Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt" (A történetíró, a katechéta és a teológus Márk)
Pl. „Napnyugta után, mikor már beesteledett, mindenféle beteget és ördögtől megszállottat vittek hozzá. Az egész város ott tolongott az ajtó előtt" (1,33). Mások talán a szerkesztő magyarázó széljegyzeteinek tekinthetők. Pl. „Ő azonban alighogy kiment, hangosan kezdte híresztelni és terjeszteni a történteket, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba" (1,45). Sok részlet viszont a szemtanú vallomásának szavahihetőségét bizonyítja. Pl. „Miközben hirdette nekik az igét, egy bénát hoztak oda. Négyen vitték" (2,3). Végeredményben semmi okunk sincs kétségbevonni, hogy ezek a részletek Pétertől valók, amint ezt a hagyomány is tartja. Márk mint katechéta Márk tehetségének igazi területe a történetek színes elbeszélése. Kisebb fogékonyságot mutat azonban Jézus tanításának bemutatása iránt. Mátéval összehasonlítva, röviden és színtelenül tudósít Jézus tanításáról. Hosszabb tanító részleteket csak két helyen olvashatunk. Az egyik a parabolák gyűjteménye (4,1-34), a másik Jézus eszkatológikus beszéde (13. f.). Gyakran használ sztereotípiákat, mint pl. tanított, sokmindenre oktatta őket, stb. Sok helyütt ezekkel a szűkszavú megállapításokkal pótolja Jézus igehirdetését, és biztosítja az egyes történetek között az átmenetet. Márknak azonban, mint jó katechétának nagy gondja van arra, hogy néhány szóban összefoglalja a lényeges igazságokat. Nem elégszik meg az apostoli igehirdetés kifejtésével, hanem földrajzi ismeretekkel egészíti ki azt, arám szavak és zsidó szokások magyarázatát fűzi hozzá. Könyvének katechétikai jellegére utalnak a következő jellemvonások is. Az evangélium néhány részlete korábbi katechétikai hagyomány átvételének tűnik. Pl. a 2,1—3,5 szakaszt így lehetne ösz- szefoglalni: öt vita Galileában (vita a kafarnaumi gyógyítás miatt, vita Lévi házában, vita a böjtről, vita a szombati kalászszedés miatt, vita a szombati gyógyítás miatt). A 3,1—34 a parabolák gyűjteménye, a 7,1—23 vita a farizeusi hagyományról. Helyenként a logionok között emlékezetbe vésést megkönnyítő szerkezetekre bukkanunk. Pl. „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit ér az embernek ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved" (8,35—36). Néhol viszont a logionokat témák szerinti csoportosításban olvassuk. Pl. 10,1—31: a házasság fölbonthatatlan- sága, Jézus és a gyermekek, a gazdag ifjú, a gazdagság veszélyei, az önkéntes szegénység jutalma. Ez a katechétikai hagyomány minden bizonnyal a korai egyházban alakult ki, és Márknál ennek irodalmi lecsapódásával találkozunk. Márk mint teológus Martin Köhler „kibővített bevezetővel” ellátott szenvedéstörténetnek nevezte az evangéliumokat. Márk esetében annyi valószínűnek látszik, hogy a szenvedés nyitja meg előttünk Isten országa ajtaját. A szenvedés nem csupán a szoros értelemben vett szenvedéstörténetnek hermeneutikai (értelmező) elve, hanem az egész evangéliumnak is. A „bevezető”-ben elmondott történetekben több helyütt megfigyelhető az a szerkesztői gond, amellyel Márk a különböző jellegű eseményeket beállítja abba a vonalba, amely majd Jézus kereszthalálában éri el tetőpontját. Az evangélium prológusa (1,1—13) után több lazán szerkesztett riport következik (1,21—3,6). Válasszunk ki közülük egyet, és vizsgáljuk meg, hogyan érvényesül Márk előbb említett teológiai álláspontja szerkesztői munkájában. Pl. az 1,21-28 versekben Jézus egy ördögtől megszállt embert gyógyít meg. A formatörténeti elemzés kimutatta, hogy a 23—27 versek önálló egységet alkotnak. A 23. v. előkészíti a történetet: „Volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember”. A 24. v. a tisztátalan lélek akcióját rögzíti: „Mi bajod velünk Názáreti Jézus"? A 25. v.-ben Jézus reakciója következik: „Hallgass és takarodj ki belőle!" A 26. v. Jézus sikeres gyógyítását bizonyítja: „A tisztátalan lélek erre ide-oda rángatta, és nagy kiabálás közt kiment belőle”. 28
