Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 1. szám - TÁVLATOK - Folyóiratunk távlatai

közöljük. Vannak, akik ajánlják, hogy rövid bevezetéssel mutassunk rá az ismertetett téma időszerűségére. Utalnak pl. arra is, hogy irodalmi vonatkozásban a hazai sajtóban kitűnően végzi e feladatot a „Nagyvilág”. Olyanok is akadtak, akik a „ne vegyük el a helyet a hazai szerzőktől” álláspontra helyezkedtek. A Szerkesztőség itt meg szeretné jegyezni: számos, épp a leginkább igényelt témáknál (pl. biblikus anyag, íelkipásztori megfontolások stb.) mind ez eddig alig-alig akadt írásával jelentkező hazai szerző, illetőleg a beküldött írás nem ütötte meg a legszerényebb mércével is felállított mértéket. így tán a „közvetítő megoldást” ajánlók véleményét lehetne egy ideig még követni: nem teljes fordításokat nyújtunk, hanem összefoglalásokat, részleteket tárunk külföldi szerzők munkáiból olvasóink elé.

Könyvismertetéseket - helyszűke miatt - eddig sem közöltünk. Annak az ugyancsak sokak részéről* jelentkező igénynek mégis helyt szeretnénk adni, mely ,,könyv-figyelő” rovatra

tart igényt. Tán a FIGYELŐ rovatunk végén fogjuk olvasóink figyelmét néhány fontos és korszerű teológiai szakmunkára felhívni. Természetesen e „könyv-figyelőben” néhány mondattal a kérdéses könynek tartalmára, jelentőségére is rámutatunk majd.

Részben könyvekkel, illetőleg szerzőikkel függ össze az az óhaj is, mely portré-szerű bemutatását kívánná néhány jeles újabbkori teológusnak, filozófusnak (pl. Teilhard de Chardin, Tillich, de Lubac, Bonhoeffer stb.). Valóban fontos feladat ez s vállalni is kívánjuk, hiszen enélkül - korunk kimagasló teológusainak és bölcselőinek életműve nélkül - aligha lenne érthető századunk teológiája.

Meg szeretnők jegyezni azt is, hogy a kérdőíveken közölt óhajok, a megoldásra váró problémák sokkal messzebb mutatnak, mintsem hogy megállhatnánk e jelen felmérésnél, az igények és lehetőségek fontolgatásánál. A válaszokból ugyanis félreismerhetetlenül kiütközik a jelen magyar teológiai irodalom egész problematikája is. Mint említettük, jelentős igény mutatkozik külföldi szerzőktől közölt fordítások iránt. Azt is mondottuk, hogy egy-egy szerző íróitudományos portréjában az olvasó szembetalálhatná magát korunk teológiájával, annak formáló erőivel. Mindazonáltal a jelenben való körültekintés nem jelentheti azt, hogy nem akarunk az egyházi tudományosság múltjából ma is forrásértékű műveket megszólaltatni. Erre is van - a kérdőívek alapján - reális igény. Ugyanakkor arra is ügyelnünk kell, hogy egy évnegyede« folyóiratnak még a mával is nehéz lépést tartani. A következtetés kézenfekvő: a múlt időtálló értékeit és a mának problémáit kell olvasóink elé tárni. Ha azonban az így elért szerény eredményeink bizonyos „érési folyamat” során nem jutnak el könyv alakban is az olvasókhoz, az elmélyülésre, tudatosításra aligha lesz mód. Tudjuk, itt már „más vizekre eveztünk”, hazai katolikus könyvkiadásunkkal

kapcsolatban tettünk - olvasóink válaszai nyomán - megjegyzést. Vannak ugyan - olvassuk a kérdőíveken — valóban „út-törő” munkák, de ha a hazai katolikus sajtó- és könyvkiadás nem fog kellőképp kooperálni, akkor szerény teológiai irodalmunk a „belföldi” és „külföldi” között fog állandóan lebegni.

Nem feledhetjük el tehát a forrásokhoz való visszanyúlást sem. S itt megint egy folyóirat lehetőségei és a könyvkiadási lehetőségek határán mozgunk. Az új követelmények komoly munkát, felszólítást. jelentenek, de magukon hordják azt a fényt is, melyet az időtálló források - mindenek előtt a Szentírás — vetnek rájuk. Tán - írja egy fiatal teológus — épp az az oka, hogy számos pap idegenkedik az „új teológia” meglátásaitól, értékeitől, mert kellőképp nem ismeri (elfelejtette, rosszul emlékszik rá?) a régi nagyok által ránkhagyományozott értékeket, s így nem is látja a valóban meglévő összefüggéseket. Ennek az áthidalásnak hiánya azután úgy is jelentkezhet, hogy sem a „régi”, sem az „új” teológiát nem tudja a pasztorációban gyümölcsözően alkalmazni.

Megfontolásra késztet továbbá az az óhaj is, hogy a hazai és külföldi magyar nyelvű katolikus sajtó között bizonyos kooperációra,

munkamegosztásra lenne szükség. A megoldandó feladatokat közös felméréssel, tervszerű elosztással lehetne gyümölcsözőbben elvégezni. A „teológiai” „szolgálatot” így „mérlegre” téve: eredményesebben szolgálhatnék a zsinati megújulás ügyét.

Komoly figyelmeztetéseket kantunk, hogy a stílusra a jövőben jobban ügyeljünk. Valóban, ennek a Szerkesztőség is látja jelentőségét s igyekszik a meglévő hibákat a jövőben javítgatni.

Általánosnak* mondható az a vélemény, hogy egy „Olvasók postája”, „Hozzászólások” c. rovat megnyitása fölösleges, mivel e vonatkozásban elégséges teret nyújt a már meglévő FÓRUM rovatunk. Ugyanakkor komolvan fontolóra veszi a Szerkesztőség, hogy a valóban közérdekű „hozzászólásokkal”, „javaslatokkal”, „kérdésekkel” a jövőben behatóbban, esetleg egy tanulmány keretében foglalkozzék. Egyébként e törekvés a fentebb már említett egyházi belső dialógus fontosságának szemmeltartásá- ból szükségképp is folyik.

*

Mielőtt még a kérdőívek kiértékelésével kapcsolatos néhány összefoglaló gondolattal lezár- nók ismertetésünket, szeretnénk mintegy „ízelítőül” néhány rövid idézetet a hozzászólásokból kiragadni. A téma szerinti rendezést mellőzik. Annál is inkább tehetjük ezt mivel a gondolatoknak, véleményeknek ezerszínűsége, a nemegyszer egyetlen kérdőíven megpendített számos ötlet e munkát nem csupán megnehezítené, de az összbenyomást is meghamisítaná.

„jusson több helv a kereszténv vallásokkal és a marxistákkal kívánatos dialógus számára.. . Ha nem kezdjük saját érdekünkben asz37