Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: Az Új Szövetség előzményei
Az Új Szövetség megvalósulása Ilyen előzmények után vette kezébe Krisztus a kelyhet, és mondta ki e szavakat: „ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és sokakért kionta- tik a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28). Ekkor (pontosabban a kereszten, az áldozat tényleges bemutatása pillanatában) teljesedett be mindaz, amit Isten az emberekkel kapcsolatban eltervezett és oly hosszú időn keresztül előkészített; itt érte el a csúcspontját az emberiség megváltásának a története. Ez az a cél, mely felé az üdvtörténet szüntelenül haladt, melyet a sínai szövetség előkészített, és amelyet a próféták meghirdettek. Eddig csak egy nép volt az Isten választottja; most a végső, tökéletes és örök szövetségben Isten magához öleli az egész emberiséget Krisztusban, aki hívja is az embereket, és válaszol is erre a hívásra. Az ószövetségi és az újszövetségi üdvtörténet szerves egységét kifejezik azok az utalások, melyek az Új Szövetség megalapítását az előzményekkel hozzák kapcsolatba. Az új választott nép képviselői itt is együtt étkeznek Istennel, mint az első szövetségkötés alkalmával (Kiv 24,8). Mózes állatokat áldozott fel, és a „szövetség vérével" meghintette a választott népet (Kiv 24,8); itt Krisztus vére az „új szövetség vére (,kelyhe1)”, Krisztus áldozata az, mely megteremti Isten és az emberek szeretet-közösségét. Krisztus az Isten Szolgája, akiről Izaiás beszélt: „életét bűnökért való áldozatul adja, és sokakat megigazulttá tesz” (53,10—11, vö. „értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára"). Az újszövetségi szent könyvek tanúskodnak arról, hogy mennyire megértette az Egyház ennek az Üj Szövetségnek a jelentőségét. Szent Pál szerint Izrael kiváltsága volt a sínai szövetség (Ro 9,4), szemben a többi népekkel (Ef 2,12). Ezt a szövetséget azonban messze felülmúlja az új (Gál 4,24 kk; 2 Kor 3,6 kk), mert eltörli a bűnöket (Ro 11,27), általa Isten az emberek között lakik (2 Kor 6,16). Ez a szövetség megváltoztatja az emberi szíveket, és kiárasztja az emberekbe a Szentleiket (Ro 5,5). Az Üj Szövetség nem írott törvény többé, hanem a lélek szövetsége (2 Kor 3,6), mely szabadságot hoz Isten fiai számára (Gál 4,24). Minden népre kiterjed, mert Krisztus vére egyesíti az egész emberi nemet (Ef 2,12 kk). A Zsidókhoz írt levél kifejezetten rendszerbe foglalja, hogy az Új Szövetség mennyiben múlja felül a régit. Rámutat arra, hogy ez a szövetség elsősorban azért jobb, mint a régi, mert a közvetítő méltósága végtelen nagy (8,6; 12,24), mert nem állati vérrel, hanem Krisztus vérével kötötték meg (9,12). Jézus egyszeri áldozata elegendő ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra eleget tegyen minden emberi bűnért: „Egyetlen áldozattal örökre teljessé tette a megszentelteket” (10,14). Ezért nincs szükség többé más, újabb áldozatra; Krisztus áldozata által mindenkor bizalommal közeledhetünk az Atyához (4,16). Ez az áldozat az Üj Szövetség örök biztosítéka, nem abban az értelemben, mintha az ember többé nem tudna vétkezni, hanem amennyiben minden bűnért van jóvátétel, és minden gyönge ember számára kiapadhatatlan a forrása a segítségnek és kegyelemnek. JEGYZETEK 1. Hittani Rendelkezés az Egyházról, 9-2. Vö. Szt. Pál tanítása az 1 Kor 12, 12—31-ben, valamint a II. Vatikáni zsinat rendelkezései: az Egyházról, 9; a Laikus Apostolságról, 18; stb. — 3. L'Hour, 112. o. — 4. Pontosabban Deutero—Izaiás (így a továbbiakban is, amikor Iz 40—66-ot idézzük). — 5. L'Hour, 100. o. - 6. Rád, 276. o. — 7. Rád, 278. o. — 8. Apokrif irat az i. e. II. századból. — 9. Imschoot, 271. o. — Damaszkuszi irat, 6,20—21. — 11. Közösség szabályzata, 5,8; 1,7; 4,22; 3,11—12. 13
