Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - FÓRUM - "Kerekasztal" beszélgetés a női egyenjogúsításról és a házasságról
FÓRUM E rovatunkban tesszük közzé hét mai, a fiatal korosztályt képviselő férfinak és nőnek felfogását, elképzelését a házassággal, családdal kapcsolatos számos problémáról. A szerkesztőség örömmel ad helyt e kis „jegyzőkönyvnek”. Fontosnak látjuk ugyanis, hogy megismerjük és ismertessük a köztünk, velünk együtt élő, nyilván korosztályuk felfogását tükröző, annak problémáit látó fiatalabb nemzedék véleményét. Nem értünk ugyan egyet minden egyes felszólalással, de ez szükségszerű: hiszen a közös megbeszélésen résztvevők is eltérő, sőt ellentétes felfogást vallottak több fontos kérdésben. „KEREKASZTAL" BESZÉLGETÉS A NŐI EGYENJOGÚSÍTÁSRÓL ÉS A HÁZASSÁGRÓL Nemrégiben kötetlen beszélgetésre jöttünk össze néhány barátommal, ismerősömmel, akik valamennyien olvasói a Teológia folyóiratnak. Volt köztünk statisztikus, H. János (32 éves), főiskolás lány, B. Gizella (21 éves), Csemege boltvezető, J. Mihály (36 éves), fodrászlány, L. Mónika (25 éves), bölcsészhallgató, P. Zsigmond (24 éves), medika, P. Magdolna (23 éves) és görögkatolikus lelkész, Cs. István (29 éves). Beszélgetésünk a női egyenjogúsítás és a keresztény házasság kérdésköréről folyt. Észrevétlenül is „kerekasztal-vita” alakult ki közöttünk. Ennek a beszélgetésnek néhány részletét szeretném feleleveníteni. Az egyes „szereplőket" a továbbiakban keresztnevükkel jelölöm. ISTVÁN: A Teológia múltévi záró számának Távlatok c. rovata felvetette a nők egyenjogúsításának igen időszerű problémáját. Vallási gondolkodásunk régi tartozásából ró !e valamit ez a cikk. Nyitva hagyja azonban azt a kérdést, mi is voltaképpen, és meddig terjed a nők helyes egyenjogúsága. GIZELLA: Szerintem ez az egyenjogúsítás csak elméleti, gyakorlatilag még nem valósult meg, legfeljebb jogi-társadalmi téren (szavazati jog, választhatóság, stb.). Nagyon sok vonatkozásban, így éppen a házasságon belüli egyenlőség tekintetében még aligha beszélhetünk arról, hogy megvan már. Hol van még az, hogy a férj hasonlóképpen kivegye a maga részét a házi munkából, mint a feleség? Pedig, különösen ha nincs otthon a feleség, segítenie kellene a ház körül felmerülő gondokban, a gyerek- nevelésben is, — hogy ne is beszéljek a betegség idején való helyettesítő szerepről. MIHÁLY: Amit mondtál, abból nem derül ki világosan, biológiai, erkölcsi vagy vallási értelemben kell-e vennünk az egyenjogúságot. Élettanilag eleve nem lehetséges egyenlőség a két nem között, már csak az anyaság miatt sem, ami csak a nő osztályrésze lehet. Ez az adottság aztán kihat a társadalmi szerepre is. Nem lenne szabad asz- szonyoknak olyan munkakört keresniük, amely gátolja legfőbb hivatásukra: az anyaságra való felkészülésüket. Az lenne eszményi, ha az asszony otthon maradhatna, és a gyermekeket nevelhetné. Maga szent Pál is azt írja, úgy tudom, az asszony szülés által üdvözül. ISTVÁN: Sokban igazat kell adnom szavaidnak. Mégis, ez az a pont, ahol különösen óvakodnunk kell az egyszerűsítésektől, a sarkításoktól. Az igaz, hogy sok-sok évezreden keresztül az asszony szerepe szinte kizárólag abban merült ki a család keretein belül, hogy anya legyen, hogy gyermekeket szüljön és neveljen, a nagy társadalomban pedig alig-alig volt szava. Ennek nyomát még a Szentírás is őrzi, hiszen a régi kor emberképét használja fel eszközül mondanivalója kifejezésére. Ez a kép azonban már átalakulóban van, nosztalgia lenne ragaszkodni hozzá. Helytelen lenne az is, ha aszerint a (kőkorszakra visszanyúló) modell szerint határoznánk meg a férj és a feleség otthoni munkakörét, amelyben az asszony végezte a házimunkát, mert a férj oda volt halászni-vadászni. JÁNOS: Már csak azért is, mert egyes kultúrákban pl. a nő volt az, aki a „kenyeret kereste”, s a férfi maradt otthon. ISTVÁN: Igen, főleg pedig azt kellene szem előtt tartanunk: a modern kor új munka- megosztási formákat követel. Igaz, a házimunka problémája akkor oldódik meg teljesen, ha az önellátó gazdálkodásra emlékeztető formát kiszorítják a közszolgáltatások. Ugyanígy idejétmúltnak tartom a „férfi"-
