Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: Az Új Szövetség előzményei
Ha nem látták is a megoldást, azt biztosan tudták, hogy Isten üdvözítő akarata meg fog valósulni végül is. Szemük előtt áll a jövő, melyben Izrael engedelmeskedik, békésen él az ígéret földjén, Jeruzsálemet újjáépítik, és ismét a kereskedelem, a zarándoklatok középpontja lesz, vidám nevetés hallatszik falai között (Jer 24,5 kk; 33,4 kk; 30,18 k). Ez csak úgy valósulhat meg, ha Isten valamiképpen ismét belenyúl a történelembe. Ez a „belenyúlás” mellyel Isten a gyönge emberi természet segítségére siet, lesz az Űj Szövetség. Isten újra szövetséget köt majd az emberekkel, mely sokkal hatékonyabb lesz, mint a régi (Jer 31,31). Jeremiás ajkán csendül fel először ez a reményteli üzenet, ez az ő új üzenete; ezzel alapozza meg azt a várakozást, mely egy új üdvtörténeti esemény felé tekint, s ez majd felülmúlja a sínai szövetséget (7). Jeremiás azonban annak ellenére sem veti el egészen a régi szövetséget. Nem várja, hogy Isten teljesen új alapokra helyezi az üdvtörténetet, hiszen Isten a maga részéről megtett már mindent. A változásnak az ember oldalán kell bekövetkeznie: az emberi szívnek kell gyökeresen megváltoznia. Jeremiás tanítását fejleszti tovább Ezekiel, amikor tolmácsolja Istennek ezt az üzenetét: .......megtisztítlak titeket, új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. Elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. És az én lelkemet adom majd belétek, hogy törvényeimet megtartsátok” (36,25-27). Az Új Szövetség örökké tart, és a béke szövetsége lesz (Ez 36,26). Megvalósul az, amit a sínai szövetség sohasem tudott igazán elérni: „Ti az én népem lesztek, és én a ti Istenetek” (Jer 31,33; 32,38; Ez 36,28; 37,27). Erről az Új Szövetségről Izaiás is beszél. Ö már rámutat arra is, hogy valamilyen közvetítő, messiási alak lesz az, aki által létrejön Isten és az emberek végleges egymásratalálása. Megfesti Isten Szolgájának alakját, aki által Isten üdvössége eljut a föld határáig (42,6; 49,6), aki sokakat tesz igazzá helyettesítő szenvedéseivel 53. fej.). Rámutat tehát arra is, hogy ebben a szövetségben az üdvösség egyetemes lesz, a megváltás az egész emberiség kincsévé válik. Az Üj Szövetség meghirdetése gyökeres változás az ószövetségi teológia fejlődésében. A próféták ellenkező irányba fordítják tekintetüket, a múlt helyett a jövőbe néznek. A régi intézmények üdvöthozó ereje kialudt, az üdvösség csak Isten újabb üdvtörténeti beavatkozásából fakadhat (vö. Jer 31,32; 43,18). A szövetség teológiájának fejlődésében azonban nincs törés, csak fejlődés, kiteljesedés. A Gondviselés egyenes útja ez, mely Krisztus felé vezeti az emberiséget. Ezen az úton megvolt a maga jelentősége a régi szövetségnek is, de természeténél fogva nem volt elegendő arra, hogy megvalósuljon benne a végső, nagy szándék: Isten és az emberiség egymásra találása tökéletes szeretetben. A próféták szavai nem maradtak visszhang nélkül a zsidóság körében. A nagy várakozás élénken élt a vallásos hívek lelkében. A Jubileumok könyve (8) alapján feltételezhetjük, hogy egyes szekták rendszeresen megtartották a szövetség megújításának ünnepét, mégpedig minden évben pünkösdkor (9). Különösen a qumráni iratok tanulmányozása érdekes ebből a szempontból. A Damaszkuszi irat és a többi szöveg alapján megállapítható, hogy a qumráni közösség Kr. e. a II. században az „Új Szövetség közösségének” tekintette magát. Meggyőződésük szerint az ő mozgalmukban teljesedett be Jeremiásnak az Új Szövetségről szóló jövendölése. A közösség tagjai azért vonultak vissza a világtól, hogy pontosan betartsák az Istennel kötött szövetség értelmében az ószövetségi törvényeket: ........Az Új Szöv etségbe belépők kivonultak Damaszkusz országába .... hogy mindenki szeresse felebarátját, mint önmagát” (10). Szövetségüket „Isten szövetségének”, a „kegyelem szövetségének”, „örök szövetségnek”, „az örökkévalóság közössége szövetségének", de leggyakrabban csak „új szövetségnek” nevezik (11). A qumráni közösség rövidesen megsemmisült, így nem bizonyult örök szövetségnek. Abból a szempontból azonban jelentős, hogy tanúsítja a zsidóság várakozását, mellyel egy végleges, örökkétartó szövetség felé tekint. 12
