Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 2. szám - KÖNYVFIGYELŐ - Taylor, Donald L.: Die Ehe lernen

és fordulatokban gazdag életút és hivatás tapasztalatai, meglátásai eleve súlyt adnak a könyv mondanivalójának. Hét nagyobb részben veszi sorra a szere­lem és házasság, férfi és nő, a szerelmi kö­zösség, a házasság gyümölcse, a családi fészek, a házasélet válságai és a házasság titka problémáit. Értéke a műnek, hogy ál­landóan kitér a katolikus álláspontra is, amellyel nem vitatkozik, hanem egyszerűen ismerteti (több esetben idézetek formájá­ban). A könyv utolsó, hitvallásszerű sorai: „Csak egyféle szeretet lehetséges, és ez Is­tentől jön. Nemi és erotikus szerelem tár­sam iránt Isten szeretetének házasságbeli kifejeződése. Ez harcban áll mindkettőnk önzésével, kényelmességével és önigazságá­val. De az első és utolsó szó a szereteté”. V. T. TAYLOR DONALD L.: DIE EHE LERNEN — Aspekte und Dimensionen der Ehe und Eheberatung. Lambertus-Verlag, Freiburg i. Br. 1971. 220 I. Az Egyesült Államokban élő szerző köny­vének német fordítása a társadalomtudo­mány főiskolai tanárának elméleti tudását és a gyakorlati házassági tanácsadó tapasz­talatát közvetíti mindazoknak, akik hivatás­ból vagy hivatalból foglalkoznak házassági tanácsadással. Ennek megfelelően könyve 1. részében inkább a házassági tanácsadás­sal, annak céljával, előfeltételeivel és mód­jával ismertet meg. Magával a házassággal, a házas felekkel a mű 2. része foglalkozik. Mivel az Egyesült Államokban a házassági tanácsadás megszervezett, kiterjedt hálóza­tú szolgálat (társulatuk és szabálykönyvük is van) vallási és egyházi szempontok nem jutnak kifejezetten érvényre munkájukban, és így e könyvben sem. De épp emiatt val­lás- vagy egyházellenességgel sem találko­zunk, sőt, az író hangoztatja, hogy vallásos meggyőződésű házas felek esetében a ta­nácsadónak számolnia kell — pozitív érte­lemben — ezzel a lelki hatóerővel is. Oly­annyira, hogy alkalmasint igénybe lehet vennie az illető fél vallása lelkészének a se­gítségét. E tekintetben a könyv jó olvas­mány a dialógus készégének ébren tartásá­ra vagy fejlesztésére is. V. T. Kanadában felmérést végeztek a papok kö­zött. A mintegy ezer válaszból képet kapunk a kanadai papság mai elképzeléseiről. A megkérdezettek nagy része nem tartja ki­elégítőnek a papság jelenlegi munkabe­osztását: 65% a fő problémát abban látja, hogy energiájukat sok adminisztrációs-bü­rokratikus munka köti le, s így nem jut elég idő a lelkipásztorkodásra. A válaszok 85%-a fontosnak tartja a liturgiareformot, — 82% az állandó teológiai továbbképzést, 87% az imádság elmélyítését, 81% a világiak teoló­giai képzését és az egyházi vezetésben való részvételüket; 83% foglal állást a nős fér­fiak pappászentelése mellett. * A családi életre való nevelés és általában a családi élet problémái évről évre új szem­pontokat, kérdéseket vetnek fel. A család intézménye lényegbevágó változásokon ment át az utolsó évszázadokban illetve évtize­dekben. A társadalmi, szociológiai környe­zet — hatóerők - megváltozását nem lehet figyelmen kívül hagynia az egyháznak sem, ha a családdal kapcsolatos kérdésekben nyilatkozik. Ennek az elvnek tudata nyomta rá bélyegét arra a Zágrábban tartott meg­beszélésre, amelyen orvosok, pszichológu­sok, teológusok vettek részt (néhány meg­hívott külföldi szakember is). A konferencia címe: A keresztény csalód a mai világban. A házasságra való előkészítés témakörében a szakkérdéseken kívül szóltak a jegyesek alaposabb felkészítéséről, valamint a szent­ségi házassághoz engedés eddiginél komo­lyabb feltételeiről. A házassággal kapcso­latban kiemelték a „nevelésre való nevelés” fontosságát, valamint a keresztény család „papi” küldetését a világban. „A tudósok, kivált a biológia, orvostudomány, társadalomtudomány és lélektan szak­emberei nagyon jó szolgálatot tehetnek a házasság és család intézményének, meg a lelki­ismeretek nyugalmának, ha kutatásaikat összehangolva iparkodnak egyre jobban meg­világítani azokat a különféle feltételeket, amelyek erkölcsileg kifogástalan születésszabályo­zásra adnak módot.” (Az Egyház a mai világban, 52.) „A házastársak, akik az élő Isten képmásává lettek,... legyenek egyek a kölcsönös szeretetben, az egyező gondolkodásban és a közös életszentségben. Krisztust, az élet forrá­sát követve, hűséges szerelmükkel tanúsítsák hivatásuk örömeiben és áldozatvállalásaiban egyaránt annak a szeretetnek titkát, amelyet halálával és feltámadásával Urunk nyilvání­tott ki a világnak.” (Az Egyház a mai világban, 52.) 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom