Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bencze Anzelm - Söveges Dávid: Én és te
szerelem és művészet útjában is állhat ennek. A hindu vallás pl. azért kíván szerzeteseitől nőtlenséget, hogy Istennel érhessék el azt az extázist, egyesülést, melyet mások a szerelmi beteljesülésben kapnak meg. A tárgyi világ Ha mindeddig az Én-és-Te viszonyról beszéltünk is, egy percig sem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy a másik, az Én-és-Valami viszony, a tárgyi világ és az ahhoz való kapcsolat felesleges vagy rossz. Nem szabad az Én-és-Te viszonyt illetően túlzásba esnünk. Hiszen itt is kénytelenek voltunk róla úgy beszélni, mint Valami-ről! A primitív emberek és a gyerekek számára a világhoz való kapcsolat elsősorban Én-és-Te, sőt csak Te-kapcsolat, mert az Én-re is csak a fejlődés során ijön rá. A gyermek a játékaival, az állatokkal, a tárgyakkal is beszélget. - A tudomány és technika újabbkori fejlődése során viszont az Én -és-Te kapcsolatok háttérbe szorultak, szinte elsorvadtak, mert a tudomány szokott módszerei számára nem voltak megfoghatók. A reneszánsz-humanista irodalomnak, — például Shakespeare drámáinak - még nagy problémája volt a barátság. Ma alig beszélnek erről. Ha a személyes viszonyt ismerjük, elismerjük és értékeljük, akkor jogosan elfogadhatjuk, és a maguk helyén értékelhetjük az Én-ós-Valami viszonyokat is. A Te viliágában nem is lelhet állandóan élni: ez feszült, nyugtalanító, nehéz. Azért is csúszunk le, sokszor ott is, ahol nem volna szabad, a Valami világába. De ha az Én—és-Te viszony megmarad, akkor jogos mellette bizonyos „vissza- csúszás” a Valami világába, vagy helyesebben szólva: a személyes viszony tárgyi vetületébe. A vallás elsősorban Én—és-Te kapcsolat Istennel. De ha ez a kapcsolat élő, akkor lehet, sőt jó, ha megvan mellette annak tárgyi vetülete: a megfogalmazott hitvallás, hittételek, teológia, vallási szervezet, kultusz stb. Aki imádságos kapcsolatban van Istennel, az már művelheti a teológiát, mint egy Aquinói Szent Tamás, aki imádkozva készült egyes fejezeteinek megírásához. Nem áll rá Ebner csúfon- dáros mondása: ,,A teológiai-metafizikai spekulációkban valószínűleg annyi része van a szellemi impotenciának, mint az erotikus képzelődésekben a szexuális letört- ségnek”. Az Én -és-Valami viszonypárt is kettészakítja a modern ember: csinál belőle Valamint, az embertől független, „elidegenedett” világot. Ide tartoznak az emberi berendezkedések, intézmények. Azután csinál belőle emberi, függetlennek képzelt Én-t, amely azonnal magányos lesz, és csak érzelmeit birtokolja. Az egyik csak kint, a másik csak ibent létezik. Kint van a politikai élet, a gazdasági élet, a hasznosságok, s itt minden jól elhatárolható. Bent már keverednek, és jönnek a hamis dilemmák: mi legyen, érdekházasság-e, melyben a külső, gazdasági, társadalmi területek szempontjai érvényesülnek, vagy szerelmi házasság, azaz a belső érzelmi élet jusson-e jogaihoz?! A válasz szerintünk: egyik sem. Az Én—és-Te személyes házasság legyen!- Nem helyes a külső intézményeket érzelmekkel fellazítani, amilyen volt például a romantika korában a lázadás az érzelmek szabadságáért, vagy Tolsztoj társadalmi reform-eszméi: Ne állj ellen a gonosznak stb. Az állam helyére nem lehet szeretet- közösséget állítani. A szeretetközösség egybként sem egymás felé áramló érzelmekből áll, hanem egy közös középpont, az egymásfelé élő Én-és-Te kapcsolatok ösz- szefüggóse. Azt azonban meg kell vizsgálni, hol lehetne az Én-és-Te kapcsolatot bizonyos fokig ezeken a területeken mégis érvényesíteni. A Valami, az anyagi világ sem rossz vázolt rendszerünkben, - a maga helyén. Csak akkor rossz, ha önmagát kizárólagosan létezőnek tekinti, ha mást maga mellett nem akar elismerni. Áll ez az ösztön világára is: nem rossz az sem, a maga helyén,- csakis akkor, ha onnan kiválik, önállósul, egyeduralkodóvá akar lenni. 228
