Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gyürki László: Mit kell vallanunk az Ószövetségről?
FELHASZNÁLT IRODALOM A .Bea: Dei Verbum, la parole de Dieu et l'humanité, 1968. - M. Burrows: A holttengeri tekercsek, Budapest, 1961. — W. Eichrodt: Theologie des Alten Testaments, Leipzig, 1933. — J. Gibiet: Alliance (Léon-Dufour, Vocabulaire de théologie biblique). — P. van Imschoot: Bund (Haag, Bibellexikon). — P. Joüon: diathéké — foedus an testamentum?, Biblica 1927— 28. - J. L'Hour: La morale de l’alliance, Paris, 1966. — G. Quell: diathéké (Theol. Wörterbuch zum N. T.), — G. von Rad: Theologie des Alten Testaments II, München, 1968. Gyürki László MIT KELL VALLANUNK AZ ÓSZÖVETSÉGRŐL? A II. Vatikáni zsinat az Ószövetség újszemiéletű teológiáját indította útnak — írja Diego Arenhoevel a ,,Dei Verbum” konstitúcióhoz írt kommentárjában (1)· A Szentírás a hívek érdeklődésének ma újra középpontjában áll, mégis úgy tűnik, hogy az ószövetségi résszel igen sokan nem tudnak mit kezdeni. Ennek egyik oka tán az, hogy helytelenül teszik föl a kérdést, és ezért nem is várható rá helyes felelet. Szükséges-e egyáltalán az Ószövetség, amikor birtokoljuk az Újszövetséget? Mit mondhat a mai embernek egy ókori nép története, mire taníthat annak bölcsessége, sokszor nagyon is profánnak tűnő „bölcs mondásai”? A II. század gnosztikusai szerint az Egyháznak ki kell zárnia ezeket a „barbár” könyveket (2). Az Ószövetség ugyan megmutatta, hogyan vezette az embereket az igaz és jó Isten, de ez az idő már rég elmúlt. Van-e ezért önálló és pótolhatatlan jelentősége az Ószövetségnek? — Valóban, nehéz kérdések ezek, s nem könnyű felelni rájuk. A zsinati dokumentumok segítségével szeretnénk az Ószövetség helyes értelmezéséhez közelebb jutni. Az Ószövetséget kétféleképp vizsgálhatjuk: I. mint üdvtörténetet; II. mint maradandó örömhírt. I. Az Ószövetség mint üdvtörténet A „Lumen gentium” konstitucióban ezt olvassuk: „Az örök Atya — elhatározta, hogy a Krisztusban hívőket összehívja az Anyaszentegyházban. Az Egyház előre jelezve volt már a világ kezdetétől fogva, csodálatos módon elő volt készítve Izrael népének történetében, meg az Ószövetségben” (2. pont). Isten minden néppel szövetséget akart kötni, s ezt a szövetséget Krisztusban akarta beteljesíteni, őbenne akarta magát véglegesen kinyilatkoztatni. Az Ószövetség tehát előkészület volt Krisztusra, akitől az üdvösség származik. Az üdvösség tervének fejlődése Isten tervében különböző szakaszokat találunk, ahogyan fokozatosan építette üdvösségünk épületét (3). A kezdeti szakaszban Isten kiválasztja az embert, elhalmozza természetéhez nem tartozó javakkal. Amikor az ember ezt az állapotot a bűn miatt elveszti, akkor következik számára a természettörvény szakasza. Szent Pál úgy beszél erről, mint a „tudatlanság idejéről” (Csel 17,30), a „türelem idejéről” (Ro 3,26). Azt akarta ezzel Isten, hogy az emberek „keressék, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak” (Csel 17,27). A rómaiakhoz írt levélben pedig azt mondja Pál, hogy a pogánynak törvény híján szívébe van írva a törvény. A természettörvény üdvözítő rendje mindig érvényben van a pogány világ számára, még 14
