Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - TÁVLATOK - Folyóiratunk távlatai
és a zsinat utáni indításokkal foglalkozunk, azok hatják át írásainkat”. S c „Beköszöntő”- bcn tett ígéretnek csak hiányos, részleges megvalósítását kifogásolják az elmúlt három évfolyam során. * Ha a felmérés két alapvető szempontját vcsz- szük figyelembe: mit olvasott szívesen? - és: mit hiányolt az olvasó?, akkor általánosságban megállapíthatjuk, hogy a hozzászólók elégedettek voltak azzal, amit kaptak. Mint fentebb említetük, az itt is, ott is jelentkező elégedetlenség inkább abból származott, hogy sokan még többet szeretnének tudni, még több és gazdagabb információs anyagra tartanak igényt. S bár - amint mondottuk - a jelentkező igények teljes kielégítésére egy évnegyedes folyóirat nem vállalkozhat, a Szerkesztőség mégis kitűnő szempontokat és segítséget kapott ahhoz, hogy milyen irányba fejlessze tovább a folyóiratot. (Csak zárójelben szeretném megjegyezni: remélhetően minden olvasónk megértéssel és türelemmel fogja figyelemmel kísérni, hogy az igények szerint alakuló tartalmi gazdagodás, irányalakítás csak hosszabb távon válhat majd érzékelhetővé.) Egyhangú igényként jelentkezik a kérdőíveken, hogy olvasóink a tanulmányok témakörének tágítását kívánják. S c „tágítást” úgy értelmezik, hogy minél több valóban „teológiát” nyújtson a folyóirat. Konkrét óhajokkal is jelentkeznek: egyre több helyt kívánnak biztosítani a szentírással foglalkozó s a lelkipásztori, illetőleg a keresztény életet formáló témáknak. A kérügmatikus-homiletikus anyag, a kateketi- kai anyag, a keresztény család sorsdöntő kérdéseinek (etikai problémák, nevelés, szentségi élet stb.) tárgyalása, az intentisztelet szellemét, elmélyítését szolgáló liturgikus témák számos olvasónk megjegyzése szerint „hiánycikk” vagy alig szereplő téma volt a folyóirat hasábjain. Sokan megemlítették azt is, hogy kár addig egy-egy bölcseleti részletkérdéssel, történeti vagy épp teológiai részletproblémával behatóan foglalkozni, amíg nem láttak napvilágot az egyházi életnek alapproblémáit, egy-egy teológiai szakterület jelen állását bemutató írások. Lelkipásztor olvasóinknak jogos igénye, hogy minél több pasztorális témával szeretnének folyóiratunkban találkozni. Kell az elmélet - írják sokan —, de ne hanyagoljuk el a pasztorális vonatkozásokat, összefüggéseket sem. Az igény indokolt és jogos. Egyet azonban nagyon kérnénk lelkipásztor olvasóinktól: fontolják meg, vajon teljességgel átalakítható-e vagy átalakítandó-e egy - számos vonatkozásban - papok és világiak számára „űrt” pótló folyóirat. Oly lap, mely a hitben való elmélyítést, a hitbeni ismeretekben való továbbképzést is szolgálni hivatott. Igaz, a Teológia annak idején, „Beköszöntőjében” azt írta: „elsősorban papjainkhoz fordulunk”... de „nem zárkózunk el” a világi hívektől sem. S nagyon megfontolandó tény, hogy a kérdőíveinkre beérkezett válaszadók, a konkrét kéréseket feltárok között nem kis számban épp világi hívek szerepeltek. A „Teológia’ - mint tudjuk - egyetlen valóban teológiai folyóiratunk. Ezért a „kizárólagos pasztorális profil” (mint egyik válaszadó írta) csak idcig-óráig, látszatra lenne nyereség. Meg azután: egy negyedévenkint megjelenő folyóirat a lelkipásztornak csak egykét gondján enyhíthet, de még ezeket sem (hát még az ezernyit!) képes kielégítően „megoldani”. S arra is gondolhatnak tán lelkipásztor olvasóink: amit esetleg „elveszítenek így a réven, azt megnyerik a vámon”. Más szavakkal: számos kateketikai-homiletikai nehéz kérdést (s- ilyen ma, a világnézetek pluralizmusában bőven akad) tán nyugodtabban olvas végig a folyóirat számos (pap és világi) olvasója, mint ahogyan azokkal rövid rckollckciós továbbképző előadások során vagy épp szószékről megismerkedhet. Ami a ,,Rovat”-okkal kapcsolatos válaszokat illeti, rövid statisztikai felmérés után kitűnik, hogy a legszívesebben olvasott rovatok a FIGYELŐ és a TÁVLATOK voltak. Hiányolt rovatok, melyek pótlására a Szerkesztőség igyekszik kedvező megoldást találni, a ho- miletikai-kateketikai rovat, a lelkipásztori vitafórum. Ide csatolható a — papok és világiak részéről - nagymértékben jelentkező igény, hogy folyóiratunk ajánlja fel hasábjait az egyházi belső dialógus számára. Számos nap-olvasónk igénye, hogy a papság a püspökökkel a Krisztus előtt és Krisztusért vállalt szeretet és szolgálat jegyében dialogizálhasson folyóiratunkban. Ugyanez az igény világiak részéről is jelentkezik: püspökeiktől, papjaiktól kérnek válaszokat hitüket érintő sorsdöntő problémáikra. Sokak kívánsága, hogy legyen a Teológiának határozottabb ,,profilja”. Azt kívánják ezzel hangsúlyozni, hogy ne jelenjen meg a folyóiratban olyan írás, mely nem a zsinati megújulás szellemét tükrözi; arra is utalnak e kívánság hangoztatói, hogy a modern teológiának már elért, szolid eredményeit folyamatosan ismertesse folyóiratunk; hogy ne jelenjenek meg ún. retrográd írások, napjaink teológiáját harmadrendű forrásokból ismertető vagy épp bíráló közlemények. - Ugyancsak számosán igénylik - s kérésük jogos - ne csupán a problémák felvetéséig jusson el egy-egy írás, hanem nyújtsa a legmegfelelőbb, az egyház tanítását, a krisztusi igazságot tükröző megoldásokat, válaszokat is. Több megjelent közlemény — olvassuk a kérdőíveken - helyesen lát és láttat meg problémákat, de nem szól elég meggyőzően a keresztény hitről és reményről, az ebből fakadó optimizmusról, melynek erejében a legnehezbb kérdések is érinthetők. E szemlélet erejében - írják - a helyes válasz vagy megoldás felé vezető heleys út megjelölése nem fog elmaradni. Figyelemre méltók a külföldi szerzők szerepeltetésével kapcsolatos vélemények is. A túlnyomó többség helyesnek tartja, hogy jelesebb szerzők érdekesebb írásait, azoknak részleteit 36