Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 2. szám - KÖNYVFIGYELŐ - Bovet, Theodor: Felette nagy titok

ember Istenben találhat rá a valódi huma­nitásra, arra a teremtői ihletre és felszólí­tásra, hogy formálni kell, mindig újjá kell alakítani az életet. Feltámadás. Minden az egyetemes fel­támadás felé mutat, arra irányul ... A tör­ténelem minden eseménye között a feltáma­dás az egyetlen abszolút, az egyetlen, amely felöleli az egész emberi és az egész koz­mikus realitást. Ugyancsak a feltámadás jelenti — mint egyetemes vonzóerő — az egész történelem értelmét... Minden meg- dicsőül; mindaz, amit szerettünk és alkot­tunk, ott lesz Isten végleges országában ... A gonosz vereséget szenved, a rossz meg­szűnik, a halál végleg megsemmisül. Ugyan­akkor a bűn és gonoszság fölött érzett bánat, amely majd Krisztus lábához vet minket; annak tudatosítása, hogy a végte­len szereteten kívül semmi sem képes vágyainkat csillapítani: mindez elkísér majd az örök országba. A keresztény ember örö­me tragikus öröm, mert olyan feltámadás­ból fakad, amely a halálból születik ... Ha bele vagyunk gyökerezve a feltámadás hitébe, már életünkben az örökkévalóság felé fog mutatni az egész világ és a tör­ténelem. A keresztények. Sajnos az ún. kereszté­nyek nem gyökereznek mind a feltámadás hitében. Nem igazán „feltámadottak”. Az evangéliumból valami gépezetet csinálnak, a teológiából sokan áltudományt, a keresz­tény hitből pedig ingadozó morált. Újra fel kell fedeznünk Szent Pál tüzes és égető teológiáját, újra aszerint kell élnünk: „Amint Krisztus holtából feltámadt, úgy kell nekünk is — a keresztség által — új életet élnünk” (Róm 6,4). Mai problémáinkra csakis akkor fogjuk megtalálni a megoldást, ha mind­azok, akik hisznek a Feltámadottban, fel fogják mutatni az új életnek benne fakadó erejét. Tán mindenek előtt arra lenne szük­ségünk, hogy kialakítsuk magunkban azt a belső, lelki embert, aki képes lesz majd az alkotó és alakító imádásra... Ebből a bel­ső erőből teremtő lendület születik, mely sajátos értéket kölcsönöz a humanista esz­ményeknek és a nagy szociális gondolatok­nak is. Változás. Túlontúl elégedettek vagyunk önmagunkkal. Mintha mi lennénk a valóban tiszták, mintha mi vettük volna birtokba a teljes igazságot, — és ezért elítélünk máso­kat. Mindazonáltal az élet és a történelem kopogtat az egyház ajtaján, felteszi a nagy kérdéseket... Minden változik, alá van vet­ve a változás törvényének. Korunk termé­szettudományos forradalma megváltoztatta nem csupán az emberi élet struktúráit, ha­nem magát az embert is; képzettségét, az emberekhez való viszonyát, féifi és nő kap­csolatát, lélektani adottságokat, — holnap esetleg jellemét is. Mégsem igaz — bár gyakran mondják — hogy a tudomány és technika szükségképp Isten nélküli világot teremt; de igenis igaz, hogy e modern, fej­lődésben lévő erők kényszerítik az embere­ket — s még fokozottabban fogják kénysze­ríteni —, hogy feltegyék a kérdést: hová ve­zet mindez? mi a valódi értéke mindennek? — mindenekelőtt saját életünknek ... A teológia. Az igazi teológia: maga Krisz­tus. Teológussá csakis a Krisztus-misztérium átelmélkedése során válhatunk. Isten Jézus­ban nyilatkoztatta ki magát, saját nevét, lé­nyegét. Ez a név pedig nem filozófiai foga­lom, nem is valamilyen cselekvés csupán. Jézus annyi: mint Isten megment, kinyilat­koztat. A végtelen szeretet e gesztusára csakis imádással, az embertestvér felé való alázatos odafordulással lehet válaszolni... Az igazi teológia: hirdetése Krisztusnak, a megfeszítettnek és feltámadottnak. Amint az egyházból is valamiféle gépezetet, így teo­lógiánkból is steril tudományt akartunk csi­nálni. A valódi teológia ennél sokkal több: az egész embert szólítja, az ember átalakí­tását igényli. KÖNYV —FIGYELŐ BŐVET THEODOR: FELETTE NAGY TITOK. Evangéliumi iratmisszió. Paul Haupt Verl. Bern. A könyv alcíme „Könyv a házasságról" megadja a tárgyát. Azt, hogy mi az író alapvető felfogása könyve tárgyát illetően, talán bevezetésének ez a mondata fejezi ki a legjellemzőbben: „...a szerelem uralko­dik az egész nemiségen, Isten pedig ural­kodik az egész szerelmen". A szerző fran­cia-svájci protestáns családból való, de Rómában született. 21 éves korában nősült. 20 éven keresztül ideggyógyász, aztán há­zassági tanácsadó Zürichben, Lausanneban és Bázelben. Vallástalan szellemben nevel­ték, de harmincegynéhány éves korában Krisztus tanítására tért. Ilyen ellentétekben S» V

Next

/
Oldalképek
Tartalom