Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Meszlényi Antal: Nemzetünk égő áldozata

tottak egymásnak békejobbot, bizonyítja, mennyire neki tulajdonították ezt a kívá­natos és szerencsés fordulatot. Mire az idők kereke ide gördült, Margitunk úgy élt már itt, a földön, mint az ég szentje. Magát mélyen megalázta, ezért Isten felmagasztalta. Az elmondottak után nem erre vall-e, hogy amit kért, az megadatott neki. Békétlenkedő apácákat békí- tett ki, kegyelmi erejével betegeket gyógyított, és szerencsétleneket állított talpra. Uralkodott a természet erőin, ezért nem ártott neki a tűzláng ereje, s ellenállt a vihar és víz sodrásának. Nemegyszer, mikor imádkozott, mennyei szépségben ragyo­gott az arca. Néha annyira elmerült Isten szemléletébe, hogy nem hallotta az emberi hangokat. Szeszereniai Ilona vallja, hogy egy ízben tűzgomolyag keletkezett feje felett. S mikor erre felhívta figyelmét, csak ennyit szólt: tartsd titokban ezt a szo­katlan tüneményt [25]. Az ilyen rendkívüli jelenségek máskor is megismétlődtek életében. Jób példájára szívesen vette a simogatásit, de a sorspróbákat sem utasította vissza. Ezekből talán az utolsó volt a legsúlyosabb. Ezúttal Anjou Károly, nápolyi király jelentkezett ké­rőnek. Megismétlődött a rábeszélés szép szóval, majd kíméletlen fenyegetéssel, és még erősebb mértékben, mint a múltban. De Margit rendületlenül állta szerzetesi posztját. Atyja sem akart engedni elhatározásából, s hogy lánya ne merjen ellen­kezni vele, leállított minden további kedvezményt. Nemcsak maga kerülte, hanem ugyanerre kényszerítette családja tagjait is. Eltiltotta tőle a domonkos atyákat, s Marcellust megfosztotta még a tartományfőnökségtől is. Az ártatlanul sújtott királylánynak egyetlen menedéke az irgalmas Isten volt, mert apácatársai is cserben hagyták. Váltig nógatták, hogy fogadjon szót atyjának, s nyújtsa kezét a nápolyi királynak. De ő erről hallani sem akart. Ezért tüntetőén kerülték, s ahol csak lehetett, apró tűszúrásokkal kellemetlenkedtek neki. Végül már azon tanakodtak, hogy eltávolítják körükből, azzal az indokolással, hogy jelenléte zavarja a kolostor rendjét és békéjét. Erről az időszakáról méltán írhatta Marcellus, hogy Margit valósággal mártíriumot szenvedett [26]. Viszont így kellett megpecsé­telnie érdemszerzésének teljességét és engesztelésének tökéletességét. A földi haza felcserélése az égivei Az 1270-es évhez közeledvén, úgy érezte, hogy itt e földön már nincs sok ideje hátra, s akik résztvevő szemmel figyelték, a szentpáli szavakat alkalmazhatták rá: a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam s most készen vár iaz igaz élet koronája (2 Tim 4,6). Az utolsó események valóban ezt mutatták. Nála valamivel korábban halt meg Beáta nővér, s az ő ravatala mellett mon­dotta: utána én következem [27]. Erre egyéb körülményekből is következtethetett. Szervezete ugyanis a sok önsanyargatástól egészen legyengült. Az éjszakai virrasztá­sok eltüntették arcáról a rózsás színt. A sok sírástól szemgödrei megráncosodtak, s a főfájások is egyre sűrűbben kínozták. Fejzsábája néha annyira gyötörte, hogy arca megduzzadt, s nyaka megmerevedett. Kézfeje a téli vizes munkáktól megrepe­dezett. Mivel nem kímélte magát, a meghűléses betegségek is gyakorta meglátogat­ták. Mindez egytől-egyig hozzájárult, hogy megérezze életvilágának közeli kialvását. Ennek bekövetkezését a régebbi életrajzok 1270 elejére teszik, míg az újabb ku­tatás a következő év hasonló idejére. Az évszámok megállapításában egyébként is voltak, és vannak eltérések, ezek azonban csupán az időrendben ingadoznak. Tehát akár az egyik, akár a másik datálást fogadjuk el, halála vagy /270. január iS-án, vagy pedig a következő év ugyanezen napján következett be. 217

Next

/
Oldalképek
Tartalom