Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 2. szám - Rezek Román: Teilhard élete és látomása

folyunk”, hanem ha velük együtt küzdünk egy Végpont eléréséért” - írja már legelső, valóban „teilhardi” írásában, A kozmikus életben (1916). Teilhard „látomásának” lényege van e -sorokban. Mert „kellő időben, nem tudom honnan előbúvó csíraként, visszhangra talált bennem az Evolúció gondolata: nagy jelenlétként növekedett bennem a Világmindenség mély, ontológiai, mindent ma­gával sodró özönlésének tudata. Anyag, Élet és Energia szintézist érhet el egy olyan Világban, amely a mozdulatlan Kozmosz darabkákra parcellázott állapotából új dimenzió megszerzésével (a valamerre irányuló Fejlődés meglátásával) a Kozmo- genezj-s szerves fokára és méltóságára jut”. - Szétfolyó, semmibe olvadó világ helyett központosuló világot láttat meg az evolúció. S mivel a központosulás sze­mélyivé alákulást jelent, és mert központokat csakis a Legfelső Központ egyesíthet, ezért az evolúció teljes felmérése elvezet valami egyetemes Létező meglátásához. A panteizmus szétfolyó világa s anyagbasemmisülése helyett immár a legfelső-fokon- élő jelenik meg minden dolog szilárd vonzó-pontjaként. (Akik még ma is panteizmus- sal vádolják Teilfaardt, inkább olvassák el idevágó száz és száz írását.) Ezzel aztán kezd megoldódni az anyag és a szellem viszonyának problémája. Fej­lődő világmindenségben (kozmogehezisben): az anyag és a szellem nem két külön dolog, hanem két állapota, két arcéle ugyanannak az egyetlen fejlődő kozmikus „alapszövetnek” ... Ez az intuíció teszi majd — alaposan kifejtve, folyton tisztább megfogalmazást kapva - Teilhard evolucionizmusát spiritualistává: „Első helyen a Szellem, a szervező-egyesítő.. S ez máris azt jelenti, hogy nem a múlté, hanem az alakulásé s a Jövőé a vezérszerep”. Az anyagnak fokozatos szellemivé válását (egyre magasabbfokú szervezett összpontosulását) Teilhard világosan megfigyelhette ötvenéves paleontológiái kutatómunkájában, ezért mer általánosítani: „A fejlődés és vonzás alatt álló Világegyetem a Szellemre zuhan, mint szilárdító formájára... Ha az anyagot nem metafizikailag, hanem genetikusán, valóságos alakulásában néz­zük, akkor nem ellenlábasa, nem ellenpólusa az elérni vágyott Megérintlhetőnek, hanem anyaméhévé, hordozójává válik”. Az értékek ilyen „átbillenése” fogja meg­alkotni a hüperfizika szintetikus nagy törvényeit, amit most még (1911 táján) csak homályosan lát. „De abban már nem kételkedtem, hogy azt a boldogságomat, amit valamikor a Vasban kerestem, csakis a Szellemben találhatom meg.” 1911- ben pappá szentelik Hastings-ban (Anglia). Már akkor úgy lát, és úgy él, mint öt évvel későbbi elmélekedésében legrözítette: „Első akarok lenni annak tudatosításában, hogy a Világ mit szeret, mit keres, és mitől szenved. Első akarok lenni a keresők, a szeretni akarók közt, a szenvedőkkel. Elsőként akarok kitárulni, és akarom föláldozni magamat, a Világ minden szol­gájánál kitárultabban akarok emberi lenni . .. S ugyanakkor az evangéliumi tanácsok követésével meg akarom menteni a lemondás révén mindazt a mennyei lángot, amit magába zár a hármas vágyódás: a tisztaságban, a szegénységben és az engedelmességben akarom átszentelni a szere­lemben, az aranyban és a függetlenségben rejlő erőket”. 1912- 1914: Teilhard elmélyed paleontológiái tanulmányaiba, a párizsi Museum·*ban Marcellin Boule irányításával. - „Munkám szépen halad. De közben a szaktudományos munka több eszmét fakaszt fejemben, semhogy máris rendszerbe tudnám fogni.” Ez folyik tudományos „kirándulá­sain” is, amikor csákánnyal kezében kutatja a legrégibb negyedkori emberi lakóhelyeket: már nem az anyagi „Vas-Isten” az elmélkedése tárgya, hanem az emberiség, amely ,folyóhoz hasonlít: lassan, de biztosan halad előre. S ahogy a vízcsepp sem fordul vissza forrásába, akként az ember sem állhat ellen, hanem - éppen ellenkelőleg — nekifeszül az őt tovasodró kozmikus árnak, amely előreviszi, valaki nálánál Nagyobb felé”. A lángelme maradandó értékű alkotásai viszont az első világháborúban születnek meg. A front árja, amely mégiscsak előbbre viszi a világot Furán hangzik, de elhihetjiik Teilhardnak: „A háború tette lehetővé, hogy emberré érjek”. Számára a front nemcsak tűzvonalát jelent, a - sajnos még minidig - egy­másra támadó népek hullámverődését, hanem valamiképp azt a sodródást is, amely 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom