Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - TÁVLATOK - Folyóiratunk távlatai
hallgassunk, hogy a kért segítséget megtagadjuk, hogy a szellemi-lelki vonatkozásban „megsebzettek” mellett elmenjünk, amint a jerikói út papja azt tette. Annak idején, az i. szám Beköszöntőjében hangoztattuk: „nem .klerikális’ folyóirat akarunk lenni. A Vatikánum szellemében testvérünk a világ minden jóakaraté embere”. Valódi emberi kapcsolatok elmélyítésére szeretnénk ezután is törekedni az egyházon belül, de kifelé is. Ezt viszont csakis az őszinteség, nyíltság biztosításával, egyszóval: a „bejeié” és „kifelé” vállalt dialógussal lehet továbbra is végezni. Befejezésül egy kéréssel zárjuk a folyóiratunk „távlatai” felé mutató beszámolónkat. Leveleket, hozzászólásokat, segítő kritikát továbbra is kérünk, várunk olvasóinktól. Egyelőre ugyan oly kis „apparátussal” dolgozunk, hogy minden levélre, a befutott nagyszámú kéziratra, ötlet-anyagra nem tudunk választ küldeni. A fontosabb hozzászólásokra, levelekre, gondolatokra azonban ezután is igyekszünk reflektálni - azokat a lehetőséghez képest folyóiratunkban is közzétenni. Aki ma visszalapoz a közel négy évvel ezelőtt megjelent i. számhoz, s annak bevezető szavait és tartalmát mérlegeli - úgy véljük - tárgyilagosan megállapíthatja: a Teológia máris kicsit többet adott, mint amennyit az indulás nehéz óráiban ígért. Hogy a felfokozott igényeknek megfelelhessünk, hogy még többet és jobbat nyújthassunk, ehhez a Szerkesztőségnek, az íróknak és olvasóknak közös munkájára lesz egyre inkább szükség. Sz. A. „Azok az együgyű és türelmetlen félelmi reakciók, melyek többekben a korszerű teológia nyomán támadnak, az újat már befogadni képtelen vagy nem akaró ember pánik-hangulatát tükrözik. De a süket vagy érteden fülek és bezárult szívek még nem jelentenek szükségképpen rossz teológiát, téves tanítást. Jószándékú, de olykor kudarcba fulladt törekvések nem feltétlenül „bűnös” emberekre, hanem inkább éjt nappallá tevő, munkás teológusokra engednek következtetni. S ha ténylegesen voltak és vannak is tévedések, ez még nem ok, hogy valaki ingerült legyen minden „új” miatt. Csakis a hit bátorságában foganhat. az az elhatározás, hogy könny és veríték közt vessünk és e kötelesség végzésénél alázatosan elviseljük a sikertelenséget, elismerjük tévedésünket is. Téves lenne minden olyan kényelmesség, mely a sikertelenséget nem ösztönzésként használná azért, hogy valóban korszerűt építsen a régi fundamentumon.” (Karl Rahner) 40
