Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - FIGYELŐ - Varga Viktor: Reménytelenül feldúlva
tekét és a keresztény közösségen belül ható szeretet erejét. A család fontosságának és jelenlegi megoldatlan problémáinak felismerése és elismerése aláhúzza a családi lelkipásztorkodás jelentőségét s a család szerephez juttatásának fontosságát az egyházban, mindenekelőtt pedig a házasság és a család méltó rangjának elismerését a katolikus teológiában és közgondolkodásban. Kérdés, hogy az elmúlt évtizedek során kisebbséggé vált magyar katolikus egyház hogyan oldja meg a problémát? Milyen útbaigazítást adnak az egyház hivatott vezetői? Az útmutatás használhatóságát sokan kétségkívül a valósággal való kapcsolat bizonyítékaként fogják értelmezni. (Elég szomorú tapasztalatokat szerezhettünk a „Humanae Vitae” enciklika után, amely a legtöbb szakember szerint elérte azt, hogy a gyakorló katolikusok zöme bizonyos kérdésekben már illetéktelennek tartja az egyházat.) A papkérdés és a cölibátus körüli vita egyik visszhangja az is, hogy miközben viharban hányódik az egyház hajója, a legénység nem a viharral törődik, hanem a tengerészeti szabályzat egyes paragrafusain vitatkozik. Az Isten népét fenyegető vihar nem utolsó sorban a házasság elé tornyosuló nehézségekben jelentkezik. Megoldásuk, vagy legalább a megoldásra való őszinte törekvés nem kis mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a hajó utasai a legénységre több bizalommal tekintsenek. Aszódi László REMÉNYTELENÜL FELDÚLVA A házasságot nemcsak a kereszténység ismeri el értékesnek, hanem minden emberbaráti ideológia is. A Legfelsőbb Bíróság 3. számú Irányelve, amely a házassági bontóperekkel kapcsolatos általános szempontokról szól, így kezdődik: „Szocialista társadalmunkban a házasság egyre inkább megszabadul az anyagi érdekektől, a családi kapcsolatok mindinkább erősödnek és tisztává válnak. Államunk féltő gonddal őrködik a házasság és a család intézménye felett, ami megnyilvánul számos jogszabályi rendelkezésben is”. Mégis azt kell tapasztalnunk, hogy a két világháború közöttinez (évi 4-6 ezer) képest a válások száma 3-4-szeresére nőtt az elmúlt negyedszázad során. 1949-ben 14 ezer, 1960-ban 17 ezer, 1969-ben 21 ezer házasságot bontottak fel a magyar bíróságok, ami az adott évben kötött polgári házasságokhoz viszonyítva 12, 19, ill. 23%-os arányt mutat. A rendelkezésünkre álló statisztika akaratlanul is szépít, hiszen szereoelnek benne a házasságkötéseknél és bontásoknál a második, harmadik, negyedik, stb. házasságok ill. válások is. Megdöbbentő ez a 237o-os arány, mert télremagyarázhatatla- nul bizonyítja, hogy legalább minden negyedik házasság „sikertelen”, „reménytelenül feldúlt", zsákutcába jutott. A háttér még sötétebb, mert van sok hivatalosan fel nem bontott, de ténylegesen rossz házasság is. Időről-időre (utoljára éppen a hivatkozott 3. számú Irányelv meghozatala előtt az 19ó2-es adatok alapján) a szakemberek hatalmas apparátussal és alapos munkával igyekszenek fényt deríteni az okokra. Ez az utolsó statisztikus feldolgozás pl. megállapítja, hogy a Magyarországon 1962-ben felbontott 17 410 házasságból véletlen kiválasztással elemzett 1741 között a házasság felbontására szolgáló egyetlen ok csupán 77, -két ok 322, három ok 624, négy vagy még több ok 718 esetben merült fel. Az ösz- szes okok 1/10-e és az elsődleges okok 2/10-e már a házasságkötéskor fennforgott. A házasság alatt létrejött, bontásra vezető összes ok között 31,3%-os aránnyal szerepel a mással létesített nemi kapcsolat, 14,1%-kal az elhidegülés, 11,4°/0-kal a durva bánásmód a másik házastárssal szemben, 10,3%-ka! az otthon elhanyagolása, a szabadidő családon kívüli eltöltése és 8,4%- kal az iszákosság. Az elsődleges okoknál a szerelmi kapcsolat csak 18,1%-os arányt mutat, az elhidegülés 15,1, a durva bánásmód 5,1, az otthon elhanyagolása 8,6, viszont az iszákosság 16,9%-osct! Ezek az adatok csak a legnagyobb általánosságban adnak eligazítást. Az említett kiadvány boncolgatja az okok egymás közti előfordulásának gyakoriságát, az életkor, a nem függvényében történt összehasonlításokat, stb. Mégis, az ember úgy érzi, hogy éppen a megokolás, az okok házasságon belüli létrejöttének oka csúszott ki a szakemberek kezei közül. Miért alakulnak, miért fejlődnek ki ezek az okok, illetőleg mi az, ami lehetetlenné teheti, meggátolja ezen és más „okok" kibontakozását? Saját egyéni tapasztalat és kutatás alapján egy igen egyszerű, szinte magátólérte- tődő mozzanatot illetőleg magatartást szeretnék kiemelni. Gyökere az Űr Jézus kijelentésében van. („A férfi ezért elhagyja apját és anyját, feleségéhez csatlakozik és a 120
