Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Zemplén György: A személyes hit az Isten kinyilatkoztatott Igéjében
Atya, aki küldött engem, nem vonzza . . . Ezért mondtam nektek, senki sem jöhet hozzám, ha Atyám meg nem adja neki" (Jn 6,44 és 65). Szent Pál írja a tesszalonikaiakhoz: „szüntelen hálát adunk Istennek, hogy az Isten tőlünk hallott igéjét, nem emberi tanításként fogadtátok, hanem amint valóban az, Isten igéjeként, amely bennetek, akik hisztek, működik" (2,13 -14). A hit által megvalósuló metanoia a keresztség kegyelme által nyeri el teljes hatékonyságát. Hit és keresztség által kapcsolódik bele életünk Krisztus életébe. A hit ténye magában foglalja a keresztségi hit megvallását, és a megigazulás teljessé válik azáltal, hogy a keresztségi szertartás bekapcsolja a hívőt az Egyház életébe. A hit döntése személyes tett. Bár az Egyház segíti az embert, mikor eléje tárja a kinyilatkoztatást, de hitünk a keresztség által lesz közösségi aktus, mert általa lépünk be a hívők közösségébe, leszünk Isten népének tagjaivá: Isten fiai vagytok mindnyájan, a Krisztus Jézusba vetett hit által. Hiszen mindannyian, akik megkeresztel- kedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra (Gál 3,26—27). Ezért nevezték a régiek a keresztséget a hit szentségének. A hitben történt metanoia által lesz a hit döntése személyes, egzisztenciális élmény, amely végigvonul az ember egész életén. A hit útrakelés a saját világunkból a sötétségbe, ahol ráhagyatkozunk a láthatatlan, személyes Istenre. Sötétség és magány, mert az erőforrások evidenciája rejtve van, és Isten gyakran különleges próbára teszi ennek a hitnek szilárdságát. Ezért mondja Lippert: „Az ember útja Istenhez életének legmeredekebb szakaszán magányt jelent". De a hit egyúttal vágy és szomjúság, Szent Tamás szavával „desiderium boni repromissi”, a megígért javak után való vágyakozás, őszinte keresése annak, ami igazán mély és humánum. Nem idegenít el az élettől, hanem elvezet a teljes, optimista életfelfogáshoz. Talán épp itt van az a pont, ahol a hit, az ember pszichológiáját tekintve, legközelebb juthat a modern gondolkodáshoz. A modern ember is magányos, boldogtalan és vágyó lélek. Aki elveti a túlvilágot, előbb-utóbb magányosnak érzi magát a földön. Ideig-óráig elkábíthatnak az örömök, sikerek, élvezetek, feloldódhatunk a pillanatban, de mindezek mélyén előbukkan a magányosság, legalábbis a saját halálom öntudatra ébredésében. Ezt tükrözi a modern irodalom is: Galsworthy, Katika, Thomas Mann emberei magányos, kielégületlen, titokban egy kicsit mindig sóvárgó lelkek. Ingmar Bergmann film-trilógiájának harmadik része „az Isten hallgatásáról” — megdöbbentő képe ennek a beszűkített, transzcendenstől elszakadt ember-világnak. A hit kiteljesedése a keresztény életben A megtérésben az ember válaszol az isteni szeretetre és átadja magát az Isten szolgálatára. ,, . . . Őáltala (Krisztus által) hisztek Istenben, aki föltámasztotta Öt halottaiból, és megdicsőítette, hogy hitetek egyben Istenbe vetett remény is legyen” (1 Pét 1,21). így a hit ténye, mint metanoia, a Tridentinum szerint alapja és gyökere a megigazulásnak. A megtérés aktusa, amely által az ember a hitben Istennek adja önmagát, egybeesik Isten kegyelmi művével, amely megkezdi ígéreteinek kiteljesítését a hivő lélekben. Az ember válaszol Isten hívó szavára, és Isten előtt igazzá lesz. Ez az Isten előtti igazság jelenti a bűnöktől való tisztulást, fölemelkedést a természet feltételei fölé, új életet, barátságot Istennel, a Szentlélek állandó ajándékát. A hit új világba, új létmódba vezeti be az embert. „Miután tehát a hit által megiga- zultunk, éljünk békében az Istennel Urunk Jézus Krisztus által. Általa a hit segítségével utunk nyílt a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk Isten dicsőségének reménységével ... A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által” (Ro 5,1—5). A hit határai a megigazult emberben túllépnek a megtérés tényén. A hit által a megigazult ember belép Isten életébe, Isten titkainak világába. A hit által Krisztus lakozik bennünk. „Adja meg nektek az Atya dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek belső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s ti gyökeret verjetek, és alapot vessetek a szeretetben . . ., akkor majd .. . megismeritek Krisztusnak minden ismeretet fölülmúló szeretetét, és beteltek Isten egész teljességével” (Ef 3,16—19). A mai teológia nyelvhasználatában a Szentlélek ajándéka és jelenléte a habi24
