Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 1. szám - TÁVLATOK - Folyóiratunk távlatai

nem tágultak, sőt, mintha megmerevedtek volna, mintha be akarnók azt szűkíteni. Erre kell rámutatni, a helyes útra vezetni - úgy vélem -, teológusoknak és laikusoknak erre van szükségük” (Ny. tisztviselő).

„Szedjék az egész folyóiratot apró betűkkel, így többet kapunk” (Számos hozzászóló). - Ugyanakkor mások: „Gondoljanak a nehezen olvasókra, szedjék az egészet nagy betűkkel”.

„Az egészséges belső dialógust igénylem - miért köteles mindenben, aprólékos dolgokban is midenki alulról felfelé igazodni? Eredmény: sokszor a józan megújulást igénylők más plébániára mennek, esetleg más világnézet felé indulnak” (Vidéki káplán).

„A 2. Vatikáni zsinattal kapcsolatos írásokat kérjük. Ezek igazítanak el a felmerült problémák útvesztőiben, könnyítik a gyakorlati tájékozódást” (Iskolanővérek, Debrecen).

„Laikus vagyok s a folyóiratot azért fizetem elő, hogy hitbeni kérdéseimben a jelenlegi problematikus világban illetékesektől eligazítást nyerjek” (K. Gy.).

„örülnék, ha folyóiratuk felvetné és vidékiek bekapcsolásával ki is dolgozná a papi továbbképzés ált. tematikáját; mind ez irányt szabhatna egyházi életünk megújhodásának” (Vidéki teol. tanár).

„Szeretem a TÁVLATOK és FIGYELŐ rovatokat, mert mernek mai problémákhoz nyúlni, véleményeknek hangot adni” (Vidéki plébános).

„Szeretem, hogy problémákat vetnek fel, mert csakis az élőnek vannak problémái. Az egyház pedig él. Talán még kullog a kocsi. Mindenesetre a FIGYELŐ és TÁVLATOK igyekeznek a lemaradást behozni” (Vidéki lelkész).

„Kérje fel a Teológia az olvasók nevében püspökeinket a papsággal és a hívekkel való párbeszéd felvételére és adjon lehetőséget, hogy a legilletékcsebbek és szakértők kicserélhessék gondolataikat” (Vidéki plébános).

„Kerüljék az idegen (latin és egyéb) kifejezéseket vagy legalább magyarázzák meg” (Oki. mérnök).

„Többet hallunk, olvasunk ma a tapasztalható válságról, mint az egészséges kezdeményezésekről, a helyes fejlődés irányáról” (Vidéki olvasónő).

„Bár tudományos folyóirat a Teológia, de vonják be jobban Isten egész népét. 44 éves lelkipásztori tapasztalatom alapján ajánlom ezt” (Nyug. lelkipásztor).

A „propaganda”, „lapterjesztés” hiányosságára utal számos válasz. Egy a sok közül: „A IV. évf. 3. példányát kaptam kézhez és őszintén megvallom, a folyóirat létezéséről eddig mit sem tudtam” (Világi olvasó).

Többen: „Kérjük a szerzők rövid bemutatását”.

„Miért ,tabu’ a felsőbbségi -intézkedés? Miért nem lehet róluk - súlyos lelkipásztori kérdésekben - vitázni? A római intézkedések kritikája a kát. folyóiratokban előbb kaphat -helyt. Adjunk végre lehetőséget a véleménycserére, vélemény-nyilvánításra” (Vidéki plébános).

„Miért félnek az ifjúság problémáinak tárgyalásától? Sex-kérdés, tekintély, családi élet, hippi-mozgalom stb.?” (Többgyermekes családanya).

„Foglalkozzanak többet speciálisan magyar problémákkal is. Attól, hogy hallgatunk róluk, még -nem oldódnak meg” (Vidéki olvasónő).

*

A fenti kis válogatás - ezt nyomatékkai szeretném hangsúlyozni - az örvendetes módon nagyszámú véleménynyilvánításnak szellemét, lényeges mondanivalóját tükrözi. Semmit sem kellett „agyonhallgatnunk”. Sem a dicséretet, sem a bíráló kritikát, hiányok felsorolását stb. Természetesen a Szerkesztőség tudatában van annak, hogy e kis „felmérés” nem csupán érdekes statisztikák készítésére, olvasására ad alkalmat. Kötelességtcljcsítésrc, új tervek készítésére szólít. S bár - mint fentebb már mondottuk - egy évnegyedes folyóirat egyik napról a másikra ennyi óhajt nem teljesíthet, mégis úgy véljük, máris a megvalósítás útjára léptünk azzal, hogy a kérdőíveket gondosan áttanulmányoztuk és e munka vázlatos eredményét most olvasónk elé tárjuk.

Tudjuk, volt és lesz is mindig „közvélemény az egyházfő/”, de van „közvélemény az egyház^«” is. S bár csupán szerény felmérés alapján igyekeztünk e közvéleménnyel szembenézni, mégis jelentősnek látjuk a munkát, illetőleg annak eredményét. Arra hívja ugyanis tel a figyelmet, hogy a „közvélemény” nem jelent „uniformizmust”, nem jelent mindenben való egyetértést, főleg nem a részletekben. De ugyanakkor - a jelen esetben - azt is örvendetesen igazolja: az igények, törekvések alapjában véve egy irányba mutatnak. S ez az irány a jövőnek, a megújulásnak útját, a 2. Vatikáni zsinat által elénk tárt utat jelenti. Erre az útra lépett folyóiratunk már megindulásakor és ezen akar még nagyobb erőfeszítéssel, egyházunk és hazánk ügyét még jobban szolgálva haladni.

Egyetlen hivő ember nem kételkedik abban, hogy a 2. Vatikánum a Szentlélek ihlető sugallata nyomán ült össze és asszisztálása mellett zajlott le. De gondolhatunk-e komolyan arra, hogy a Léleknek e támogatása csakis az olykor kemény viták, az érvek-cllcncrvck felsorakoztatásán kívül, mintegy a „zsinat mellett”, azzal párhuzamosan jelentkezett - és nem épp a viták, véleménycserék, tanácskozások során volt valóban jelen? A mi esetünkben ez ennyit jelenthet: nem az esetleges „konfliktus-szituációkat” kell megkerülnünk, disszimu- lálnunk, hanem a szeretetben fogant, a Szeretet és Bölcsesség Lelkének irányítását követő dialógusban kell a jövőben problémáinkat, krízishelyzeteinket meg-, illetőleg feloldanunk. Az egymás iránti felelősség, a krisztusi szeretet egyszerűen nem engedi, hogy bármit is agyon39