Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 4. szám - Döpfner bíboros az egyház mai problémáiról és feladatairól

Ha ön világi hatalmon, vagy egyszerűen hatalmon a politikai hatalmat érti általában, azt hiszem, az egyháznak távol kellene tartania magát tőle, mert kü­lönben nem tudja elég határozottan megvalósítani a világtól való kívánatos kriti­kus távolságát. Az egyház azonban, mint intézmény, mégis benne áll ebben a vi­lágban, és ennek a világnak az eszközeivel kell művét véghezvinnie. Házakra, esz­közökre van szüksége, hogy embereit eltarthassa. És azt sem nevezném hatalom­nak, ha az egyház megkísérli, hogy hatást gyakoroljon politikusokra, még ha ke­resztény felelősséggel végzik is munkájukat, hogy a nagy emberi értékek, mint az igazságosság, szabadság vagy az emberi élet sérthetetlensége biztosítva legyenek a törvényhozásban, és meg is valósuljanak a konkrét politikában. 7. Mi a véleménye a hit és az egyház jövőjéről? Van-e hatásuk egyházunkra a kü­lönféle áramlatoknak, mint pl. a fiatalok körében tapasztalható ,,Jesus-People"- mozgalom? Biztos vagyok, hogy az egyháznak és a hitnek - a kettő elválaszthatatlanul össze­tartozik — mindig van jövője. Mindig meglesz az emberi kérdés, hogy mi az élet ér­telme, s ezzel együtt megmarad a kérdésre adott felülmúlhatatlan válasz is az Isten­ember, Jézus Krisztus személyében, amint előttünk áll az evangéliumban. Az úgy­nevezett jóléti társadalmak országai beszédes bizonyítékot nyújtanak: nem lehet egyedül az anyagi jóléttel kielégíteni az ember vágyát, hogy boldog legyen, s hogy életének értelme legyen. Az ember: állandó kérdés az Isten iránt, még ha egy időre megpróbálja is elrejteni, vagy elnyomni ezt a legsajátosabb kérdését, ön a ,,Je- sus-People"-mozgalomra céloz: korunknak éppen ebben a jelenségében ismer­hetjük fel, hogy a fiatalságnak legalább is egy része megpróbál kitörni a mate­rialista és telített társadalmi kötöttségekből, hogy újra emberibb ember lehessen a Jézusra irányuló kérdésben. Az egyház feladata, hogy Jézus evangéliumát és őt magát oly elevenen és hiteltérdemlően hirdesse és mutassa be, hogy megnyíljék az emberek számára a Krisztushoz vezető út. Az egyház és a Jézus Krisztusba, az Is­ten Fiába vetett hit élő lesz mindaddig, amíg lesz idő, mert az Úr együtt van egy­házával az idők végezetéig. Valódi szeretete nem annak van, aki szeret s akit viszontszeretnek, hanem az szeret igazán, aki több és mélyebb szeretetet tud nyújtani, mint amennyit kap és aki annyi fényt áraszt maga kö­rül, hogy e fénycsóvában a világ új ví­ziója tárulhat az emberek elé; oly vilá­gé, melynek egyetlen határa van: a korlátlan szeretet. XXIII. János pápa A keresztény hívőt mindenek előtt a világ üdvössége érdekli s csak közvetve foglalkozik a világ jólétével; aki azon­ban ez utóbbira egyáltalán nem ügyel, nem csupán a hit fontosságát és elsőbb­ségét téveszti szem elől, hanem az em­beri közösség javát is veszélyezteti. Gerhard Ebeling 206

Next

/
Oldalképek
Tartalom