Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - Rezek Román: Teilhard élete és látomása
1919 decemberében - P. Valensinnek, a jezsuita jóbarátnak közvetítésével — Teilhard Maurice Blondeliú, az Aix-i misztikus filozófussal vált több levelet, „emlékiratot’: világos a két gondolkodó lényegbeli egyezése, de jól kitűnik, hogy Teilhard mennyire „fizicista”, aki nem a világból kiszakadva, hanem felkutatva, meghódítva és átalakítva akarja keresni az „egyetlen szükségesnek” átölelését. (E téma elemzését H. de Lubac kiadta egy könyvben: Teilhard és Blondel levélváltása, és hosszú magyarázata.) Teilhard Párizsban folytatja paleontológiái tanulmányait, 1922 márciusában pedig megvédi doktori tézisét (a francia eocénkori emlősökről). De ismét a „tágabb látás” vonzza: „Bárcsak jönne már egy új Szent Ferenc, egy új Szent Ignác, aki megtanítana minket újfajta keresztény életre, amely jobban beleszövődik a világba, de - éppen ezért - teljesebben el is szakad tőle”. Az első száműzetés A párizsi Paleontológiái Múzeum Kínába küldi tudományos kutatóútra Teilhard-t, a Katolikus Egyetem geológiatanárát. Kapóra jön ez elöljárói számára, mert már kezdik gyanítani, hogy Teilhard több mint tudós, s talán fölöslegesen is foglalkozik olyan kérdésekkel, amelyek kifejezetten a teológiába tartoznak (az eredeti bűn)... Tiencsin, egy jezsuita paleontológiái központ lesz tudományos expedícióinak bázisa, s együtt dolgozik P. Licent-nal, a tőle teljesen különböző karakterű rendtársával. Ordosz sivatagában nemcsak tudósként dolgozik, de megírja a Mise a Világ felett lángoló elmélkedéseit. (Most sikerült magyarul kiadatnom egy madridi nyomdában.) - 1924 s^emptemberében visszatér Párizsba, de csak rövid időre... Mi történt? Egyik írása, amelyet bizalmasan küldött valakinek (az eredeti bűn magyarázatára vonatkozó hipotézisekről), Rómába jut - s Teilhard a gyanúsak listájára kerül. Alá kell írnia egy nyilatkozatot - a dogmát illetően. Mélységes és szilárd hitének nincs problémája magát a dogmát tekintve, de szeretné közelebb hozni magyarázatát a táguló világképhez... „Consummatum est - írja P. Valensis-nek kidobtak Párizsból. Jópofát vágok a dologhoz, de bensőleg agóniát, óriási vihart élek át. Imádkozz értem, hogy példámmal, engedelmességemmel tudjam megmutatni, hogy ha újdonsültnek látszanak is eszméim, engem mégis bárkinél hűségesebbé tesznek a hagyományos keresztény hittartalomhoz!” ... Száműzetése (az első kínai évét is beleszámítva) 23 évig fog tartani; s csak közbe-közbe jöhet vissza rövid európai utakra. Baráti köre egyre növekszik, szakmai téren együtt dolgozik hívőkkel s hitetlenekkel egyaránt. Mindenki becsüli. Egy elmaradt tudományos expedíció idején írja Az Isteni Miliő c. lelki könyvét (magyar kiadásának címe: Benne élünk), amelyet szeretne kiadni, hogy segítse a Krisztust kereső „pogányokat”. Élete végéig hiába várja a kiadás engedélyét... Csak barátai másolják, és adják kézről kézre, Teilhard tudta nélkül is, akárcsak sok más tanulmányát és elmélkedését. „Minden .rossz’ jóvá fordul annak életében, aki szereti Istent.” Teilhard százszor és százszor írta le ezt a sziklaszilárd meggyőződését, amely mindig „szerencséken át” vitte előre akkor is, amikor befelé „vért izzadott”, vagy sírógörosök kínozták: miért nem hirdetheti a kozmikus Krisztust? ... Kínai éveiben a legnagyobb „véletlen” az volt, hogy - a földrétegek korát megállapító szakemberként - részt vehetett a Pekingtől 50 kilométerre fekvő Csu-ku-tien-i barlang fekutatásában, a Szinantroposz fölfedezésében. Tisztán szaktudományos írásait most készül kiadni egy német cég, tíz kötetben. 1930-ban a Gobi-sivatagot felkutató amerikai expedícióban vesz részt. Ekkor írja 79
