Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Meszlényi Antal: Nemzetünk égő áldozata

hatónak. így is cselekedtek, és hogy bölcsen, azt abból is következtethették, hogy a tatárok egész váratlanul itthagyták országunkat. Tatárországból ugyanis parancs érkezett, mely arról értesítette Batu-kánt, hogy Karakurumban meghalt Ogotáj, és esedékes utódjának megválasztása. Mivel Batu is számított az utódlásra, márcsak ezért is sietősnek találta a hazatérést. A mieink ebben Isten ujját látták, s tekintve, hogy ez a fogadalom elhangzása után történt, az egészet Isten könyörületére vezették vissza. Béla családjával és kíséretével szintén sietve indult vissza, és Mária királyné már itthoni földön hozta világra a gyermeket, aki 1242 végén, vagy a következő év ele­jén született, s a keresztségben a Margit nevet kapta. A szülői elkötelezettség miatt mindössze az első négy évet töltötte övéi körében, s ezalatt megkapta mindazt, ami erősödéséhez és fejlődéséhez szükséges. Amikor ajka szóra nyílt, megtanították Isten nevének kimondására, és az imádkozás egyszerűbb formáira. A szülők 1246 őszén váltak meg tőle, s Bodoméri Tamás ispán fiatal özvegyének, Olympiadesnek fel­ügyelete mellett beadták a veszprémi domonkos-apácák kolostorába [6], Az itteni Katalin nevű főnöknő és társai nagy szeretettel vették körül. Annyira hozzájuk szokott, hogy idővel még királyi származásáról is elfeledkezett, s apja-anyja képe egészen elmosódott benne. Olympiadest nézte anyjának s így is szólította ha­láláig [7]. Értelmi világának nyiladozásával megkezdődött oktatása, mely kezdetben az írásra, olvasásra, éneklésre, kézimunkára és egyes imádságok .elsajátítására terjedt ki. Amit egyszer látott, vagy hallott, azt iparkodott magába rögzíteni. Szerette a játékot, de nemegyszer megtörtént, hogy játszás közben így szólt kis társaihoz: men­jünk a templomba, és üdvözöljük a Szűzanyát, utána majd tovább játszhatunk. Vagy ha magában volt, és feltekintett a feszületre, a krisztusi kép annyira belemarkolt kis szívébe, hogy zokogni kezdett [8], íme a kompasszió első jele, mely azután végig­kísérte egész életén. A vallási buzgóság egyre jobban foglyuk ejtette, bár nevelői egyelőre csak a szentmise hallgatására és a nappali zsolozsmára korlátozták azt. De ő egyre többet kívánt. Alig múlt el ötéves, amikor feltűnt neki, hogy az apácák milyen durva ruhát viselnek. Nem nyugodott tehát mindaddig, míg ki nem cserélhette a sajátját is ilyenre. Újabb egy év után, a maga módján ciliciumot gyártott, s a nagyokat utá­nozva, derekára csatolta. Mert ahogy elleste másoktól, ugyanúgy cselekedett ő is a bűnnel bántott Isten engesztelésére. Értelmi élete meglepő gyorsasággal fejlődött, s ezzel párosult lelkiségének kifino­modása is. Ily módon könnyű voJit a feladata az ugyancsak domonkosrendi Marcellus atyának, aki rávezette a tökéletesedés szebb és gazdagabb változataira. így váltották fel az egyhangúbb áhítatgyakorlatokat a színesebb és teltebb formák. Lassankint el­következett az idő, amikor részt vehetett az éjszakai karimákon is. Megengedték a könnyebb házi munkák végzését, s mindezt úgy végezte, hogy a kolostorlakók egy­értelműen csodálkoztak korán megnyilatkozó alázatán és buzgóságán [9]. Az isteni kegyelem, szinte észrevehető módon működött közre életében. A kano- nizációs kihallgatások során nővértársai számos és kedves esetét sorolták fel az ima- meghallgatásoknak [10]. Ezek után nem meglepő, hogy élő szentet ismertek fel benne. Jolánta nővér ekként vallott: Margit oly jóságos volt, hogy azt emberi nyelv nem képes kifejezni [11]. Isten rabja a Nyulak szigetén Ilyen jó emlék maradt tehát utána Veszprémben, ahonnét 1252-ben el kellett jön­nie. Szüleinek volt ez határozott kívánsága, mivel e város kissé messze esett szék­helyüktől, s így érthető nehézségbe ütközött leányuknak időnkénti meglátogatása. 213

Next

/
Oldalképek
Tartalom