Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - FIGYELŐ - Sólymos Szilveszter: A megújított egyházi év és az új egyházi naptár ismertetése
okt. 21, Cecilia nov. 22, Katalin nov. 25, Borbála dec. 4 stb.) Bár nem lehet állítani, hogy ezek a szentek nem éltek, a kutatók a fennmaradt forrásokból mégsem tudják kultuszuk kialakulását kielégítően megmagyarázni. Ezért tehát kimaradtak az egyetemes naptárból, kivéve szent Cecíliát, aki — rendkívül elterjedt tisztelete miatt — kivételes elbánásban részesült. Az ősi római vértanúk tiszteletéről a IV. sz-tól tudunk különböző Martyologiumokból és Sacramenta- riumokból. Kb. félszáznyi volt a szentek ezen legősibb csoportjában tisztelteknek a száma, legtöbbről azonban alig tudunk többet a nevénél. Ez viszont nem mond sokat a mai embernek. A megoldás középutas volt: Péter és Pál, valamint Lőrinc diákonus ünnepén kívül 15-nek marad meg emléknapja. Ezzel az is kifejezésre jutott, hogy az új kalendárium — a hagyományt értékelve — az ősi római kalendáriumra épül. — A római pápák közül pedig az 1960-as kalendárium még 38-at tartott számon a szentek között; az új naptárba ezek közül 15 került be. — A legjelentősebb szentek kiválasztása ugyancsak nem volt könnyű feladat. Senki sem kételkedik abban, hogy az egyház nagy szentjei közé kell sorolni olyanokat, mint pl. Leó, Benedek, Assziszi Ferenc, Akvinói Tcmás, Bernát, Loyolai Ignác, Xavéri Ferenc, Avilai Teréz stb. Hogy azonban az élvonalbelieken kívül kik még a valóban egyetemes jelentőségűek, azt már nem volt könnyű eldönteni. Az összeállítók törekedtek bizonyos korbeli és földrajzi egyensúlyra is. Eddig kétségkívül túlsúlyban voltak az olasz és froncia szentek. Most elérkezett az idő, hogy Európán kívül a többi földrészek is helyet kapjanak szentjeikkel, hiszen az evangélium hirdetőinek élete és vére megszentelt minden kontinenst. így került be a kalendáriumba pl. Távol-Keletről az 1597-ben vértanú- halált halt Miki szent Pál és társai, Észak- amerikából Szent Jogues Izsák és társai vértanúk (1647), az Óceániai szigetvilágból Szent Chanel Péter (1841), az afrikai Ugandából pedig Szent Lwanga Károly és társai vértanúk (1886). Dél-Amerikát limai Szent Róza eddig is képviselte; most hozzájött még Mongrovejo Turibius limai érsek (1606), a dél-amerikai egyházi szervezet kiépítője, és Porres Márton (1639), aki a négerek kedvelt szentje. — Felülvizsgálatra szorul a szentek ünneplésének napja is. Az első vértanúkat tudvalevőleg vértanúságuk emléknapján, mint égi születésnapjukon tisztelték. Természetesen idővel nem kevés történeti tévedés csúszott be ezen a téren is. Például: Szent Polikárp február 23-án halt meg, (156 körül), de ünnepét január 26-án ültük, mert már régen összecserélték az ezen a napon elhunyt niceai Polikárppal. 2. A szentek ünneplésének fokozatai Az új naptár a szentek rangsorolásában a kevésbé illő „classis” megjelölés helyett bevezette a főünnep (sollemnitas), ünnep (festum) és emléknap (memoria) elnevezést; az emléknapok lehetnek kötelezők (memoria obligatoria), vagy tetszés szerint ünnepel- hetők (memoria ad tibitum vagy egyszerűen memoria). - A főünnepek megfelelnek a régi It.· osztályú ünnepeknek; az Ür 4 „mozgó" főünnepén kívül (Szentháromság vas. Úrnapja, Jézus Szíve, Krisztus Király vas.) most 10 főünnep van. Ünnep langú — a Szentcsalád és az Úr megkeresztel- kedésének vasárnapján kívül - 23, elsősorban az apostolok ünnepei. Szentek emléknapja van a kalendáriumban összesen 158 (ebből kötelező 63, tetszés szerint ünnepelhető 95), „hogy egyre előbbre haladva a hitét is kövessük azoknak, akiknek emlékét az Eucharisztiában való részesedéssel megüljük (4). - Több érdekes változtatás történt a szentek címében, megjelölésében is. Az eddig használt címek közül pl. megszűnt a túlságosan általános „hitvalló” (confessor); ugyancsak a negatív hangzású „nec virgo nec martyr” (sem szűz, sem vértanú) megjelölés is. Mindezek helyet adtak pozitívabb és konkrétabb kategóriáknak. A hivatalos kommentár II., nagyobb része adja az új egyetemes római kalendárium történeti kommentárját. E rész ismertetése külön tanulmányt igényelne. — A kommentár III. része a „szentek litániájával” foglalkozik (a „mindenszentek litániájának” új elnevezése). Ez a litánia - alapos átdolgozás után — kétféle változatban, egy hosz- szabb és egy rövidebb formában kap helyet a liturgiában. Mindent összevéve, a „Calendarium Romanum” kiadványt érdemes áttanulmányozni. Lehet, hogy nem tökéletes alkotás, és egyes döntéseiben joggal bírálható, mint ahogy megjelenése is a vártnál nagyobb és negatívabb visszhangot váltott ki (5). Mégis alapvetően tisztultabb, teológiailag megalapozottabb szemléletre nevel, mint elődje. Egész újjárendezése mögött észrevehetően meghúzódik a zsinat célkitűzése: „A liturgikus évet úgy kell újrarendezni, hogy Krisztus megváltó művének, egész különlegesen pedig a húsvéti misztériumnak megünneplése a hívők vallásos életének legmegfelelőbb tápláléka legyen” (Lit. Konst. 107). Jegyzetek: 1. A hivatalos kiadvány címe: Calendarium Romanum ex Decreto S. Oe- cumenici Concilii Vaticani II. Instauratum auctoritate Pauli PP VI promulgatum. Editio typica. Typis polyglottis Vaticanis 1969. 177. 127
