Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Meszlényi Antal: Nemzetünk égő áldozata

tottak egymásnak békejobbot, bizonyítja, mennyire neki tulajdonították ezt a kívánatos és szerencsés fordulatot.

Mire az idők kereke ide gördült, Margitunk úgy élt már itt, a földön, mint az ég szentje. Magát mélyen megalázta, ezért Isten felmagasztalta. Az elmondottak után nem erre vall-e, hogy amit kért, az megadatott neki. Békétlenkedő apácákat békí- tett ki, kegyelmi erejével betegeket gyógyított, és szerencsétleneket állított talpra. Uralkodott a természet erőin, ezért nem ártott neki a tűzláng ereje, s ellenállt a vihar és víz sodrásának. Nemegyszer, mikor imádkozott, mennyei szépségben ragyogott az arca. Néha annyira elmerült Isten szemléletébe, hogy nem hallotta az emberi hangokat. Szeszereniai Ilona vallja, hogy egy ízben tűzgomolyag keletkezett feje felett. S mikor erre felhívta figyelmét, csak ennyit szólt: tartsd titokban ezt a szokatlan tüneményt [25].

Az ilyen rendkívüli jelenségek máskor is megismétlődtek életében. Jób példájára szívesen vette a simogatásit, de a sorspróbákat sem utasította vissza. Ezekből talán az utolsó volt a legsúlyosabb. Ezúttal Anjou Károly, nápolyi király jelentkezett kérőnek. Megismétlődött a rábeszélés szép szóval, majd kíméletlen fenyegetéssel, és még erősebb mértékben, mint a múltban. De Margit rendületlenül állta szerzetesi posztját. Atyja sem akart engedni elhatározásából, s hogy lánya ne merjen ellenkezni vele, leállított minden további kedvezményt. Nemcsak maga kerülte, hanem ugyanerre kényszerítette családja tagjait is. Eltiltotta tőle a domonkos atyákat, s Marcellust megfosztotta még a tartományfőnökségtől is.

Az ártatlanul sújtott királylánynak egyetlen menedéke az irgalmas Isten volt, mert apácatársai is cserben hagyták. Váltig nógatták, hogy fogadjon szót atyjának, s nyújtsa kezét a nápolyi királynak. De ő erről hallani sem akart. Ezért tüntetőén kerülték, s ahol csak lehetett, apró tűszúrásokkal kellemetlenkedtek neki. Végül már azon tanakodtak, hogy eltávolítják körükből, azzal az indokolással, hogy jelenléte zavarja a kolostor rendjét és békéjét. Erről az időszakáról méltán írhatta Marcellus, hogy Margit valósággal mártíriumot szenvedett [26]. Viszont így kellett megpecsételnie érdemszerzésének teljességét és engesztelésének tökéletességét.

A földi haza felcserélése az égivei

Az 1270-es évhez közeledvén, úgy érezte, hogy itt e földön már nincs sok ideje hátra, s akik résztvevő szemmel figyelték, a szentpáli szavakat alkalmazhatták rá: a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam s most készen vár iaz igaz élet koronája (2 Tim 4,6). Az utolsó események valóban ezt mutatták.

Nála valamivel korábban halt meg Beáta nővér, s az ő ravatala mellett mondotta: utána én következem [27]. Erre egyéb körülményekből is következtethetett. Szervezete ugyanis a sok önsanyargatástól egészen legyengült. Az éjszakai virrasztások eltüntették arcáról a rózsás színt. A sok sírástól szemgödrei megráncosodtak, s a főfájások is egyre sűrűbben kínozták. Fejzsábája néha annyira gyötörte, hogy arca megduzzadt, s nyaka megmerevedett. Kézfeje a téli vizes munkáktól megrepedezett. Mivel nem kímélte magát, a meghűléses betegségek is gyakorta meglátogatták. Mindez egytől-egyig hozzájárult, hogy megérezze életvilágának közeli kialvását.

Ennek bekövetkezését a régebbi életrajzok 1270 elejére teszik, míg az újabb kutatás a következő év hasonló idejére. Az évszámok megállapításában egyébként is voltak, és vannak eltérések, ezek azonban csupán az időrendben ingadoznak. Tehát akár az egyik, akár a másik datálást fogadjuk el, halála vagy /270. január iS-án, vagy pedig a következő év ugyanezen napján következett be.

217