Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Schmatovich János: A húsvéti híradások történetisége
beli apokaliptikus írásokban is angyalok kötik össze az Isten és az ember közötti távolságot, és kifejezésre hozzák a történés, vagy a kinyilatkoztatás isteni eredetét. Ezt a feladatot teljesítik itt is. Ezért a húsvéti elbeszélések „angyalainál” csupán a kinyilatkoztatás apokaliptikus híradásának irodalmi stílus-eleméről van szó. Máténál ezt a stílus-elemet fokozza még a földrengés és az angyal leszállása az égből. Ennek segítségével magyarázták meg Isten világvégi tettét, amely már végbement Jézus feltámadásában (10). Lukács és János két „angyalt” említ, mert a zsidó gondolkodás szerint a tanúskodáshoz legalább két tanú szükséges (vö. Mt 18,16). A megjelenések és az üres sír evangéliumi elbeszéléseiben megtalálható és a hagyomány által továbbképzett dolgok — jelentőségük és származásuk szerint - csak másodlagos vonások. Az igehirdetés igazságát és a húsvét utáni egyházközségeknek a megdicsőült Úrban való hitét akarják kiemelni. Az elbeszélések kiegyenlítetlen voltát és másodlagos vonásait megmagyarázza e híradások irodalmi műfaja. A szövegek egyáltalán nem kifejezett történeti tudósítások vagy krónikák. Ami azonban nem jelenti azt, hogy minden történetiséget nélkülöző „legendák”. Irodalmi műfajuk alapján leginkább hithirdető elbeszéléseknek nevezhetnénk őket (11). Elsődleges feladatuk nem a feltámadás „bizonyítása”, hanem mindenekelőtt tanúskodni szeretnének koruk embere előtt Jézus feltámadásáról, illetőleg megjelenéseiről. Éppen ezért, a feltámadás hitét ésszerűen alapozó mai apologetikának is a kezdeti húsvéti egyházról való mai szakismereteink birtokában kell alapvetését végeznie. JEGYZETEK: 1. Szennay A,: „Valóban feltámadt” (Lk 24,34). TEOLÓGIA. 1969. 5. — 2. Kolping, A.: Wunder und Auferstehung Jesu, in: Theologische Brennpunkte 20. Frankfurt 1969. 58. — 3. Marié, R.: Auferstehung Jesu in: HthGr I. München, 1962. 136. — 4. Ruckstuhl, E. — Pfammatter, J.: Die Auferstehung Jesu Christi. Luzern, 1968. 37—41. — 5. Balthasar, H. U.: Der Gang zum Vater. in: Myst. sal. III/2, Einsiedeln. 1969. 303. — 6. Gutwenger, E.: Auferstehung und Auferstehungsleib Jesu, in: Zeitschrift für kat. Theologie Innsbruck, 91/1969. 51. — 7. Seidensticker, Ph.: Die Auferstehung Jesu in der Botschaft der Evangelisten, in: Stuttgarter Bibel-Studien (SBS) 1968. 65. — 8. Lohfink, G.: Die Auferstehung Jesu und die historische Kritik, in: Bibel und Leben 1968. 1. szám. Ismerteti: Mérleg 2/1969. 127. — 9. Vö. Schenke, L.: Auferstehungsverkündigung und leeres Grab, in: SBS 33/1969. — 10. Ruckstuhl, E.: i. m. 44. — 11. Lohfink, G.: i. m. Mérleg 2/1969. 138. A hivő ember — korunk egyházi életének és teológiájának forrongását, mozgalmasságát látva - nem egyszer nehéz helyzetbe kerül. Mégis, minden nehézség és zavartkeltő tapasztalás ellenére, a remény és hit erejében tart ki az egyes ember és a hivő közösség. S bár valóban sok oly kérdés születik napjainkban — lehet-e gondolkodó embereknél ezen csodálkoznunk —, melyre nincs kéznél a kész, receptszerű válasz, melynél még nincs „hivatalos” megoldás, legfeljebb jószándékú hipotézis, mégse mondja senki: már nem tudom, mit is kell hinnem. Azt, aki valóban benne él az egyházi közösségben, aki nem a szellemi ínyencek és különcködők útján kíván járni, komoly hitbeni veszély aligha fenyegetheti. Az ilyen ember tetszetős hipotézisek láttán nem zavarodik meg, legfeljebb mérlegel, és alkalmazza az ősi szabályt: mindez annyit ér, amennyit érvei bizonyítanak. Karl Rahner 37
