a világ feletti uralmát, amikor Urnák (Kyrios) nevezi. Történeti valóságának sokat vitatott kérdésére a régi korok pontos időmeghatározásával felel: „szenvedett Pondus Pilátus idejében”. Krisztus nem hagyott magunkra, Lelke által közösségbe, az Egyházba gyűjtött össze. A keresztény nem „magános” ember. Ez a Lélek megszentel a bűnök megbocsátásával. Végül az örök élet biztosításával Isten feleletet ad az embernek igazság és jóság utáni vágyakozására. Tanulságos elolvasnunk az apostoli hitvallással kapcsolatban a Bajor Kát. Akadémia és a Tutzingi Evangélikus Akadémia közös tanulmányi napjairól kiadott beszámolót (Brunner-Friedrich—Lehmann-Ratzinger: Veraltetes Glaubenbekenntnis? Regensburg, 1968.). Ebben rámutatnak arra, hogy menynyire együtt van ebben a hitvallásban a tanítás összefoglalásának és a liturgikus használatnak igénye. Nemcsak fontos tételek egymásutánját kell látnunk benne, hanem az igazságok szerves egységét. Külön tanulmányok tisztázzák azután a mai ember gondolkodása számára elsősorban nehézségeket jelentő részeket (Isten Fia, fogantatás a Szentiélektől, születés Szűz Máriától, pokolra- szállás, mennybemenetel, a test feltámadása). 4. Természetesen annak is megvannak az előzményei, hogy az alapigazságokat a hitoktatásban másként foglalják össze. A kate46
