Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - Cselényi István Gábor: Krisztus csodáinak háttere
Ebből az állapotból egyébként az orvostudomány is hozott már vissza (pl. mélyhűtés esetében) embereket. Azonban az orvostudomány eszközei egészen mások, mint Krisztusé, aki csak szavát használja. Azt állapíthatjuk tehát meg, hogy Krisztus ereje a test-lélek egység utolsó fázisáig terjed. Halott-támasztásai mutatják, hogy hatóereje a testi és lelki valóságok utolsó ízéig elér, ahol a valami még különbözik a semmitől. így értjük meg, hogy sugárzódhatott ki ereje anyagi tárgyakra is. Azok a fizikai csodái, melyek nem személyekhez, hanem természeti jelenségekhez fűződnek, jelzik, hogy ereje átfogja egész környezetét, s kihat az élőlényekre (halak, fügefa), élettelen tárgyakra (bárka, háló), s anyagi közegekre (víz, levegő) is, minden különösebb befogadó tényező nélkül is. Analógiák Krisztus csodáihoz Ha a krisztusi csodák egységes leírását keressük, meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy ezeket a csodákat azok között a jelenségek között kell számon tartanunk, melyekben lelki erőnek fizikai hatássá való átalakulása figyelhető meg. Könnyebben belátható ez a személyes közlést feltételező csodákban (gyógyítás, halott-támasztás, jollakatás). De a fizikai csodákban is elgondolható a pszichikai energia továbbsugárzódása. - A Krisztus-történet nem veszít semmit egyedülállóságából, ha elismerjük, hogy ezekhez hasonló jelenségekkel találkozunk a történelemben. Pszichikai alapon történő gyógyulás az orvosi praxis mindennapi esetei közé tartozik (pl. ún. „placebo” pirulák alkalmazása!). A hipnózis vagy akaratátvitel segítségével végzett gyógyítás sem ritka. Maga a betegség mindig az egész ember megbetegedése, sokszor kifejezetten pszichés eredetű. Ez adja a lelki gyógyulás lehetőségeit. De a lélektan tud különleges lelki jelenségekről is (parapszichológiái jelenségek), így távolbamozgatásról, távolbaérkezésről, lelki „jóllakatás”-ról, sőt még életrekel- tésről is. Ezek Krisztus többi erőmegnyilvánulásaira emlékeztetnek. Természettudományos kritika szerint is mindez lehetséges. Keleten és nyugaton egyaránt napjainkban kerül az érdeklődés középpontjába ezeknek a jelenségeknek vizsgálata [i i]. Egyesekben tehát különleges képesség rejtőzik lelki energiának fizikai energiává való átformálására. S ez a képesség csak azért rendkívüli, mert hétköznapi fokon mindannyiunk sajátja, hogy „lelkit” „testivé” alakítunk. Csak kezünket kell pl. kinyújtanunk, máris ezt tettük. A telekinézis esetei csak „hatásfokban” különböznek a testrészek mozgatásától. Vagy hogy másik példát vegyünk, egy szerétő hitves vagy édesanya számára a távolbaérzés sem egészen rendkívüli. A rendkívüli jelenségek tehát nagyonis a természetes (mindennapi) tények közül nőnek ki, sőt maguk is az emberi természet szélső lehetőségei közé tartoznak. Hogy aztán ezek realizálása mennyiben függ szerzett s mennyiben öröklött képességektől, nehéz kideríteni. Mindenképpen különleges összpontosító képességet feltételez. Elképzelhető, hogy a régebbi kultúrák embere, aki életszerűbben érezte a természet és az ember összhangját, s akinek a külvilághoz való hozzátapadását még nem kezdték ki elgépiesedett reflexek, könnyebben eljutott az „erőátvitel” (transz) állapotába. Igaz viszont, jobban rá is szorult különleges módszerekre a természettel való kemény küzdelmében. A tudósok megállapítása az, hogy ezt az összpontosító képességet a „médium” rendszerint csak úgy szerezheti meg, ha elemi erejű (pozitív vagy negatív előjelű) lelki átalakuláson, sőt esetleg megrázkódtatáson ment át. Az afrikai varázslók vagy az ázsiai sámánok az ún. révülésben (bűvölés, regölés) mesterségesen állítottak elő magukban hasonló állapotot [12], A modern kor embere hajlamos arra, hogy a „primitív”-nek ítélt kultúrák e jelen17
