Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 3. szám - FÓRUM - Bolberitz Pál: Hozzászólás a "Gondolatok a házasság felbonthatatlanságáról és felbomlásáról" c. íráshoz

FÓRUM HOZZÁSZÓLÁS A „GONDOLATOK A HÁZASSÁG FELBONTHATATLANSÁGARÓL ÉS FELBOMLÁSÁRÓL” C. ÍRÁSHOZ. (TEOLÓGIA, 1971. 2. SZÁM.) Felbonthatatlan-e a házasság? E kérdés biblikus-teolágiai elemzése időszerű jogi és pasztorális megfontolásokhoz vezethet. Az újszövetségi Szentírás félreérthetetlenül ta­nítja Jézus szavai nyomán, hogy a házas­ság monogám és felbonthatatlan (Lk 16,18; Mk 10,2-12; Mt 19,9; 1 Kor. 7,7-11.) Az újszövetségi hagyomány három réteg­ben nyújt anyagot számunkra a kérdés exe- getikai elemzéséhez. Az első forrásban, mely a legnagyobb valószínűséggel tartalmazza az Űr eredeti szavait, ezt olvashatjuk: „Mindaz, aki elbocsájtja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör, és aki férjétől elbo­csátott nőt vesz el, szintén házasságot tör” (Lk 16,18). A második forrás a Mk 10,1—12 és Mt 19,1-12-ben található. A farizeusok megkérdezik Jézust, hogy szabad-e a férfinak bármi okból elbocsájtania feleségét? Az összefüggésből látható, hogy ezt csupán azért kérdik, hogy csapdát állítsanak Jézus­nak, és összeütközésbe hozzák a mózesi tör­vénnyel. A Mózes által megengedett válóle­vélre hivatkoznak. Jézus szembeszáll a fari­zeusokkal, és kijelenti forradalmian új taní­tását a házasság felbonthatatlanságáról: „Mózes keményszívűségtek miatt adta ezt az engedményt. Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak és nőnek teremtette őket. Az ember azért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, s a kettő testben egy lesz. Úgy, hogy márnem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,5-9). A harmadik kijelentés Pál apostolnál olvasható: „A há­zasoknak pedig nem én parancsolom, ha­nem az Úr: a feleség férjét el ne hagyja. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével” (1 Kor 7,10). Az idézett helyek tanúsítják, hogy Jézus radikálisan visszautasított minden válási le­hetőséget. Am az Újszövetség mégis többet mond, mint amit az Úr tanított. Olvasha­tunk ugyanis a Szentírásban két kivételről, melyekből úgy tűnik, hogy a válás és újra- házasodás bizonyos esetekben mégis meg­engedett. Az elsőre Máté evangéliuma utal: „Aki elbocsájtja feleségét, kivéve, ha nem törvényes felesége, és mást vesz el, házas­ságtörést követ el" (Mt 5,32; 19,9.). A „ki­véve, ha nem törvényes felesége" kifejezés csak Máténál található. Nem az Úr eredeti szavait olvassuk itt, hanem az evangélium sugalmazott szerzőjének hozzáadását. E be­toldás magyar fordítása csupán körülírja azt a fogalmat, melyet az eredeti görög szö­veg „pornéia” szóval jelöl. Mind az Ószö­vetség, mind a Jézus korabeli rabbinikus irodalom különféle értelemben használta ezt a kifejezést. Jelenthetett fajtalanságot, vér­fertőző rokoni házasságot, paráznaságot, házasságon kívüli törvénytelen együttélést a nő részéről. Jóllehet a szentírástudomány máig is adós e kritikus betoldás kielégítő ér­telmezésével, mégis valószínűnek tűnik az a vélemény, mely szerint a „pornéia" kifejezés hozzáadásának itt nem morális, hanem kul­tikus értelme van. Következtethetünk erre a jeruzsálemi zsinat határozata alapján is. Az ún. Jakab klauzula ugyanis megkívánja a pogány-keresztényektől, hogy legyenek figye­lemmel a zsidó-keresztény testvéreik szoká­saira, tartózkodjanak (többek között) a por- néiatól, vagyis a pogány világban megen­gedett, de a zsidóknál törvénytelennek mi­nősített fajtalan (vérfertőző) házasságtól (ApCsel 15,20; 29). Feltételezhető tehát, hogy a Máté-féle betoldás az antióchiai, zsidókból és pogányokból álló keresztény gyülekezet álláspontját tükrözi, és didak­tikus célzattal került az evangéliumba. Pál apostol is említ egy kivételt az első korintusi levélben: ha két megkereszteletlen házasságot köt, majd az egyik fél megke- resztelkedik, de a másik fél pogány marad, és hivő házastársával nem akar tovább együtt élni, akkor az apostol szerint („Én mondom, nem az Úr”), a keresztény fél már nincs tovább lekötve, „hiszen békességre hí­vott titeket az Isten” (1 Kor 7,12—16). Kérdés tehát, hogy a megvalósítás szem­pontjából hogyan értelmezzük Jézus fel- bonthatatlansági parancsát? Figyelemremél­tó, hogy Jézus a teremtés eredeti isteni rendjéről szól, mikor a házasságot fölbont- hatatlannak mondja. Az isteni rendet szem­178

Next

/
Oldalképek
Tartalom