Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Vida Tivadar - Gál Ferenc: Az évközi 11. vasárnaptól Szent István király ünnepéig
ebből a szempontból példakép. Mi más történeti helyzetben élünk, más szociológiai és gazdasági feladatok előtt állunk, de az Isten előtti felelősségünk ugyanaz. Szükségünk van rá, hogy a hit világosságánál lássuk meg egyéni feladatainkat, és teljes odaadással valósítsuk meg azokat. Az állandó erkölcsi megújulás a nemzetnek is feladata. Az emberiség családjában megváltozott a nemzetek kapcsolata is. Ma már a népek nem szigetelőd- hetnek el egymástól, mások a nagy nemzetek gazdasági és hatalmi lehetőségei, mint a kisebbekéi. De annál jobban előtérbe lépett a szellemi értékek kicserélődésének kérdése: a szabadság, a béke, a szaktudás, az erkölcsiség, továbbá a gyűlölet minden fajtája megszüntetésének kérdése. Mi mindezt keresztény meggyőződésünkből, illetőleg az isteni kinyilatkoztatásból merítjük. Akkor érezzük, hogy olyan emberekké váltunk, akik sziklára építik földi és örök jövőjüket. A házastársak és a csatád imádsága A házasságkötés feltétlenül az élet nagy eseményei közé tartozik. Ha ezt összefüggésbe hozzuk az imádsággal, Istennel való legelemibb kapcsolotunkkal, úgy tűnik, minden keresztény házasulónak meg kellene „komponálnia” a maga imádságát. Ebben kellene kifejeznie Istennel, házastársával, születendő gyermekeivel fennálló vagy kívánatos kapcsolatát. Példaként álljon itt egy ilyen irányú kísérlet, amely a szerző néhány baráti körében sikert aratott: Hálát adunk Neked, Urunk, Istenünk, hogy egymásnak rendeltél bennünket. Add kérünk, hogy a Te törvényeid irányítsák a házasságunkból születő kis közösséget; hogy nap-nap után megújuljunk az irántad és az egymás iránt érzett szeretetben. Szavaid szerint: „Ahol ketten-hárman összegyűlnek az én nevemben, ott velük leszek én is" — légy mindig velünk. Részesíts minket a gyermekáldás örömében, és add, hogy gyermekeink testben-lélekben egészségesek, épek legyenek. Adj erőt és bölcsességet arra, hogy mindig a jót tanítsuk nekik, zúgolódás nélkül, jó szívvel viseljük a miattuk keletkező nehézségeket. Legfőképpen arra kérünk, hogy veled együttműködve, Neked tetsző embereket faraghassunk belőlük. Amen. A saját elmélkedő imádságainak kialakítására képes keresztény szülő arra törekszik, hogy gyermekei is megtanuljanak így imádkozni. Saját gyakorlatunkból láttuk ózonban azt is, hogy a gyermeknek szüksége van az ismétlődő, ritmikus imára. A régi gyermekimákat gyakran elavultnak éreztük. Ez az utóbbi érzés indított olyan forma („ad notam"!) keresésére, amelyet Vida Tivadar—Gál Ferenc rövid, pár éveseknek alkalmas reggeli imaként ajánlhatnék. Reggel van Jézusunk, Most Terád gondolunk. Segíts, rosszat ne tegyünk. Testvérünk szeressük, Mamánknak segítsünk, Add, hogy nagyon jók legyünk. Áldd meg Papa munkáját, Sok fáradozását, Légy velünk, jó Istenünk. Avatott költő, nyilván megtalálta volna a módját, hogy ne botoljék a 7. sorban, e sorok írójának költői működése azonban alig terjed túl e pár soron. A vallásos nevelésnek talán egyik legfontosabb eleme annak felismerése, hogy mikor kell egy ilyen naiv kis versikét elhagyni, mással felcserélni. A folytonos megújulás és újítás nem könnyű feladat. Egyforma erőfeszítést kíván akkora szervezetekben, mint az egyház, és az olyan kicsikben is, mint amekkora egy-egy család. Η. T. A 4 millió katolikust számláló milánói érsekség zsinatának döntését jóváhagyta és kihirdette Colombo milánói érsek. Az új törvények kihirdetését, illetve a zsinatot 6 éves munka előzte meg, amelyben részt vett 740 egyházi és 1426 világi szakember. A hírforrások különösen felhívják a figyelmet az utóbbiak nagy létszámára és döntő jelentőségére. 108
