Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - Turay Alfréd: Két világnézet határán
az ellentmondástól, de a hangsúlyt helyezzük most csupán arra, hogy csaik epizódokat figyelhetünk meg! Ettől eltekintve azonban a hivő elfogadhatja a fenti szemléletet, hiszen a teremtés tanának lényege az, hogy a kiterjedésben, tér-idő struktúrában stb. esetleg végtelen világ függő viszonylatban van. De akkor mi kérdeznivaló marad még? Günther Ludwig, német elméleti fizikus tér-idő fogalma pontosan megegyezik a materialista felfogással. A tudós elméjét azonban érdekes probléma izgatja: „Miért van az, hogy a dolgok a térbeli rendben és a sajátosan háromdimenziós térben léteznek? Végül is ez a kérdés kínos helyzetbe hoz bennünket. Elvileg ugyanis a fizikai és természettudományok nem adhatnak erre semmiféle választ. Valójában a kísérletezés és az intellektuális kutatás megelégszik azzal, hogy feltár egy létező struktúrát, de abban az esetben, ha ez nem rendelkezik a szükségszerűség jellegével, nem indokolt” [8]. Vagy egy másik helyen: „A világ idő-struktúrája, mint ahogy a térbeli struktúrája sem nyújtja a szükségszerűség jegyét [9]. Hasonló megállapításra jut az oksági törvényekkel kapcsolatban is. De most álljunk meg egy pillanatra, és tisztázzuk, hogy mit értünk a „szükség- szerű” és az „esetleges” fogalmán! A dialektikus materializmus ezt a választ adja: „Szükségszerű az, ami adott folyamat belső lényegi összefüggéseiből törvényszerűen következik; az ami az összes előzetes fejlődés feltételével és ennek erejében bekövetkezik, vagy be kell következnie” [10]. Véletlennek nevezi a dialektikus materializmus azt a jelenséget, amely az adott folyamatnak nem a lényegéből, törvényszerű fejlődéséből, hanem külső összefüggéseiből és viszonyaiból adódik” [11]. A „szükségszerű” és a „véletlen” természetesen dialektikus összefüggésben vannak. Vizsgáljuk meg azonban egy másik felfogásban is ugyanezeket a fogalmakat: Szükségszerű az, ami azzal a végső határozottsággal tekint rám, hogy maga ad feleletet a létére; amivel kapcsolatban már értelmetlenek az ilyesfajta kérdések, hogy: miért van így?, miért nem másképpen létezik?, mi a magyarázata létének? stb. Ugyanakkor „filozófiai szempontból esetlegesnek mondjuk azt, ami nem tekint rám kényszerítő szükségszerűséggel. Bármilyen tapasztalati tárgyra irányítom figyelmemet, vagy akár az egész anyagvilágra, megállapítom konkrét létét. De semmi sem gátol annak kimondásában, hogy létezhetnék másként is, sőt el tudok gondolni olyan állapotot, amikor semmi sem létezik abból, amit tapasztalok. Ezt a nem-létezést nem találom ellentmondásnak” [12]. Már most, ha a két felfogást evidenciában tartjuk, nagyjából így fogalmazhatnánk meg a hivő ember problémáját: Teljes mértékben elfogadom ugyan a dialektikus materialista felfogást, de az én problémám éppen ott van, hogy miért szükségszerű az, amit a marxizmus szükségszerűnek, véletlennek, illetve a kettő dialektikájának nevez? Belső ellentmondás nélkül elgondolhatok egy abszolút meghatározottságú vagy akár egy meghatározatlan világrendet is. Mi a végső biztosítéka annak, hogy az univerzumban lejátszódó folyamatok oly módon történnek, amely módról egyébként a dialektikus materializmus helyes felismerést ad? Talán a marxista filozófusok is érzik e kérdés izgató jellegét, mégis csak így intézik el: „A neotomista álláspont jellegzetesen tudományellenes. A különböző szaktudományok ugyanis éppen arra törekszenek, hogy feltárják az esetleges, változó, más körülmények között másként végbemenő mögött az állandót, a törvényt. Az az álláspont, amely figyelmen kívül hagyja ezt az alapvető különbséget, és a feltárt törvényekkel szemben megalapozatlan kétségeket támaszt, és megválaszolhatatlan miérteket állít fel - ahol a miért azért megválaszolhatatlan, mert a törvény mögött már 86
